Month: September 2020

Dogfooding

Mekkora bomba is lett volna ez korábban! Ma már csak legyintünk rá. Kinyírtátok, bakker.

Arról van szó, hogy az Ignite-n bejelentette a Microsoft, hogy a 2019-es Exchange verzióról in-place módban upgradelhetünk a következő verziójú (azonos kódbázisú) Exchange szerverre.

1997 óta foglalkozom Exchange szerverekkel. Valamikor, amikor még állatbőrökben jártunk, akkor még létezett in-place upgrade, de a 2003-as verziótól felfelé már nem. Onnantól csak tranzícióval ugorhattunk szinteket: új szerver mellételepít, átmozgat, átterhel, régi szerver kidob.

Mi lehetett a motiváció, hogy most, amikor a Microsoft gyakorlatilag kivérezteti az on-premise Exchange szervereket, hogy pont most hozták vissza ezt a lehetőséget? Eddig miért nem lehetett? Nyilván nem ismerem a pontos választ, de tippelgetni tudok. Szerintem az extrém dogfooding. Ezt az extrém dogfoodingot az egyszerűség kedvéért nevezzük Exchange Online-nak.

The term “dogfooding” is an IT slang for the use of one’s own products.
link

A Microsoft a 2010-es évektől olyan szinten túlzásba vitte saját termékeinek használatát, hogy azokra alapozva építette ki a publikus felhőit, mely felhőkön adott szolgáltatása jelenleg a cég leghúzóbb ágazatát jelenti. És egyértelműen ezen az úton folytatják a nyomulást. Az on-premise termékértékesítés csak zsebpénz: amikor önmaguknak kifejlesztettek valami újat, abból kicsorgatnak egy új termékverziót a külvilágba, némi licenszdíjért. Nos, az én tippem az, hogy az Exchange-ből is elkészült egy újabb verzió, de mára az Exchange Online mögötti több tízezer fizikai(!) szerver frissítése tranzícióval már baromi nagy munka lett volna. Ekkora mennyiségnél már megérhette nekik rágyúrni az in-place upgrade-re.

Persze hülye vagyok, pontosabban olyan kelet-európai. Biztos vagyok benne, hogy a bejelentéskor felrobbant a terem. Csak mi fanyalgunk itt, a világnak ebben a savanyú szegletében.

Hamlet

Az előző bejegyzés írása során jutott eszembe, hogy mennyi közismert félreértés is kötődik ehhez a darabhoz. Gyomláljunk egy kicsit.

  • Ha megkérdeznék egy csomó embert, hogy nevezzen meg egy ikonikus pózt, egy erős jelenetet a Hamletből, a legtöbben azt említenék, amikor ott áll Hamlet a színpadon, koponyával a kezében és a híres nagymonológját mondja. Habár dramaturgiailag tényleg ütős lenne egy ilyen jelenet, de a darabban nincs. A nagymonológ közben nincs a közelben hulla. (Még éppen nincs.) Amikor Hamlet bolyong az országban, akkor találkozik egy sírásóval, aki éppen az egykori udvari bolond, Yorick sírját bontja ki. Itt veszi fel Hamlet a koponyát és elmélkedik azon, hogy valamikor mennyit nevetett az udvari bolond viccein, aztán lám csak, ennyi maradt belőle.
    (A témáról anno Marabu rajzolt egy mini képregényt, zseniális.)
  • Mit gondoltok, szerepel a Hamlet-ben az a mondat, hogy ‘Lenni, vagy nem lenni, az itt a kérdés”? Hmm? Ugye ez a híres nagymonológ első sora.
    Nézzünk utána. Arkanum, a teljes szövegkönyv, III. felvonás, 1. szín.
    Fordító Arany János. A monológ így kezdődik:

    HAMLET.
    A lét, vagy a nem-lét kérdése ez.
    Akkor nemesb-e a lélek, ha tűri
    Balsorsa minden nyűgét s nyilait;
    Vagy ha kiszáll tenger fájdalma ellen,
    S fegyvert ragadva véget vet neki?

    Hát, itt nincs. Ez egyébként pontosan az, amit a korábbi írás mottójaként használtam.
    Nyomozzunk tovább. MEK, teljes szövegkönyv. Fordító Arany János.

    HAMLET
    Lenni vagy nem lenni: az itt a kérdés.
    Akkor nemesb-e a lélek, ha tűri
    Balsorsa minden nyűgét s nyilait;
    Vagy ha kiszáll tenger fájdalma ellen,
    S fegyvert ragadva véget vet neki?

    Nos, ilyenkor mi van? Arany egyszer így fordított, egyszer meg máshogy?
    A megoldás az, hogy a második változat az nem teljesen Arany fordítása. Előtte kábé 30 évvel Vajda Péter már lefordította a Hamletet. Arany, a rá jellemző korrektséggel és szerénységgel bele is írta a fordítási jegyzeteibe, hogy erre a sorra létezik egy másik, egy ismertebb fordítás, akinek az jobban megfelel, használja azt. És azt is használjuk. Egyszerűen ez a nyers, erős felvetés jobban illik a kicsit dühös monológhoz. Arany változata… olyan tudálékos.
    Akit érdekel, ebben a jegyzetben a 18. oldalon megtalálja a sztorit.

  • Aztán… létezik-e olyan interpretáció, ahol egyszerre hangzik el mind a két fenti fordítás? Hogy hogyan? A főhös mondja az eredetit, mögötte a kórus meg a másik verziót énekli. Igen, Nagy Feró érdekes rockoperájáról van szó. Itt az történt, hogy Feró fogta a darabot, kalapáccsal apró darabokra törte, majd a szilánkokból összerakott egy kollázst. Miklóska Lajos pedig az elképesztő ritmusképleteivel megadta a kegyelemdöfést. A darabnak is és a közönségnek is. Én szeretek minden elmebajnak kinéző dolgot, így ezt is, de azért nem árt tudni, hogy ne ebből a feldolgozásból próbáljuk meg megismerni a darabot.

Holnap

A lét, vagy a nem-lét kérdése ez.
Akkor nemesb-e a lélek, ha tűri
Balsorsa minden nyűgét s nyilait;
Vagy ha kiszáll tenger fájdalma ellen,
S fegyvert ragadva véget vet neki?

Ez, mint közismert (Safranek), Hamlet úgynevezett nagymonológjának a kezdete, mely arról szól, hogy miért is próbálunk életben maradni, miért nem kaparjuk el magunkat, lehetőleg most azonnal.

Ez egy ilyen hét volt. Annyi mindenem fájt, annyira képtelen voltam alapfunkciókra (például feküdni), hogy legszívesebben kikapcsoltam volna magamat egy hétre és megvártam volna, amíg beforr a seb, elmúlnak az izomgyulladások, csitulnak a zúzódások. Annyira kikészített a helyzet, hogy pénteken tényleg kikapcsoltam magamat, megittam egy csomó bort, nem is emlékszem, hogyan kerültem ágyba. A sportórám sikoltozott, hogy micsoda vacak alvás volt (mint a héten az összes), de leszartam, nem éreztem belőle semmit. Végre először nem elgyötört aggyal ébredtem. (Hanem másnapossal. De az már ismert szkenárió.)

Aztán szombaton nagy bátran elmentem bringázni. Tekerés közben volt időm elgondolkodni a helyzeten. Meg Hamlet dumáján. És rájöttem valami nagyon fontosra.

Nem azért nem ugrunk a villamos elé, mert annyira jó az élet. Nem is azért, mert tudjuk, hogy holnap biztosan jobb lesz. Lóf@szt lesz jobb. Általában nem szokott.
Egyedül a remény az, ami éltet. A remény, hogy a pakliban vannak jobb lapok is. Lehet, hogy pont holnap húzunk egy ilyet. Ha tudjuk, hogy a holnap éppen szar lesz, akkor lehet, hogy holnapután. Vagy ha szar évünk van, akkor jövőre. De vadul bízunk benne, hogy még vannak, még lenniük kell a pakliban jobb lapoknak.
Csak ki kell várnunk.

Megúsztuk

Hogy mekkora seggfej emberek vannak.

Az RSD körbeevezésekor történt, csak akkor elfelejtettem megírni. A ráckevei szabadstrand büféje előtt ültünk. Ebédeltünk. Gyros-tál, sör. A szomszédos asztalnál apukának tüsszentenie kellett. Hogy ne a család kapja, gondos apuka felállt, nem, nem fordított hátat az asztaloknak, ehelyett arréblépett, éppen a mi asztalunk mellé… és minket tüsszentett telibe. Négyszer. Orsolya reflexből még beszólt valamit, mi még fel sem fogtuk, mi történt, már túl is estünk rajta. Ezek után apuka visszaült az asztalához. Ja, azt kérdezed, szája elé tette-e a kezét? Ádehogy.

Mindez történt szeptember 5-én, amikor már bőven benne voltunk az eldurvult covid helyzetben, csak ez még nem volt mindenkinek egyértelmű.

Megmondom őszintén, ebben a két hétben nem voltam teljesen nyugodt. Ha nem is zártam magamra az összes ajtót, de azért igyekeztem óvatosan mozogni. Úgy tűnik, megúsztam, illetve megúsztuk. De akkor is, mekkora seggfejek járkálnak már közöttünk.

Regenera

Félelmetes, milyen gyorsan képes regenerálódni az emberi test. Levágják a farkát, aztán visszanő. Ja nem, az a gyík.
Pont egy hete törtem össze magam a bringán. Erre ma, amilyen gyönyörű idő volt, nem bírtam ki és újra felkapaszkodtam a kerékpárra. Nem mondom, hogy már felgyógyultam. Nagyon nem. Az alvás például még mindig nem megy. De a függőleges pozíció már egészen reménytkeltő.
Felszenvedtem a nyusziruhát, hozzá egy hasonló hosszúujjú lycra felsőt. Tulajdonképpen bekötöztem magam. Teszt. Mennyire dörzsölődnek a sebeim? Mennyire fáj mozgás közben a bordám?
Kibírható. Menjünk.
Nyilván nagypapa tempóban.

A múltkori csepeli felfedezőút felvetett újabb kérdéseket. Például milyen az RSD M0 híd bringás szemmel? Át lehet-e tekerni normális úton a tököli parkerdőn? Mekkora kerülőt jelent, ha Szigetcsép felé kihagyjuk a borzalmas partmenti földutat? És egyáltalán, ki az a Halas Guszti?

Minden kérdésre választ kaptam.

Az RSD M0 híd az egyik legjobb dolog a világon. Kerékpárút felfelé, leválasztott kerékpárút a hídon, kerékpárút lefelé. Kihagyja a kellemetlenül forgalmas Dunaharasztit, kihagyja a nagyon vacakul járható HÉV hidat, egyből betesz Szigetszentmiklósra, a Rév utcába. Remek.

A tököli parkerdőn… lehet, hogy át lehet tekerni normálisan, de most nem sikerült. A probléma valójában az, hogy a parkerdőnek minél délebbi szakaszán lehessen átbringázni. Ugyanis egy idő után a Szigetcsép-Tököl út elfordul nyugatnak, a kanyar után már nem érdekes az áthajtás. A ma tesztelt földút volt az utolsó szóbajöhető út. Nem vált be. Pedig. Sima volt. Nem volt rajta gödör. Ellenben volt rajta bokáig érő puha homok. Gyakorlatilag az út felén tolnom kellett a bicajt.
Azért nem kicsit morogtam. Ugyanaz, mint a lipnói-tónál. Ott van egy bringaút a tó körül, de van egy 4 kilométeres szakasz, ahol nulla, zéró, semmi lehetőség sincs arra, hogy kerékpárral átvergődjünk. És itt is. Körbebringázhatod a Csepel-szigetet, de Szigetcsép és Szigethalom között csak a kizárólag tankkal járható földút van. Keresztül kell vágnod a szigeten Tökölig, majd visszatekerned az RSD-ig.

Ettől még bejártam a kerülő utat. Sikerült találnom egy rövidebbet, mint az eddigiek, de azért még elég hosszú ez is. (Ráadásul pont ma szabadságolás miatt nem volt lángos a lángososnál, azaz kútbaesett az ebéd.) Itt inkább a múltkori út tekinthető sikeresnek. Szigetcsépről hazafelé lehet értelmes exit stratégia az is, hogy ha már kerülünk, akkor érdemes elmenni az emeletesbuszos kocsmához.

Halas Guszti. Az egy kocsma. Az RSD felső szakaszán. Ahol már évek óta nem jártam. És ahol eddig nem volt említésre méltó kiszállóhely. Most már van.

Képek




Útvonal