Zselic
2021.05.17; hétfő

Billegős, nagyon billegős. A következő szállás 50 kilométerre van. Erre mondják, hogy fél lábbal és röhögve is.
Csakhogy itt van útközben a Zselic, amelyről már annyi jót hallottam. Bele kellene tekeredni. Ekkor már 88 km a táv és 1200 méter szint. Közepes ejha.
Igenám, de a windy egész napos masszív esőt mond a Zselicre. Meg szelet. Akarom én ezt? Különösen egy ilyen elcseszett tegnap után? Hiszen Mohácsnál már azon gondolkodtam, hogy vonatra szállok és hazamegyek.

Ezt komplikálta tovább az időzítés. Ma egy barátomnál alszok. Csakhogy az illető valami érthetetlen okból nem üzemeltet recepciót otthon, így fél hat előtt nem lehet megérkezni. Miközben úgy néz ki, hogy ma nem olyan nap lesz, amikor érdemes lenne a szabadban bringázni. Jó. Ha átzúzok a Zselicen, délre már ott is lehetek. És utána?

Reggel hét. Ezerrel szakad az eső. Ideragadtam. Egyelőre nem is baj, legalább megy az idő, én pedig nem ázom. A szállásadó hölgy rendes volt, látva a szorult helyzetemet, felajánlotta, hogy nem kell elmennem tízkor, nem jön vendég utánam. Nekem ugyan mániám a korai indulás, hiszen azért jöttem, hogy kint legyek, de most élni fogok az ajánlattal.

Egyébként félelmetes a technika. Pár évvel ezelőtt egy ilyen helyzetben csak megvontam volna a vállam és döntök valahogy. Most itt van a merretekerjek, igaz, app nincs, de működik böngészőből. Szakaszról szakaszra meg tudom nézni az összes alternatív útvonalon a távolságot és a szintet. Aztán a windy, amellyel vizuálisan át tudom tekinteni, mi a helyzet időben/térben az esővel, a széllel, a széllökésekkel. Végül a kiválasztott utat exportálom, bekerül a Locusba és mehetek.

Mondjuk most éppen nem, mert előreláthatóan délután háromig mindenfelé szakad az eső.

Ez persze előrevetíti, hogy ma nem fogom szárazon megúszni, valamennyire mindenképpen elázok, hiszen legkésőbb egykor el kellene indulnom, illetve jobb lenne korábban, ugyanis egyig erős hátszél lesz, utána viszont durva szembeszél.
Ritka trágya egy időjárás.
Matekozzunk. Elindulok 11-kor. Két óra hátszél, ezalatt pont beérek a Zselicbe, ott meg a fák és a hegyek között talán nem játszik az éppen szembeforduló szél. Viszont négy órán keresztül ázok.
A másik terv az, hogy elindulok délután egykor. Rögtön két órányi szembeszél, esővel. És amikor azt mondom, hogy viharos szembeszél, akkor nem viccelek: a windy szerint 55-60 km/h-s széllökések lesznek.
Az első esetben több időm lesz a Zselicre, de valószínűleg nem fogom élvezni, mert kockára fagyok, a második esetben pont időre érkezem, feltéve, hogy nem vágtam fel útközben az ereimet.

Aztán az lett, hogy megvártam, mire eláll a szakadó eső, utána nekiálltam pakolászni, közben ránéztem mindenféle radarokra… és hoppá! Egy lyuk. Az érkezett most ide és pár óráig itt is marad a környéken. Nosza, pakoljunk gyorsan. Semmi eső, erős hátszél, ezt nem lehet kihagyni.
Tulajdonképpen jó is volt. Szentlászlóig. Ott viszont megjelent egy sűrű fekete felhő, a szél pedig átváltott viharos északnyugatiba. 13.00 helyett 11.30-kor. A rohadék. Ez nem olvasta a mai programot.
Az igazi armageddon a Zselicben kapott el. Szakadó eső, az igért viharos szembeszél, erős autóforgalom, hegymászások. Pont ott, ahol azt az időt terveztem eltölteni, amíg a haverom dolgozik és nem ér haza. Mondanom sem kell, csavargásról szó sem volt, még a tegnap este lebutított nyomvonal is tíz kilométerrel volt hosszabb, mint az egyenes, márpedig fent, a tomboló viharban teljesen máshogy hangzott az, hogy 11 km van hátra, mint az, hogy 21.

Aztán egy emelkedőn harcoltam felfelé, mellettem egy kamion nyomult, szvsz elég szűken, amikor összegabalyodott a váltóm és csak csattogott a lánc a lánckeréken. Lecsúszott a lábam a vízes pedálról, kis híján beestem a kamion alá. Utána viszont a váltó összevissza működött, köze nem volt a beállított értéknek ahhoz, amit a kijelző mutatott. Kerestem egy fedett buszmegállót, felnéztem az égre, megcsóváltam a fejemet, majd lemálháztam, fejreállítottam a bringát. Nézzük. Kowalski, analízis. Feszes a bowden, nem engedi kintebb a láncot. Oké, tudom melyik csavarral lehet szabályozni. De álljunk már meg, mitől romlott ez el? Hm, hmm… megvan! A legutóbb, amikor kitámasztottam és a kormány szokás szerint bebicskázott, az egyik kábel beleakadt a lámpába és meghúzódott. Szofisztikált módon elkezdtem megrángatni a bowden rögzítési pontjait és siker: az egyik helyen arrébb csúszott és kilazult a vezeték. Innentől pedig újra jól váltott a bringa.
De még mindig nem voltam Kaposváron. Néhány emelkedő, több mázsa szél, spontán eltévedések. (Mert ebből az irányból nem volt track.) Jó. Hogyan tovább? Fedett, meleg hely kellene, mert szétfagyok, de ilyen helyen nem tudom letenni a bicót. A kerthelyiségben hideg van és erős szél. Hmm?
Végül telefonos segítséggel találtunk egy pizzázót, szélárnyékban. Itt csak hideg volt. Én meg vízes.
Röpke 3 óra még. Sima ügy.
Utána majd még 7 kilométer a házig, ami tényleg semmi, de a windy szerint 25-45-ös szembeszél. Végig. Szántóföldek között.

A pizzériában realizáltam, hogy nem tudok elmenni vécére. Át kellene menni a szomszédos hotelbe, ott elmagyarázni, hogy mit akarok, megkeresni a klotyit, közben meg a bringám csak ott áll, kábé 50 méterre a szállodától. Ráadásul a terasz is üres (viszonylag kevesen ültek ki napozni), így nincs senki, aki elijeszthetné a rosszfiút. Végül szegény pincércsajt kértem meg, hogy vigyázzon a bringára. Aztán az az 5 perc, amíg bent voltam a meleg épületben! Alig akartam kijönni. De nem akartam a csajszit odaszegezni a korláthoz.

Ja, és odakint eleredt az eső.

De minden vacak szituáció véget ér egyszer, fél ötkor összekaptam magam, elindultam a bringával kifelé. Vendéglátóim útközben elautóztak mellettem, integettek, majd Péter otthonról visszajött és mint vadászgépet a tanker, a levegőben megtöltött pálinkával.

Aztán ott, abban a kis falucskában már más világ volt. Először végigkóstoltuk a friss főzeteket, majd ki lettem oktatva paprikatermesztésből, vacsorára udvaron sült kolbász, este Péter haverjának remekbeszabott borai. És persze dumálgatás éjfélig.

Kellemes este volt. Mondom ezt úgy, hogy a fentiekből gyakorlatilag semmit sem fogyaszthattam volna. A hasmenős buli már egy nappal korábban átváltott refluxos bulivá, és hiába ettem a kvamatelt, a nyelőcsövemet végigmarta a sav, még a víz is csípte, nemhogy a pálinka. Ilyenkor az ember bekapcsolja a berserk üzemmódot és leszarja az egészet.