Juta – Balatonkenese
2021.05.18, kedd
Házireggeli földből frissen kirángatott újhagymával. Ilyenkor nagyon jó, de ha az ember belegondol, mennyi munka van vele, akkor már nem is érzi akkorának a különbséget a piaci meg a házi között. Persze ha más dolgozik vele, akkor oké.
Nyolc körül indulás. Irány a somogyi dombság.
Meteorológia. Az időjárás megint mongyonle. Egészen a Balatonig, azaz az út feléig cudar szembeszél, 40-70 km/h között, ami bőven kimeríti a szélvihar fogalmát. És erre jönnek még rá a dombok.
Tényleg lepetéztem. 13-15 km/h sebességgel araszoltam 54 kilométert.
Balatonlellén annyira megörültem az irányváltásnak (a szél továbbra is fújt, mint egy elmebeteg, de innentől már oldalról), hogy az első étteremben ebédeltem valami pikánsat. (Rántott sajt epersalátával. Azok a pici rózsaborsok nagyon illettek a gyümölcshöz.)
És innentől örőm-boldogság. Sütött a nap. A dzsekit ugyan nem bírtam levenni a hideg szél miatt, így viszont jólesően meleg volt. Mostantól a szél már másokat bosszantott, nem engem.
Útközben szereztem vacsorát, reggelit és a tartózkodáshoz elegendő sört. Egyedül, cuccos bringával ez egyáltalán nem egyszerű, de sikerült.
Ördög Nóráéknál még ittam egy kézműves sört, majd tíz perc múlva már a szállás előtt állva vakartam a fejem.
Hát, izé.
Az már a foglaláskor látszott, hogy ez egy roppant igénytelen hely. Fürdőszoba és vécé külön épületben. Viszont sátorárban adták és pont ott volt, ahol lennie kellett. Az igénytelenséget úgy próbálták leplezni, hogy a helyet Nosztalgia üdülőtelepnek nevezték el, de nem jött be. Ez ugyanis nem a hetvenes évek emléke, hanem maga a hetvenes évek, úgy, hogy ötven évig nem nyúltak hozzá semmihez. Először nem hittem a szememnek, utána folyamatosan röhögtem, végül elkezdtem élvezni. Végigjártam a telepet kamerával, sőt, még a drónt is felküldtem.
Mielőtt félreértenéd. Nincs semmi bajom a hellyel. Pont olyan igénytelen, mint én vagyok. Ne feledd, eredetileg ez az egész vadkempinges túrának indult, zuhanyzás nélkül, bokorbaszarással. Ahhoz képest ez itt maga a luxus. De elképzelem az Átlag családot, akik megörültek, hogy találtak olcsón egy balatoni üdülőt, aztán meglátják ezt…
Az oldalsó épület mühelynek van átalakítva, most is fúr, farag, flexel egy szaki. Neki adtam át a zsét.
– Én itt még dolgozok – közölte.
– Dolgozzál – bólintottam.
– Mikor szoktál aludni? – érdeklődött.
– Este.
– Aha. Nem zavar, ha dolgozom?
– Csináld csak nyugodtan.
Szóval éjszaka lehet flexelés, a vonat meg itt megy el a bódé mellett. Lesz élet.
Közben megtaláltam a különálló tusolót, meg a budit. Asszem az utolsó nap kihagyom a zuhanyzást. A klotyi meg… úgy gondolom, itt simán lehet az udvaron is pisilni. De lehet, hogy cipőt sem veszek fel, csak kipisilek az ablakon.
Viszont ha nincs zuhany, akkor nincs zuhanysör sem. Mindegy, megoldom.
Egyébként a romok alól időnként átérződik, milyen is lehetett ez valamikor. A kiírás alapján vasúti üdülő volt. Tűzrakó hely, mellette közősségi tér, padokkal, mindenfelé óriási árnyas fák. Egy kicsit ki is ültem, időutaztam.
A szobában ott a helye a vízcsapnak. De leszerelték. Ágyneműt kaptam, de a lepedő foltos. Nem gond, majd ruhában alszom.
Ezt nem hiszem el. Este fél kilenckor még érkezett új vendég. Jó napjuk lesz ma a szervkereskedőknek.
Van vagy tíz lakás, a pacákot ennek ellenére közvetlenül mellém rakták be. Hangszigetelés nulla. A hapsi már húsz perce nyuszómuszózik a telefonba, miközben még a csaj hangja is áthallatszik.
A flex jobb volt.
Recent Comments