De tényleg. Ezt én sem mondhattam volna szebben.
[Update]
A döntő után nehéz szavakat találni, mennyire aktuális lett a kép.
Azok a szürke hétköznapok
Amikor kimegyek az erdőbe, hogy teszteljem azt, hogy hogyan tudom irányítani a drónt pusztán a konzolról, úgy, hogy nem is látom, hol van, merre van az eleje, ebből kifolyólag felküldöm az erdőszint, azaz 30 méter fölé, majd irány az erdő, ősszel kimértem, 200 méter távolságot simán bír, nos most 120 méter körül jelzett, hogy elég gyenge a jel, majd hirtelen egy szélroham kilökte a zónából, elvesztettem a jelet, a drón ott pörgött valahol az erdő felett, de hiába nyomogattam a konzolt, nem történt semmi, a szél gondolom toszogatta tovább, én pedig csak szurkolni tudtam, hogy bekapcsoljon az RTH (Return To Home) algoritmus, mert egyébként volt egy drónom, és igen, egy idő után a konzol jelezte, hogy bekapcsolt az RTH, már majdnem megnyugodtam, amikor eszembe jutott, hogy az RTH-t 50 méter magasra tettem, ahol jelenleg nagyon durva szélvihar tombol, rögtön rá is néztem a drón legutolsó töltöttségi értékére, ugyanis a jelvesztés után a konzol nem sötétedik el, hanem mutatja a drón utolsó üzenetét, szóval 50%, ami vagy elég lesz, vagy nem, hiszen minusz fokokban sokkal gyorsabban merül az aksi, persze jobb híján nem tudtam csinálni semmit, azon kívül, hogy vártam és azt mantráztam, hogy meg tudod csinálni, ügyesokoserős vagy, menni fog, aztán egyszer csak meghallottam azt a kedves, bájos berregést és ekkor már tudtam, hogy meglesz, pedig otthon visszanézve a felvételt, kétszer is úgy pofonvágta fent a szél, hogy már a gimbal sem tudta kikompenzálni, de mindegy is, fogait összeszorítva csak hazavánszorgott valahogy apucihoz.
Majd miután leraktam, jelent meg a tisztás fölött egy katonai helikopter, olyan 150 méter magasan.
Otthon mindenesetre egy shot whiskyvel kezdtem. Stresszes meló ez, bárki bármit mond.
Recent Comments