Videók jönnek.

Ahogy szoktam: az év első felében élményeket gyűjtünk, a másodikban pedig videókat vágok. Amilyen nyomorult év volt, a tervben 4-5 kajakos, egy bringás és kettő gyalogtúrázós videó szerepel. Persze másfelől – fenntartva, hogy tényleg nyomorult év volt – tulajdonképpen ez a váltás szándékosan történt. Hiszen arról irkálok már lassan egy éve, hogy elég volt a repkedésből: kisbusz, kajakok, kerékpárok… aktív kirándulások lesznek helyettük. Az év nyomorúsága inkább csak a túrák számában és a helyszínekben jelent meg. Mondom ezt akkor is, ha alapvetően semmi baj nem volt Dél-Csehországgal, vagy a Mazuri-tavakkal… de azért jó lett volna egy tengeri kajakozást, vagy a régóta tervezett toszkán bringatúrát is behúzni melléjük.

Na mindegy, videók születnek. A kajakos anyagok készen is vannak, de azok csak a januári filmfesztivál után kerülnek ki a blogra.

Most viszont egy olyan videó jön, mely nem szerepel a fenti felsorolásban. Kerékpár, de nem túra. Nosztalgiabringázás. A májusi tisza-tavi kajakozás előtt Egerben aludtunk és mivel volt nálunk kerékpár is, így két eső közti szünetben gyorsan mentem egy kört. Részben a belvárosban, de nagyobbrészt azon a környéken, ahol születtem, illetve ahol később felnőttem. 19 év. Ennél már több ideje lakok Pesten (nem elfeledkezve 4 év Kazincbarcikáról és 12 év Veszprémről), de az egri évek égtek belém a legmélyebben. A többi városról nem tudnék nosztalgiavideót készíteni. Azok csak városok, melyeket többé-kevésbé kedveltem, vannak emlékeim – az eltelt idő miatt inkább már csak kellemesek – de ezek a városok nem ivódtak bele olyan mélyen a gondolkodásomba, az érzelmeimbe, mint Eger.
Kábé két órám volt a bringázásra. Nem sok. De utólag azt mondom, nem is baj. Ha jobban ráértem volna, akkor valószínűleg sokkal komplexebb videót készítek, megállva minden sarkon és 4-5 percig beszélve arról, hogy mit is jelent nekem az a speciálisan kanyargó ösvény. Baromi unalmas lett volna, még nekem is. (Eleve nekem nincs is szükségem erre: én ránézek és tudom, hogy mit jelent. Mást meg biztosan nem érdekel ilyen mélységben a téma.)
Így viszont szerintem pont jó lett. Van benne Eger, mint város, van benne nosztalgia, mint Jocika. A videó a jelenkori Egert mutatja be, dumálni viszont a hatvanas-hetvenes évekről dumáltam, az egész pedig leginkább az aljas idő aljas elmúlásáról szól.