Hogyan került a csizma az asztalra?

Úgy, hogy odatettem.

Ez egy hosszú történet, de van tanulsága.

Bárki túrázót megkérdezel, mindenki egyet fog érteni azzal, hogy a bakancs nagyon nehéz téma. A túrafelszerelés fórumok szinte csak ezzel vannak tele. Persze egyértelmű igazság nincs, hitviták annál inkább. Nyilván lehet beszélni technikai megoldásokról a vacaktól a zseniálisig, de ez önmagában kevés. Az egész téma rákfenéje az, hogy a jó bakancsnak egy kritériuma van: a viselőjének legyen jó, olyan terepen, amilyenre tervezte használni. Márpedig nincs két egyforma lábú ember, sőt, legtöbbször a két lábunk sem egyforma. Például az egyik bal, a másik jobb. Oké, béna poén volt. De viccen kívül, tényleg nem egyformák még a saját lábaink sem. A jobb oldali bakancsom például a sarkamat töri fel, a bal oldali meg a nagylábujjamat.

Nem könnyíti meg a helyzetet, hogy a jobb minőségű bakancsok ára a csillagokban van.

Aztán a kezdőknek mindig mindenki azt mondja, hogy próbálni, próbálni, próbálni. Hát, ja. Csak éppen boltban kizárólag a tényleg durva hibák jönnek elő. Simán előfordul – velem is megtörtént – hogy a boltban tökéletes bakancs jó volt a tíz kilométeres teszt túrán is, de a húszason már elvérzett. Pontosabban a sarkam vérzett el. És ilyenkor baj van, hiszen a legtöbb bolt a használt bakancsot már nem veszi vissza. Kifizettünk érte csillió pénzt, használni meg nem tudjuk. Trükközni persze lehet, sőt, legtöbbször kell is… de ezekről majd később.
Nos, ezért nehéz kezdőként bakancsot venni. Nem csak a cipő drága, hanem a tapasztalat is. Sőt, az sokkal drágább. Elsőre pedig… nagy szerencse kell ahhoz, hogy az első bakancs pont jó legyen.

Szóval így.

Először 2006-ban éreztem, hogy túrabakancsra van szükségem. Pontosabban szükségünk, mert a kölykök is élvezték az erdei csavargásokat. Az egész családdal együtt mindenkinek vettünk valami Decathlonos csodát, olyan 15e forint körül. (Az 2006-ban középkategóriás bakancsot jelentett.) Az első teszttúrán mindenkinek bevált, kivéve nekem. De nekem nagyon nem. Ment vissza a boltba.

Lehet szidni a Decathlont, de nekem eddig minden alkalommal szó nélkül visszavették a problémás cipőimet.

Ekkor kezdtem tudományosabban foglalkozni a témával. Természetesen kiolvastam hozzá az internetet. Szorgalmasan jártam a túraboltokat és mindenhol próbáltam, szinte mindent. Komolyan vettem azt a tanácsot is, hogy szívbaj nélkül kérjük le akár a legdrágább bakancsot is a polcról. Még ha eszünk ágában sincs megvásárolni, de legalább lássuk, mit tud és ehhez képest mit veszítünk, ha olcsóbbat veszünk. Az eladókat egyébként sem érdemes kímélni, pontosan tudják, hogy a bakancsvásárlás körülményes dolog.
Tömérdek teszt és persze tömérdek fórumozás után két bakancs maradt állva: Hanwag Tatra Wide és Hanwag Alaska. Nagyjából mindenki egyetértett azzal, hogy ezek a bakancsok királyai (a Tatra konkrétan a hazai, illetve a környékbeli túrákra, az Alaska pedig bárhol a világban), a próbákon is jól szerepeltek, az áraik… 50-60e körül… egy kicsit húzósak voltak, de elérhetők.
Végül elmentem egy Mountexbe és miközben szemléztem a bakancsokat, megláttam egy akciós Kefas bakit. Szegény, nagyon nem kellett senkinek: 35e forintról volt letolva 25e forintra, majd azt az árat is áthúzták és már 19e forintért is el lehetett vinni. Egy masszív vibram talpú, kemény, kívül bőr, kevés varrással, belül GTX béléssel bíró magashegyi bakancsot. Egyetlen darab volt belőle. És tökéletesen illett a lábamra. Olyan kényelmes volt, mint egy bőrfotel. Miközben alig volt drágább, mint a Decathlonos. Naná, hogy ezt vettem meg. Bejött a kezdők szerencséje. Meg a kezdők balf@szsága is, sajnos. Hat évig hordtam a bakancsot, megjárta a Tátrát, a Szlovák Paradicsomot, voltam vele a Grand Canyonban, a Yosemite parkban és számtalan itthoni túrán.

A belső textilborítás teljesen kikopott a sarkán, onnantól tört, de ha túra előtt raktam ragtapaszt a sarkaimra, akkor minden rendben volt. Életem végéig is kitarthatott volna, ha legalább néha ápoltam volna. De ez valahogy mindig elmaradt. Aztán egyszer csak széthasadt a bőr. (Ha rákattintasz a képre, láthatod is.)

Időközben Nej is szintet ugrott, nagy bátran vett egy Olang bőr/velúr GTX bakancsot magának.

Figyeld meg, mennyire csillog a bakancs kívülről. Ez mutatja, hogy nem nubuk, hanem színbőr. Viszont az előző bakancshoz képest ez tele van varrással.

Habár emlékeztem, hogy korábban mely bakancsok voltak a favoritjaim, a biztonság kedvéért újra belevetettem magamat a fórumokba. És elrettentem. Egyrészt nagyon elszálltak az árak. Másrészt hirtelen annyiféle bakancs jelent meg, hogy képtelen voltam eligazodni közöttük. Ez miért? Abban mi a jó? És persze jó magyar szokás szerint mindenki anyázott és esküdött a saját cipőjére. Összezavarodtam. Azt mondtam, hogy úgy látszik, ez hosszú menet lesz. Bakancs viszont kell, szóval vegyünk valami ideiglenest a Decathlonból. Vettem is egyet. Valami Forclaz 500-ast.
Nagyon jól sikerült vétel volt. Vibram talp, textil/velúr külső borítás, belül GTX. Ránézésre nem egy tartós darab, de puha volt, ebből kifolyólag baromi kényelmes.

És mit ád az ég, az elkövetkező években maximum középhegységben túráztunk, oda tökéletes volt. Súlya szinte semmi, de annyira semmi, hogy havas időkben ebben futottam. Nyilván ápolás itt sem volt, a vízállóságát nagyon hamar elveszítette, de nem úszni vettem. Végül hat évig tartott ki, utána varrásnál kiszakadt. Nagyon sajnáltam.

2018 januárját írjuk. Előtte karácsonykor Nej felvetette, hogy menjünk már ki a Tátrába havastúrázni.

Ez mindenképpen meglepő volt. A családból engem vonz erősen a Tátra, a többiek elvannak nélküle. Ráadásul volt egy rosszemlékű túránk, amely után megfogadtam, hogy soha többet nem megyünk családdal télen a Tátrába. (Mielőtt bárki is botrányt szimatolna, szólok, hogy én csesztem el a szervezést.)

Jó, menjünk. Csak éppen senkinek sem volt felszerelése. (Nej Olang bakancsa bokáig ért, a várhatóan nagyobb hóban egyből beázott volna.) Mivel gyorsan kellett lépnünk, megint maradt a Decathlon. Vettünk két pár kifejezetten magasszárú Quechua hótaposó bakancsot. Bőr/textil felsőrész, textil GTX belső, hóra optimalizált talp.

Teszt túra. Nejnek megfelelt, nekem nem. Vissza a boltba. Ekkor láttam meg és szerettem bele egyből egy Forclaz 900-as bakancsba. Az ára egy kicsit már fájt, de ha végleges bakancsnak is jó lesz, akkor azért még így is sokkal olcsóbb, mint egy Hanwag. Egy baj volt vele: a soroksári Decathlonban csak 44-es volt belőle. Az én lábam 44,5-es. A cipőnek viszont annyira elburjánzó, puha volt a belseje, hogy érzésre még a 45-ös is kicsi lett volna. Oké. Hol van 46-os? A weboldaluk szerint a Corvin-közben. Elmentem. Kiderült, hogy leltárhiba, 46-os sajnos nincs, csak 47-es. Felpróbáltam. Alig lötyögött. Felpróbáltam két zoknira. Tökéletes. Meg is vettem, 45e forintért.

Egyszerűen annyira, de annyira az én ízlésemnek megfelelő volt, hogy nem bírtam otthagyni. (Különösen közvetlenül egy téli tátrai túra előtt.) Gondolj bele: nagyrészt bőr külső (20% textil, 20% gumi, 60% bőr) nagyrészt bőr belső (40% textil, 60% bőr), kemény bakancs, vibram talp, minimális GTX (ez nálam előny), vízálló, mint az állat, na meg kényelmes is.

Ezt a GTX dolgot azért megindokolnám. Olyan szerencsém van, hogy nem igazán izzadós a lábam. (Vagy csak az orrom romlott el.) Emiatt a magam részéről sokkal hangsúlyosabbnak tartom a tökéletes vízállóságot, mint azt, hogy a bakancs pár évig lélegző legyen.

Jellemző, hogy Barna, amikor először meglátta, rögtön elnevezte birodalmi lépegetőnek.
A teszt túra sikerült. Hasonlóan jól vizsgázott élesben is. Pedig nem ritkán vágtuk az utat combközépig érő hóban. Aztán volt egy háromnapos túránk a Bükkben, özönvízszerű esőben, mocsár jellegű dagonyában. De mentem végig benne a Sucha Belán, szinte végig a patakban. Bírta.

Ősszel kezdtem elgondolkodni. Ez a bakancs ugyan jó, de elég kemény. Igazi, sziklás terepre való bakancs. Csakhogy mi akkoriban jellemzően középhegységekben túráztunk, puha földön, sárban. Lehet, hogy célszerű lenne venni erre a célra egy olcsóbb Decathlonos bakit? Így a 900-ast is tehermentesíteném. Szívem szerint ugyanolyan könnyű bakancsot vettem volna, mint amilyet korábban hordtam évekig, csak hát olyan már nem volt. Az 500-as sorozatnál már átálltak bőr külsőre. Az alacsonyabb számúak meg nagyon igénytelennek néztek ki.

Jó. Vettem egy 500-as bőrbakit, 30e forintért. Rögtön a próbatúrán megbukott. Kényelmetlen volt, tört mindenhol. Visszavittem.
Majd miközben sétálgattam, megláttam az ideális könnyű bakancsot, Egy Merrell Capra cipőt. Velúr/textil felsőrész, GTX belső, Vibram talp. Könnyű, kényelmes. Pont ilyen kellett. Megvettem, 35e forintért.

Nagyon elégedett voltam magammal. Volt egy piszokul könnyű bakancsom, meg egy magashegyi monstrum. A Merrellt volt, hogy utcai cipőnek használtam. Sok túrán volt velem, többek között Arizonában is ebben rugdostam a vörös port a Grand Canyonban, illetve a Monument Valley-ban.

Az eufória eddig tartott.

A Forclaz 900 bakancs kezdte. Egy tavalyi túrán egyszer csak feltörte mind a két sarkamat. Akkor még azt hittem, hogy csak egy röpke botlás.

Utána volt egy havas túránk a Börzsönyben a Merrell bakancsban. Végig gyanús volt a dolog, itthon aztán láttam, hogy tényleg baj van: mind a két zoknim tocsogott a vízben. Ez bizony beázott.
Elmentem a Decathlonba. Fogtam nyelvet. Odahívtam a polchoz, mutattam a bakancsom utódját.
– Ennek az elődjét használom. Beázott. Mit lehet vele csinálni?
– Lője főbe és ássa el.
– Pardon?
– Valószínűleg megtört a membrán. Azon már nem tud segíteni.
– Impregnáló spray-vel sem?
– Azzal sem. Maximum annyit fog elérni, hogy egy órával később ázik be.
– Nem mondja. Én valamikor úgy tudtam, hogy a bakancsot egy életre vesszük.
– Az az idő már elmúlt. Ez meg egyébként is egy light bakancs.
– Hát, köszönöm.

A következő túrára a Forclaz 900-ast vittem. Nem volt hosszú túra, de annál szintesebb. A bakancs megint feltörte mind a két sarkamat. Nem értettem. Ez ugyanis általában pont fordítva szokott lenni: a bakancs eleinte tör, később megpuhul, abbahagyja. Nálam meg eleinte volt jó, most meg tör. Arra tudok tippelni, hogy méretprobléma lesz, talán megkopott a bélés és már két zoknival is nagyon csúszkál a lábam. A lényeg persze az, hogy a bakancs nem jó.

A vége az lett, hogy a régi, szeretett Forclaz 500-as bakancsot ki fogom dobni, könnyű, korlátozottan vízálló bakancsnak jó lesz helyette a Merrell. A Forclaz 900-as lépegetőt odaadtam Barnának. Neki 46-os lába van, simán lehet, hogy szingli zoknival is jó lesz rá. (Letesztelte. Jó lett.)
Nekem pedig elfogytak a bakancsaim.

Mielőtt továbbmennénk, elnézést kell kérnem a profiktól. Akik szálkásra verték a billentyűzet mellett az íróasztalt, olvasva, miket bénáztam. Mert addig oké, hogy valaki kezdő, de itt bejött a képbe két hiba: a félműveltség és a lustaság. Azaz elkezdtem művelni magamat, de nem fejeztem be. Inkább megijedtem a bonyolultságtól és kerülő utakat választottam.

Pedig annyira nem is komplikált.

Föbb vonalakban:
– A bakancs felhasználói szempontból 3 fő részből áll: talp, külső, belső.
– Talpból a vibram vált a minőség jelképévé, de ma már a nevesebb cipőgyártók saját talpainak sem kell szégyenkezniük. Önmagában maga a vibram sem egy mindenre tökéletes megoldás, rengeteg fajta van belőle, különböző terepekre más és más változat kell. A-D kategóriák vannak, az A a legpuhább, gyakorlatilag városi talp, a D pedig magashegyi gleccsermászó talp, nehéz hátizsákkal értve.
– A külső rész lehet textil, hasított bőr (velúr, nubuk), illetve színbőrök.
– A belső lehet textil vagy bőr (színbélés, hasítékbélés).
– A bőr belső nem igazán lélegzik.
– Komolyabb bakancsoknál a belső textil az goretex (GTX). Ez ugye azt csinálja, hogy egy membrán befelé nem engedi a vízet, kifelé viszont igen. Azaz az esővíz nem jön be, az izzadság viszont eltávozik. Az elv frankó, a gyakorlatban viszont nem tartós. Előbb-utóbb tönkremennek a membránok.
– Az, hogy egy bakancs mennyire kemény, meghatározza, milyen terepekre való. A light bakancsok, melyek általában textil és velúr/nubuk kombinációból állnak, könnyűek, de nem valók sziklás terepre, magas hegységekbe.
– A külső annál jobb, minél kevesebb rajta a varrás. A legjobb az, amikor a külső egy darab bőrből készül.

Mit is írtam még? Ja, a lustaság.
Azaz hiába olvastam, hogy a bakancsoknál nagyon fontos a rendszeres ápolás, ez valahogy mindig elmaradt. Az összes eddigi bakancsomnál. A Kefas bakancsom nem pusztult volna el, ha hidratáltam volna a bőrt. A Merrell bakancs nem halálozott volna el, ha rendszeresen kezelem impregnáló sprayvel, a velúr részét meg esetleg vaxszal.

Azaz ápolás:
– A bőr külsőt hidratálni kell. A vaxot össze lehet kotyvasztani házilag is, de elég sok túravax kapható már készen is. Hogy milyen sűrűn érdemes vaxolni, milyen technikákkal, ez már hitkérdés, A Hanwag például ezt írja.
– Lehet vaxolni a velúrt is és a nubukot is, de ekkor be fog sötétedni.
– A textilre csak impregnáló spray mehet.
– Van itt egy másik írás, mely alapvetően rendben van, de egy ponton zavart érzek az erőben. Ez azt mondja, hogy ha GTX a belső borítás, akkor vaxolással elveszítjük a bakancs lélegzőképességét. Ez elég fura lenne, hiszen ekkor egy nubuk bakancsot sem lehetne vaxolni, csakhogy – spoiler – a jelenlegi GTX bakancsomról azt írja a gyártó, hogy a külseje vaxolt nubuk. Akkor? (Jelzem, ez a ‘mit lehet vaxolni és mit nem és mivel’ tipikus véget nem érő gumicsont a fórumokon. És a legdurvább az, hogy egyszerűen senki gyártó, vagy valami hiteles forrás sehol nem jelentette ki, hogy ezt így, azt meg úgy kell. Csak vajákolás, meg rémtörténetek sorolása van.)
– Habár a Hanwag leírása alapján a vax nem impregnál, csak hidratál, de a Hanwag vax leírásánál az van, hogy “fenntartja a bőr légáteresztő képességét; vízlepergető”.
– A mosószerekkel, szappannal vigyázni kell, eltömítik a membránokat.

Nos, ennyi. Viszont ezzel a tudással felfegyverkezve már bátrabban állhattam neki megtalálni az újabb bakancsot. Igen, azt, amelyiknek a képe pár kilométerrel feljebb található, az írás elején.

Gondolom, látszik, hogy van itt két bakancs, melyeket immár 15 éve kerülgetek. Ez a Hanwagtól a Tatra (azon belül is a wide, azaz a széles torokkal bíró), illetve az Alaska. A Tatra az olcsóbb, az elérhetőbb, az Alaska pedig a nagy-nagy álom. A világ legjobb túrabakancs-gyártó cégének a zászlóshajója, a legjobban sikerült bakancsa, melyet 25 éve gyártanak, változatlan sikerrel. Csak az a fránya ár. Pontosabban az ár és a kockázat aránya. A Mountexben, ahol elég nagy a választék és ténylegesen lehet próbálgatni is, a Tatra wide 96e, az Alaska 110e. És nem tudom, a Mountexben mennyire rugalmasak, ha bakit viszek vissza. Egyszerűen nem mertem belevágni, bármennyire is csorgott a nyálam.

Aztán két héttel ezelőtt hazaállított Nej egy új bakanccsal. (Az Olang 15 év után beadta a kulcsot, varrás mellett kiszakadt. Ápolva ez sem volt, varrásból pedig rengeteg akadt rajta.) Akcióban hirdették, kipróbálta, megvette. Egy Tatra Wide GTX bakancsot, 78e forintért. Az állam koppant a padlón. A kezdők bátorsága. Közelebbről megnézve annyira már nem volt szép a menyasszony, ez ugyanis nem a tiszta bőr borítású, hanem a light verzió. Annyira nincs kikönnyítve, mint az én Merrell bakancsom, de azért ezen is van textil. Az egész puhább, a talp is B kategóriás. Tekintve, hogy Nej nem szándékozik megmászni a Mont Blancot, viszont szereti a könnyű és puha, azaz lábbarát cipőket, ez neki tökéletes választás. Viszont ha nem akar úgy járni, mint én a Merrell cipőmmel, akkor úgy kell ápolnia, mint a kisangyal. És még ekkor is előfordulhat, hogy 2-3 év múlva tönkremennek a membránok és beázik a cipő. (Bár nem valószínű, annyira azért nem puha az anyaga, hogy megtörjön.)

Mindenesetre a lényeg az, hogy fogta magát és hazaállított egy Hanwag Tatra cipővel. Meglépte azt, amit én 15 év alatt nem.

Utána jött az a bizonyos két túra. (Melyek valójában Nej bakancsbejárató túrái voltak.) Az egyiken a Merrell bakancsomról derült ki, hogy kampec, a másikon a Forclaz 900-asról. Ekkor még nem akartam bakancsot venni, gondoltam, megmentem a Merrellt. Ahogy írtam is, nem sikerült.

Így jutottam el oda, hogy akkor új bakancs. Nem, nem rongyoltam be egyből egy Hanwag mintaboltba. Decathlon. Megkerestem a Forclaz 900 utódját, a V2-t. Bezzeg most volt minden méretben. Kipróbáltam. Kényelmes volt. Aztán leültem a padra és Hamlet módra forgattam a kezemben a cipőt. Így, kikupálódva, már láttam a hiányosságokat. Például a 20% textil külső. Mit is írtak a cikkek? A textilre nem lehet vaxszal menni, a spray meg nagyságrendekkel rosszabb hatásfokú. Belül részben GTX, részben nem. Azaz egyszerre überbrutál vízállóság a bőr/bőr borításnál, máshol meg textil/textil kombináció, mely kifejezetten gyenge. A véleményeknél a Decathlonos szakértő ismeri el, hogy tipushiba a sarok feltörése. (Mely nálam is megjött.) Jó pont viszont a könnyű cserélhetősége.
Na jó, nézzük meg a Hanwagokat. Pusztán ismétlésképpen is, hiszen annyiszor próbálgattam már. Átsétáltam a Mountexbe. És igen. Szóval… ezek a bakancsok egy másik világban mozognak. Sajnos az áruk is.
Hazagurultam.
Azzal végülis nem vesztek semmit, ha szétnézek. Elsőre semmi. Aztán bekukkantottam néhány túraboltba. Nomád, Trexpert, Tengerszem, 4Camping. Hoppá! A 4Campingban 20%-os akció. Tatra Wide GTX 70e forintért. Eldobom az agyam. Nézzük tovább. Na, itt kezdett el remegni a kezem. Hanwag Alaska 76e forintért. Az álmom, a vágyakozásom. Ne tudd meg, mennyire féltem lenyitni a mérettáblát. Elég hülye lábam van, 44,5-es, ritkán szokott lenni pont ilyen cipő. Most volt. Megvettem.

Megjegyzés: Az írás hat nappal a vásárlás után keletkezett. Az árak hétfőn még stimmeltek. Ma, kedden már jó 10%-kal drágábbak a belinkelt bakancsok és nincs 44,5-es Alaska. Néha nekem is lehet szerencsém.

Pár nap múlva meg is érkezett. Szerdán. Piszok nagy szerencsémre csütörtökön napsütés, melegrekord megdőlések, ideális túraidő és még nagyobb mázlimra a napot kettétörő déli megbeszélést is átrakták péntekre, szóval irány a legmegbízhatóbb teszttúra: Budaőrs, Odvas-hegy. Nem nagy táv, kábé 10 kilométer, de a sziklás, durván meredek Odvas-hegy mindent kihoz a bakancsból.

Magáról a teszttúráról és annak eredményéről viszont már egy másik bejegyzésben írok. Meg folytatom az elméleti értekezést a bakancsokról.