Heller már 26 évvel ezelőtt megírta. A részletben szereplő Kis Pöcs az Egyesült Államok elnöke. (Az első idézetben még csak alelnök.)

– Én hiszek az özönvízben – felelte az alelnök.
– Azt hiszem, ezt nem jól hallottam.
– Hiszek az özönvízben.
– Miféle özönvízben? – Noodles megint teljesen megzavarodott.
– Természetesen Noé özönvizében. Amiről a Bibliában van szó. A feleségem is hisz benne. Maga nem tud róla?

Noodles összehúzott szemekkel kereste az alelnök jámbor ábrázatán a játékosság enyhe felvillanását. – Nem vagyok benne biztos, hogy is érti ezt. Úgy hiszi, nagy volt az eső?
– Úgy hiszem, hogy igaz. Minden részletében.
– Hogy vette minden állatfajtának a hímjét meg a nőstényét?
– Ezt mondja a Biblia.
– Uram – mondta Noodles udvariasan –, mostanára több állat- és rovarfajtát vettünk számba, mint amennyit valaki egész élete során össze tudna gyűjteni és be tudna rakni egy akkora hajóba. Honnan szedné őket, és hová tenné őket, nem is szólva arról, hogy mennyi hely kellene saját magának meg a gyerekei családjának, valamint az ennivaló tárolásának és a hulladék eltávolításának problémáiról az alatt a negyven nap és negyven éjjel zuhogó eső alatt?
– Maga tud erről!
– Hallottam. És utána még százötven nap és százötven éjjel.
– Maga ezt tudja! – bámult rá elismerően az alelnök. – Akkor valószínűleg azt is tudja, hogy az evolúció svindli. Gyűlölöm az evolúciót.
– Honnan származott akkor az a sok állati élet, amelyről tudunk? Csak bogarakból majd három- vagy négyszázezer fajta létezik.
– Ó, hát valószínűleg csak úgy kialakultak.
– Alig hétezer év alatt? A bibliai időszámítás szerint körülbelül ennyi volt az egész.
– Utánanéztem, Noodles. Mindaz, amit a világ teremtéséről tudnunk kell, benne van a Bibliában, világosan, angolul – nézett rá derűsen az alelnök. – Tudom, hogy vannak, akik szkeptikusok. De azok mind vörösök. És mind tévednek.
– Ott van Mark Twain esete. – Noodles nem tudta megállni, hogy ne kezdjen vitatkozni.
– Ó, ezt a nevet ismerem! – kiáltott fel nagy örömmel és hivalkodva az alelnök. – Mark Twain, a nagy amerikai humorista, ugye? Az én államommal szomszédos államból, Missouriból?
– Missouri állam nem szomszédos Indianával, uram. És Mark Twain az ön nagy amerikai humoristája kicsúfolta a Bibliát, lenézte a kereszténységet, megvetette imperialista külpolitikánkat, és minden részletében telifröcskölte a dühével Noé és bárkája történetét, különösen a házilégy miatt.

Az alelnök egy pillanatra sem veszítette el a lelki nyugalmát. – Nyilvánvalóan két különböző Mark Twainről beszélünk – felelte.
Noodles dühbe gurult. – Csak egy volt, uram – mondta lágyan, aztán elmosolyodott. – Ha akarja, összefoglalót készítek a kijelentéseiről, és odaadom valamelyik titkárának.
– Ne, utálom az írásos anyagokat. Tegye át videóra, talán tudunk belőle valami játékot csinálni. Igazán nem értem, hogy egyes emberek, akik olyan sokat olvasnak, miért tudják olyan nehezen felfogni azokat az egyszerű igazságokat, amelyek világosan le vannak írva a Bibliában. És kérem, ne szólítson uramnak, Noodles. Maga sokkal idősebb nálam. Nem szólítana Pöcsnek?
– Nem, uram, nem fogom pöcsnek szólítani.
– Mindenki más annak szólít. Magának is joga van hozzá. Esküt tettem ennek a jognak a biztosítására.
– Nézze, maga pöcs… – Noodles talpra ugrott, aztán lázasan körülnézett. Fekete táblát, krétát és mutatópálcát keresett. Akármit! – A víz mindig a saját szintjére törekszik.
– Igen, ezt hallottam.
– A Mount Everest nyolcezer méter magas. Ahhoz, hogy a földet elborítsa a víz, az egész földbolygón mindenütt közel nyolcezer méter mély víznek kellett volna lennie.

Jövendőbeli munkáltatója bólintott, örült, hogy a jelek szerint végre eljutottak valahova. – Akkor annyi víz volt.
– Aztán a vizek visszavonultak. Hová tudtak visszavonulni?
– Természetesen az óceánokba.
– Hol voltak az óceánok, ha a világ víz alatt volt?
– Hát természetesen az özönvíz alatt – jött habozás nélkül a válasz, majd a zseniális férfiú felállt. – Ha megnéz egy térképet, Noodles, látni fogja, hol vannak az óceánok. És azt is látni fogja, hogy Missouri igenis határos az én államommal, Indianával.

– Ez a pöcs hisz a vízözönben! – számolt be tüstént Porter Lovejoynak Noodles Cook, még mindig fortyogva és szinte kiabálva. Ez volt kapcsolatukban az első eset, amikor nem elégedett összeesküvőként jelentkezett a pártfogójánál.
Porter Lovejoy megőrizte a nyugalmát. – A felesége is.

~oOo~

Mikor hallotta, hogy megszólal a riasztó, és látta a masinán pislogó színes lámpácskákat, az elnök nagyon meg volt magával elégedve, amiért mozgásba hozott valamit, és önelégült vigyorral dőlt hátra a székén, míg csak el nem kezdett neki derengeni, hogy nem tudja, hogyan lehet leállítani, amit elindított. Nyomkodta egyik gombot a másik után, de hiába. Éppen segítségért akart kiabálni, amikor berohant a segítség: Noodles Cook, a Kövér a Külügyminisztériumból, akinek a neve sose jutott egykönnyen eszébe, karcsú munkatársa a Nemzetbiztonsági Tanácstól, a Sovány és a légierőnek az a tábornoka, akit nemrég léptettek elő a Vezérkari Főnökök Egyesített Tanácsának főnökévé.

– Mi történt? – sivította Bingam tábornok, a zavarodottságtól kipirult, rémült ábrázattal.
– Ez működik – mondta az elnök vigyorogva. – Látják? Akárcsak a játék.
– Ki támad minket?
– Mikor kezdődött?
– Támad minket valaki? – kérdezte az elnök.
– Ön kilőtte az összes rakétánkat!
– Ön elindította az összes repülőgépünket!
– Én? Hova?
– Mindenhova! Azzal a vörös gombbal, amit nyomkodott.
– Ezzel? Én ezt nem tudtam.
– Ne nyúljon többé hozzá!
– Honnan kellett volna tudnom? Hívják vissza mindet: Mondják meg, hogy sajnálom. Nem szándékosan csináltam.
– Nem tudjuk visszahívni a rakétákat.
– Nem tudjuk visszahívni a bombázókat.
– Nem tudjuk visszahívni a bombázókat! Mi lesz, ha valaki megtorlásul visszavág? Nekünk kell őket elsőnek elkapnunk.
– Ezt nem tudtam.

– Joseph Heller: Záróra –