Elnézést azoktól, akik már unják. Nekem ez még mindig egyfajta felfedező utazás, melyen szeretném rögzíteni az állomásokat.
Bele a közepébe. Mi is az a stressz? Nehéz megfogni. Pontosabban máshogy fogja meg egy pszichológus, máshogy egy sportorvos. Pedig valahol ugyanoda vezet a két út, de mégis máshogy. Nem vagyok semmiféle orvos, maximum jóindulatú laikus, csak rakosgatom a puzzle darabkákat. A sportorvos azt mondja – melyet már írtam korábban is – hogy a stressz a pulzus szórásnégyzetével arányos, azaz a szív verésének kizökkenése a normál tempójából. Más orvos meg azt mondja, hogy a stressz nem más, mint bizonyos vegyi folyamatok beindulása a szervezetben, majd ezek lenyugvása. A kettő meg ott érhet össze, hogy ezek a vegyi folyamatok – más tünetek mellett – kihathatnak a szív működésére is.
Hathatnak.
Nézd meg a fenti diagramot. Illetve várjál, előtte elmesélem a történetet. Van egy projekt. Ennek egyik kritikus lépését kellett előző nap végrehajtanunk. Este tíztől éjfélig kaptunk időablakot. Nos, a meló félrement, nem is kicsit. Az ábrán látszik, hogy hajnali háromkor feküdtem le. Azaz kábé négy órán keresztül rágtuk a kefét, füstölt az agyunk, löttük ki az újabb és újabb ötleteket, egyre idegesebben, hiszen reggel ennek a rendszernek működnie kell.
Ehhez képest mit mért az óra? Azt, hogy aludtam. A 25-ös érték alatt lesz kék a vonal, ez a pihenés. Itt viszont az egész időszak alatt végig 10 alatti értékek vannak. Ez konkrétan alvási érték, abból is igencsak kiemelkedő. A body battery értéke még lefekvés előtt(!) felment 100%-ra.
Azaz amikor négy órán keresztül stresszeltem a többiekkel, az óra szerint éppen extrém alacsony stresszel nem csináltam semmit.
Ennyire más a hétköznapi és az orvosi beszéd. Amikor idegesek vagyunk, és azt mondjuk, hogy stressz. Nem. Idegesség. Kicsit olyan, mint a depresszió, azt a kifejezést is használjuk nyakra-főre, pedig valójában egy súlyos betegség. (Ezzel nem azt akarom mondani, hogy az idegességnek nincsenek fiziológiai tünetei, nyilván vannak. De az nem stressz.)
Érdekes az alvás része is a történetnek. Reggel már programjaim voltak, ébredni kellett. Aludtam kábé négy órát. De milyen négyet! Nézd meg itt fent. Közel két óra mély alvás. Ebben a korban már 1 órányi mély alvásnak is örülni szoktam a 8-ból, itt meg négy órából kábé a fele. Oké, REM nem volt, de valószínűleg nem is hiányzott, az óra ugyanis remekbeszabott alvásnak ítélte.
És tényleg. Egyáltalán nem éreztem magam reggel fáradtnak.
Vissza az első ábrához. Mondom tovább a történetet. Reggel még küzdöttünk a rendszerrel, mire nagyjából rendbejött. Tíz órakor elvittem lemosni a bringámat. Látod? Az önkiszolgáló mosó 2 kilométerre van a házunktól, az egész művelet 25 perc volt. Tinglitangli módban odagurultam, gyors mosás a borotvával, majd hazagurultam. A stressz? 95%. És emellett bezuhant az a bizonyos body battery is. Hadd ne magyarázzam, hogy ez a rövid kis közjáték mennyire nem volt stresszes. Aztán mégis.
Utána még dolgozgattam (ez a kék zóna), majd bringákat szereltem (ez a szaggatott narancssárga). Este pedig úgy gondoltam, hogy egy ilyen nap után jól esne egy hosszú, mély alvás. Hét óra körül bontottam egy üveg bort, ezt kilencig elkortyolgattam, ekkor már csak olvasgattam, majd alvás.
Nos, mit tippelsz? Nagyon rossz alvás lett belőle. Habár 11 órát töltöttem az ágyban, de ebből – az óra szerint – csak 8,5 óra volt az alvás. Kevés REM, kevés mély alvás és az egész sűrűn szaggatott. Pedig hiányzott egy jó alvás, éreztem lefekvéskor, hogy fáradt vagyok. Nem az lett belőle, hanem ez az izé. Az 1 üveg bor miatt.
Ez már a következő nap. Látható, hogy a szervezetem hajnali kettőre dolgozta fel az alkoholt, onnantól lett kék a stressz és indult be a body battery töltése. Hogy mitől lett ennyire izgatott a reggel, azt nem tudom. Normál reggel volt. Tíz óra körül elmentem bringázni egy közepesen pörgőset, 60 kilométer, 2 óra 20 perc. Ez edzés volt, nem álltam meg sehol, értelemszerűen sör sem volt. Meleg mondjuk igen. Nézd meg a stresszt. Az egekben. És tartósan. Fogalmam sincs, mikor nyugodott volna le. Este ugyanis még eltekertem egy sörözős beszélgetésre Csepel belvárosába, aholis elfogyasztottam 2, azaz kettő sört. Na, ez így már végképp kiverte a biztosítékot az óránál: meleg, 90 kilométer bringa, két sör.
Nagy halál.
Azt viszont, hogy mi is lett volna ennek az egésznek a lefolyása, megint nem tudjuk meg. Vagy napközben, vagy a sörözőben, a fene tudja, de valahol bekaptam egy calicit, azaz egy fosós/hányós vírust.
Na kérem, így néz ki diagramon, ha valaki beteg. Kifejezetten ijesztő.
Sajnos úgy is éreztem magamat.
Eleve hullafáradtan ébredtem, aztán egész nap a stressz az egekben, miközben csak ültem a forgószékben, vagy feküdtem a kanapén és zenét hallgattam, néha pakolászgattam a nappaliban. Hat szelet pirítóskenyeret rágcsáltam el, meg izotóniás italokat toltam. Alig mozdultam meg, ennek ellenére az óra 400 kcal energiafogyasztást mért. Pusztán csak azért, mert vadul vert a szívem és hőemelkedésem volt.
Alvás? Nos, igen. Ahogy várható volt. Az órám szerint minden idők legszarabb alvása. Negyven pontot kaptam a százból. Pedig ránézésre jó is lehetne, hiszen jók az arányok, jók a mennyiségek is, de annyira szanaszét lett tördelve az éjszaka, hogy gyakorlatilag semmi sem ért az egész. Mintha nem is aludtam volna.
Aztán egyszer majd rendbejön.
Végül egy idézet. Ez igazából az előző íráshoz illett volna, de ide is jó.
A Queenslandi Műszaki Egyetem kutatója, Andrew Baker beszámolója szerint a felégett és épen maradt területeken összesen 21 példányt találtak a különleges fajból, aminek jellegzetessége, hogy hím példányai a rendkívül intenzív párzási időszak végére bele is halnak a jelentős mértékű stresszbe.
A párzási időszak két hétig tart, a hímek utána rögtön elpusztulnak, a nőstények viszont akár három párzási időszakot is megélnek. Baker magyarázata szerint a hímeknél a túl nagy herék miatti magas tesztoszteronszint megakadályozza a kortizol stresszhormon blokkolását: a szaporodási időszakban túlcsordul bennük a kortizol, ami végül megmérgezi őket.
– link –
Na kérem. Egyensúly. És kevesebb heregolyó.
Recent Comments