Amikor azt álmodod, hogy valaki álmodik a fejedben, aztán az illetőnek rémálma lesz, emiatt neked is fel kell ébredned… és a valóságban is rémálom fogad.

Nos, nagyjából ez történt az éjjel.

23 óra körül arra ébredtem, hogy valami nehézgép ezerrel erőlködik a hálószoba ablaka alatt. 23.30-kor tudomásul vettem, hogy ebből alvás már nem lesz, kisétáltam megnézni, mi van. Csőtörés. A markoló addigra egy kisebb szoba méretű gödröt ásott ki. Hajnal 4.30-ig dolgoztak, hol a markoló dübörgött, hol valami fúró/fűrészelő benzines jószág sikított, szóval elvoltunk.

Itt látható, mi lett a vége. Volt egy 20 éves aranyeső, annak lőttek. A vérszilva talán megússza, ha a tereprendezéskor rendesen visszaültetik. Volt két fa, melyeknek magját a szél sodorta ide. Kiváncsian vártam, mi lesz belőlük. Már nem fogom megtudni. A tízegynéhány tő varjúhájnak is annyi. A cserszömörcét elég rendesen megvágták, de szívós nővény, túl fogja élni.

Félre ne értsd, nem morgok. Tudom, hogy nem jókedvükből melózták végig az éjszakát a fiúk. Azzal is tisztában vagyok, hogy sietniük kellett, nem értek rá a sötétben szabályosan kiszedni a növényeket, hogy utána visszaültethetők legyenek. (Bár a tűzcsap cseréjekor meg tudták csinálni, de az tervezett munka volt, nappal.)

Igazából csak annyit akarok üzenni, hogy ma senki ne számítson tőlem semmilyen szellemi aktivitásra. Kialvatlan, agyilag zokni vagyok.

[Update]
Napközben tovább folytatódott a munkagépek zaja, de most már a helyreállítás indult be. A végén egészen szépen megcsinálták. Gallytörések voltak, a varjúháj is le lett taposva (meglepne, ha a sötétben egyáltalán észrevették volna), viszont a vérszilva, az aranyeső és az ismeretlen fa szépen vissza lettek ültetve. Mondjuk semmi sem ugyanoda került, de így sem rossz. Lehetőség, hogy kicsit átfazonírozzam a sarkot.