Félelmetes, hogy mindent meg lehet racionalizálni, még a korábbi racionalizálást is.

Miről is van szó? A szóbanforgó kognitív disszonancia az, hogy egyfelől sportembernek tartom magam, másfelől viszont szeretek sport közben sört fogyasztani. (Mondjuk az egyetemen egyszer tornaórán gyújtottam rá, a tanár szerintem azóta is csuklik.) Évek, évtizedek alatt nyilván kialakítottam egy csomó racionalizálást, de a háttérben azért éreztem, hogy ez így nem jó.
A múltkori hosszú írás pont arról szólt, hogy rúgjuk ki a disszonancia egyik lábát. Ha a sör nem veszélyes, akkor hagyjuk a francba. Engedjük el. Ha viszont tényleg veszélyes, akkor le kell állni ezzel a gyakorlattal.
Az jött ki, hogy veszélyes. Nem örültem neki. De hát ez van. Innentől, ha akad a közelben hideg alkoholmentes sör, akkor az lesz. Ha van a közelben akár hideg, akár meleg nullás radler, akkor az lesz. Ha egyik sincs, csak akár hideg, akár meleg sör, nos akkor az lesz. (A víz is jó, de abban nincs benne a jutalmazófaktor, az üdítők meg túl cukrosak.)
Úgy gondoltam, ezzel megoldottam a problémát.

IMG_20210811_123813

Persze a vizsgálódásokkal nem álltam le. És egyre inkább kezdtem másképp látni a helyzetet. Beindult az újabb racionalizálás.

Nyugi, már nem fogok diagramokat berakni. Remélem, anélkül is elhiszed. Az van, hogy olyan sporttevékenységekre, melyek sem számomra, sem pedig a korban hozzám közel álló, sportosabb ismerőseim számára sem számítanak extrémnek, nagyon durva stresszt jelez ki az óra, méghozzá fél napokig tartóan. Miközben egyáltalán nem érzem magam fáradtnak. A pulzusom max 130, de az is csak pillanatokra. És ami a legdurvább, ez pontosan az a minta, amely 1, azaz egy sör után is megjelenik. Ha pedig bringáztam 3 órát és ittam közben egy sört, az pont azt a mintát hozza, mint amikor társaságban végigborozzuk a délutánt, sőt, még az éjszaka nagy részét is. Akkor? A sport jó, ezt az óra sem győzi hangsúlyozni. Viszont ha a sporttal járó stresszt tolerálja a szervezetünk, akkor tolerálnia kell a máshonnan jövő, hasonló mértékű stresszt is.
Az, hogy az extrém meleg, a frontátvonulás mind összezavarja a szívet, azaz növeli a stresszt, az várható volt. De az, hogy egész nap gyér forgalmú autósztrádán vezetni, ülni egy klímás autóban, 90-re állított tempomattal, vezetés közben zenét hallgatni, beszélgetni, szóval hogy ez miért jelent extra magas stresszt, azt passzolom. De ezt mérte az óra, többször is. Sőt, még az étkezés is kilövi a stresszt az égbe.

Na, mindegy, végső következtetésként azt szűrtem le, hogy a stressz a hétköznapi élet része, a szervezetnek ki kell bírnia. Az sem egészséges, ha egész nap ülök egy klímás szobában, nem mozgok semmit, nem eszek semmit és nem iszok semmit. Lehet, hogy sokáig élek, de minek? Ha bejön egy egész napos magas stressz, az oszlopok a diagramon 80% fölé nyújtóznak, a Body Battery meg lesüllyed az 5%-os nullapontra, akkor még nem kell felvenni az utolsó kenetet, ez még belefér.
Feltéve, hogy utána kipihenem magam. Az óra rendszeresen kijelzi, hány órát kell pihennem egy-egy akció után (ez a Fenix órák egyik csúcsszolgáltatása), mind a BB, mind az alváselemző része pedig elmagyarázza, akció nélkül is, mennyit kell pihennem, milyen stratégiával, sőt, milyen összetételű alvást kellene produkálnom.

A mély alvás során a fizikai fáradtságot pihenjük ki, a REM fázis alatt pedig az utóbbi idők történéseit dolgozza fel az agy. Ez utóbbinak a mellékterméke az álmodás.

Azaz a stresszesebb idő után egy vagy két pihenőnap, egy nyugodt, pihentető alvás és minden rendben, mehetünk tovább.

Nem érdemes stresszelni magunkat a stresszel. Kezelni kell tudni.