Day: May 26, 2021

Dunafalva – Szigetvár
2021.05.16, vasárnap

Aztán este még jöttek vendégek, egész éjjel mászkáltak. Hajnalban is.

Reggel viszont jó ébredés, korai indulás. Szuper. Ma 120 kilométer a cél, az eddigiekhez képest sok szinttel, kell hagyni rá időt.
Aztán basszamegbasszameg. Mohácsnál komp. Így jár az, aki nem néz alaposan utána. Ráadásul ha tudom, akkor úgy indulok, hogy pont elérjem. Most meg korán van, vasárnap reggel, még örülhetek is, hogy csak 40 percet kell várnom. (Lett az végül egy óra is. 40 perc múlva még csak a túloldalon kezdték el a beszállítást.)
Pedig mennyire büszke voltam, hogy sikerült egy félórával korábban indulnom a tervezettnél.

Üldögéltem a parton, bontottam egy sört, néztem a tájat. Illetve később álldogáltam a fedett bringatároló alatt. Eleredt az eső. De már a komp elcseszte annyira a kedvemet, hogy az eső nem sokat tudott rontani rajta.
Egyébként nem csak én morogtam, a helyiek is ott dühöngtek mellettem. Mindenki benézte a vasárnapot. Ebből meg már jött az, hogy mi a fészkes fenéért nem lehet ide hidat tenni. Forgalom is, igény is lenne rá.

Igazából a városba sem volt kedvem benézni. Csúnya dolog a prejudikáció, de én már a kompra várva eldöntöttem, hogy ez egy vacak hely. Végül azért csak átgurultam a belvároson. Háát… nem győzött meg.
Ellenben az órámat elfelejtettem elindítani. Mindez akkor jutott eszembe, amikor igazából eleredtek az ég csatornái és az 57-es úton a masszív autóforgalomban kellett lavíroznom. Határozottan utáltam az egészet.

Lánycsók után kiálltam egy buszmegállóba, megnézni, mennyi ideig is tart ez. Nagyon sokáig. És még hátravan 103 kilométer. Ebbe beledöglök.
Nézzük az alternatívákat. Mi lenne, ha nem kerülnék Siklós felé, hanem mennék nyílegyenesen Pécsnek? Az 57-es forgalmas és gyatra, de nem tiltott. Pécs után már csak a 6-os út van. Mit is mond az internet… az sem tiltott. Csak még forgalmasabb. Viszont így már csak 75 kilométer. Mit mond a Windy erre az útvonalra? Armageddon. Délig szakadó eső, utána már csak szél. Szemből. 40-es lökésekkel. Viszont a másikra sem mondott jobbat, sőt, délután négy utánra újabb esőt jósolt, csakhogy akkor a rövidebb úton már fedél lenne a fejem felett.
Jer Pécs.
Az út olyan volt, mint gondoltam. Halmozottan vacak. Úgy szívta le az energiámat, mint szélörvény a drónét.

A belvárdgyulai elágazóban MOL kút. A barátom. Az összes benzinkút. Ide ugyanis be tudok menni úgy, hogy kint hagyom a bringán az összes cuccot. Bentről kilátok, meg egyébként is gyorsan végzek. Péksüti, sör van. Feltöltöttem a készletet, kiültem a teraszra és fel is pattintottam egy páncélost.
Megnéztem a térképet. Nincs már messze Pécs.
Aztán kaptam a nyakamba egy igen rendes emelkedőt, viszont a tetejéről már látszott a város. Haladni ugyan nem igazán haladtam, a brutális szembeszélben lefelé is tekernem kellett, a városig pedig a látszólag szelíd terep tele volt kemény dombokkal. Mindjárt bent vagyok. Na nézd már, egy domb. Oké megvan, ott vannak a házak. Ne már. Honnan került elő ez az újabb domb?
És ez vagy tízszer. A várost komoly erők húzták fel a Mecsekbe, miközben más komoly erők a terepet gyűrték fel, mint a szőnyeget.
A MOL kúttól három óra volt Pécs túlsó széle. Kábé 30 kilométer, de ocsmány szembeszél és tele kaptatókkal. Teljesen kikészültem az erőmmel. Már nem érdekelt, mi hány kilométer, minden benzinkútnál ittam egy sört.

A minőségi változás Alsópeterden történt, a Gomez nevű hamburgeres csehónál. (Jelzem, egész nap ez az egy kocsma volt az úton.) Ugyanis bementem, dacára annak, hogy pár kilométerrel korábban volt egy benzinkút.
A pincércsajszi kijött a bringához.
– Nyitva vannak? – kérdeztem.
– Nyitva.
– Ennivaló is van?
– Igen
– Szuper, akkor milyen hamburgert tartanak?
– Jelenleg semmilyet. Elfogyott a húspogácsa.
– Aha. akkor kérek egy étlapot. És egy korsó sört.
– Az is elfogyott.
– Ejha.
– Van dobozos.
– Jó lesz.
Ücsörögtem egy órát. Nem érdekelt, hogy nyolc kilométerre van a szállás, ami még ilyen szélviharos időben is max 50 perc. Nem szalad el. Végül ettem egy gyros tálat, 3 nap után végre meleg kaja, nem ezek a zabpehely szeletek. Egyből helyrejött a kedvem, a maradék távot már mosolyogva tettem meg.

A szállás minden tekintetben elképesztő. Eredetileg a kempinget céloztam be, de ők csak június hatodikán nyitnak. Kerestem, keresgéltem, majd amikor megtaláltam, azt mondtam, hogy ez lesz a jó.

Erről a házról van szó. A nyitott ablak mögött volt a szobám. Ha pedig balra nézel, láthatod a vár főbejáratát.

A felső szint teljesen az enyém, a berendezés meg… mint nagyanyám tisztaszobája. A házinéni kedves és figyelmes, de nem tolakodó.
Kérem szépen, bringatúrán nem ehhez szoktam.

Zuhanyzás után még sétáltam egyet. Bátor város (Zrínyi, ugye), a barokk főutcába beleapplikáltak egy Gaudi utánérzés kettős tornyot (igen, tudom, Makovecz), ami még nem is lett volna olyan nagy baj, csak éppen nem hagytak helyet előtte, így nem igazán tud érvényesülni.

Holnap reggeli. Lesz házisütemény is, mert Cili mama délután sütött.