Mumusok falhozállítva és fejbelőve

Normafa
2021.03.02; kedd

Igazából az első nagyvad a Bükk-fennsík volt. És amennyire könnyen ment, annyira el is kapatott. Leültem a gépem elé és vadul nekiálltam track-eket rajzolni.
Lett néhány.
Utána jött az, hogy tervezzük meg. Melyiket mikor.
Elsőre azt mondtam, hogy jó, jöjjön ez a Normafa kör. Vacak 500 méter szint, a Farkasréti temetőig már többször is felmentem, nokedli. Pihenőnap.
Aha.
A temető felett ötször álltam meg. Legtöbbször szédülés miatt, de volt egy nagyon erős hányinger is. Ez valami embertelen terep.
Kezdve ott, hogy nagyon szűk utcák visznek fel, elképesztően szar burkolattal. És persze felfoghatatlanul meredekek. Ez már önmagában is durva, de nagyon erős a forgalom. Folyamatosan jönnek az autók, a kisbuszok, a teherautók. Mindig van melletted jármű. Emiatt nem szabad billegni. Csak hát meredek úton, alacsony sebeséggel a bringa billeg. Aztán jönnek a gödrök. Melletted meg az autók. Vagy belemész a gödörbe (tompításmentes országútival ugye), vagy megállsz. Az égbetörően meredek utcában. Komolyan, volt olyan pihenő, hogy el sem tudtam indulni, mert nem tudtam megszerezni azt a lendületet, amely után már fel tudok ülni a bicóra.

A végén pedig 15%-os meredekség. Kész. Kiköptem a tüdőmet.
Mindenesetre komoly lecke volt. Hogy ne nézzük le a puszta szintet. Nagyon nem mindegy, mekkora meredekséggel jutunk fel.

Pilisszentlászló
2021.03.03; szerda

Egy kellemes meglepetés. Kábé egy hete vettem észre, hogy ez a sportórának nevezett ipari hulladék ki tudja jelezni a meredekséget. Kitettem. Aztán kínomban csak röhögtem rajta. Mind a Bükk-fennsíknál, mind tegnap a Normafánál. A 15%-os tábla mellett 3%-ot mutatott, egy ártalmatlan vasúti átjáróban meg 5%-ot. Idióta.
Aztán mára megjavult. Fogalmam sincs, mitől. Viszont egészen hihető értékeket írt ki. A fő kaptatón 8-11% közötti értékeket jelzett ki, melyek utólag visszanézve a track-en, nagyjából stimmelnek is. Ha ez így maradna, sokat dobna az óra túlélési esélyein.
A mai nap alapján mindenesetre kiderült egy fontos küszöbérték. Hosszabb távon maximum 11% az, melyet tartani tudok. (Még Szentendrén volt egy rövid 16%-os emelkedő, nyilván felmentem, de a pulzusom kispriccolt a fülemen.) Tegnap ennél jóval durvább emelkedők voltak, meg is kellett állnom egy csomószor. Elsőre el is kámpicsorodhatnék, de érdemes egy pillantást vetni a bringa áttételeire. Első hajtómű: 36/52, a hátsó koszorú: 11/28. Azaz a legerősebb hegymászó fokozat áttétele 36/28=1,29. Ez úgy nagyjából halottnak csók a hegyekben. Tipikus országúti hajtás, sima terepen pörög, dombvidéken szintén, de meredek, hosszú hágókon halott. Csak a viszonyítás kedvéért: a trekking bringámon ez alatt van még 3 hegymászó áttétel, 1,17, 1,00, 0,88. (A decemberben kinézett új trekking bringán meg 5 és ebből 3 is 1,00 alatt.) Ahogy egyébként mondani is szokták, ha nincs 1,00 alatti áttételed, ne is gondolj hágómászásra. Nekem nincs, sőt, még 1,00 közeli sem, szóval hosszútávon max 11%. Elég szomorú.

Utánanéztem, mit lehetne varázsolni. 5800-as 105-ös váltó van a bicón. Első lánckerékből a legkisebb 34 fogas lehet, a legnagyobb hátsó lánckereke a 11/32-es kazettának van, ebből 34/32=1,06 a maximum, amit ki lehet hozni, de ehhez már valószínűleg kanalat is kell cserélni. Viszont nem hangzik rosszul. Legközelebb megkérdezem a szerelőt, mennyibe fájna egy átalakítás.

Piliscsaba
2021.03.06; szombat

Néha tényleg nem értem magamat. Legalább 15 éve, de lehet, hogy több is, szóval elég régóta használom a Garmin túragps készülékeit, jelenleg éppen a Gpsmap64-et. Időnként felmerült bennem, hogy de jó lenne, ha személyre tudnám szabni a kijelzett értékeket, néha át is túrtam a Setup menüit, de nem találtam sehol. Morogtam is eleget.
Aztán tegnap megtaláltam. Nem a Setup alatt, hanem a Trip Computer kijelzőben. Ha megnyomtam a Menu gombot. Gondolhatod. Egész nap konfiguráltam. Boldog sajnos így sem vagyok. A manuál szerint van ‘Ascent-Total’ érték – ez ugye a mostani hegymászásoknál fontos lenne – de az én készülékemben nincs. Kábé hatvanötször pörgettem át a listát, de hiába. Viszont van Grade, ami szintén reménykeltő. Egyszerűen kell valami érték, amely alapján be tudom sorolni az emelkedőket. Ahogy korábban is írtam, a szint önmagában kevés. Ha megmértem, hogy a mellettünk lévő Közdűlő az utolsó tíz méteren 6%-os, akkor már Nej is sejteni fogja, hogy milyen kilométereken keresztül egy 8%-os emelkedő. Persze Grade volt eddig is, éppen nemrég fedeztem fel, hogy a sportórán is ki lehet jeleztetni, de jelenleg éppen nem bízok az órában. Megint. (Pedig egészen belejött a Grade értékek mutatásába.) Nos, a tapasztalat: habár a gpsmap64 nagyságrendekkel erősebb antennával rendelkezik, és mindkét eszköz egyszerre tud barometrikus, illetve gps alapú magasságmérést is (azaz önkalibrálók), ez az ótvar sportóra lenyomja a sokkal esélyesebb túragps-t. Oké, nyilván még tesztelgetni fogom, a sportóra is csak a harmadik alkalomra szedte össze magát, de időnként azért el tud keseríteni, hogy mekkora kínszenvedés itt a XXI. században jól megmérni egy értéket. A túragps szinte végig hisztizett. Egy 7%-os emelkedőn le-fel rohangált -7-14% között. Válogassam ki. Amikor megállt, akkor elég valószerű értéket mutatott, figyeltem a sportórán is, de aztán újra indult a rally. Az viszont feltűnt, hogy egy kicsit nagyobb értéket mutat, mint az óra, azaz simán lehet, hogy az előző írásban említett 11% is inkább 12-13%.

Ja, hogy merre jártam? Üvegtigris. Ez egy régi terv volt. Szép nagy bringatúra, a cél is motiváló: bejárkálni a forgatás helyszínét.

Vértes
2021.03.07; vasárnap

Nos, az utóbbi bő egy hétben bringáztam a Bükkben, a Pilisben, a Budai-hegységben és a Vértesben. Ami mellett nem lehet szó nélkül elmenni, az az utak borzalmas állapota. Közhelyszámba megy, mindenki tisztában van vele, hogy a Fidesz lop. Nem kicsit, nagyon. Nagyon-nagyon. De ameddig nem érezzük a saját bőrünkön – mert mondjuk éppen a jövőnket lopják el – addig hajlamosak vagyunk legyinteni az egészre. Pedig nem kellene. Nézzük meg, hogyan áll az egészségügy és az oktatás. Miközben azért fizetünk adót, hogy ezeket fejlesszék. És nézzük meg, hogyan áll az úthálózat. Kétszámjegyű utakon vannak olyan részek, ahol csak quaddal lehet közlekedni. Nem négyszámjegyűeken. (Mely négyszámjegyű utakat meg lehet nézni akár Szlovákiában, akár Horvátországban.) Nálunk meg… ott van a 31-es út Mende és Sülysáp között, vagy Jászapáti környékén, a 10/11-es utak, vagy éppen a 25-ös Eger után. Hogy mi van a négyszámjegyű utakon, javaslom, menjél végig Nadap és Loavasberény között a 8119-es úton. Garantáltan elmúlik a veseköved. Komolyan, mintha a húsz évvel ezelőtti Romániában lennénk.
Bringás szempontból ez azért kritikus, mert akkora gödrök vannak az utak szélén, hogy egyszerűen be kell menni középre, ott meg jobb esetben ledudálnak, esetleg le is ordibálnak, rosszabb esetben húsz centire megy el az autós, esetleg még a kormányt is rámhúzza. Mert a bringást gyűlölni egyszerűbb, mint megkérdezni, ki is lopta el az útfejlesztési pénzt?

Pár szó magáról a túráról. A lányok is elkezdtek ébredezni téli álmukból. Úgy döntöttek, hogy szezonkezdésnek tolnak egy kibővített kört a Velencei-tó körül. Persze ehhez le kell vinni autóval a bringákat, mely nem egyszerű mutatvány. Végül abban maradtunk, hogy gondoskodom a szállításról és amíg ők a tó körül köröznek, én felmegyek mókusokat lesni a Vértesbe.
Nagyon nehezen indult be a nap. Amikor reggel hatkor csörgött az óra, pokolba kívántam az egészet. Az előző napi nemkicsi túra után hidratálási céllal megittam hat sört, utána merev testként zuhantam az ágyba, de legalább a sportóra rekordhosszúságú mélyalvási fázist regisztrált, és ekkor csörrent meg az óra, majd miután lebotorkáltam a nappaliba és vetettem egy pillantást a három bringára, realizáltam, hogy Nej bringáján az első kerék defektes, remek, ha nem tudtam volna, mitől lehet még rosszabb a mai reggel, most már megvilágosodtam.
A lényeg, hogy végül délben már ott voltam a starthelyemen és bringáztam egy nagyon hangulatosat. Mert addig oké, hogy Csákvárról a főúton átmegyünk Oroszlány határába, de a visszaút, na az már döfi. Főút, mellékút, még mellékebb út, végül sorompóval lezárt erdészeti út. A minősége… hagyjuk. A kaptatóknál még mindegy is volt, de egyszer jött egy hosszú, meredek lejtő, na ott azért már átkozódtam. Gödrök gödrök hátán, közöttük csúszós murva. Jobban fárasztott, mint a felfelé menet. Ellenben a hangulat… na, azért bőven megérte minden. Mintha túráztam volna. A műút többször is megszűnt, földút lett belőle (khmmm… kösz, merretekerjek.hu), ráadásul fakitermelés során a munkagépek rendesen fel is habosították a földutat, de egész egyszerűen nem zavart. Gödörről gödörre haladtam és élveztem a környezetet. Nem erre számítottam, amikor terveztem, de örültem, hogy így alakult.

Megjegyzés: Mielőtt bárki úgy érezné, hogy bántani akarom a merretekerjek.hu oldalt, közlöm, hogy erről szó sincs. Az utóbbi tíz évben ennek az oldalnak a létrejötte volt az egyik legnagyszerűbb dolog a magyar bringás szkénában.

Nos, a Bükköt is beleértve, nyolc nap krónikájáról van szó. Szép nyolc nap volt ez, akárki megláthatta. Viszont a diszkemen van még kábé 25 jó képességű egynapos bringázási terv. Nem tartom valószínűnek, hogy a továbbiakról is ilyen részleteséggel fogok írni, sőt, sokkal valószínűbb, hogy egyáltalán nem fogok ezekről beszámolni. Ember, jó az idő, az utakon sokminden van, de vírus garantáltan nincs, az erdők viszont már tele vannak vírusturistákkal, hát inkább tekerjen mindenki, rengeteg gyönyörú hely van azért még ebben az országban.

5 Comments

  1. MOM Parktól toronyiránt fel kell menni a Mártonhegyin. Ha ez megy akkor jöhet a Diósárok (level #2: első váltó használata tilos, legnagyobb keréken kell hagyni) .
    Ha ez is akkor nyaranta 36 fokban a Dobogókő, lehetőleg montival :D
    Hiába jó dolog a bringázás.

  2. Pilisszentlászlóról pazarlás szerintem simán legurulni. Ki kell menni a Pap rétre, és onnan Visegrád felé. Sokkal hangulatosabb mint az autók között menni.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *