Day: August 23, 2020

A Moldva vidékén 04/06

Hluboká nad Vltavou – Budejovice
avagy
Ki kérte a halat?
2020.08.10; hétfő

Kényelmes ébredés. Este szóltam mindenkinek, hogy laza nap lesz, aludhatunk sokáig. Úgy is lett. Reggeli. Mindenféle felkészülések.
Végül elindultunk.

Hluboká közel van. Gyönyörű az út, minden perce élvezet. Aztán egyszer csak bent vagyunk az óvárosban, ami egy más világ. Én már korábban megnéztem térképen a terepet – na meg 9 évvel ezelőtt voltunk már itt – szóval megpróbáltam lendületből ráfordulni a kaptatóra, de amikor szembesültem vele, csak annyit mondtam, hogy Hö! és leszálltam és toltam. Meg mögöttem röhögve mindenki. Feltoltuk a bringákat. A kastély még mindig lenyűgöző. Nem tudom, ki álmodta ezt ide, ki építette meg, de valami elképesztő látnok lehetett. Ennek a kastélynak itt kellett lennie és pont így kellett kinéznie, mint ahogy. Nem csak a belső harmóniája miatt, hanem a külvilág dominálása miatt is. A kastély mindenhonnan látszik, szószerint rátelepszik a tájra. Figyelmezteti a helyi embereket arra, hogy létezik a kastély és létezik benne az úr.

Az épületbe nem mentünk be, voltunk már itt. Inkább sétáltunk egy nagyot a parkban. Erdei ösvények, egy pici tó, lépcsők, fasorok. Bőven jó volt.

Utána viszont szerettünk volna sört inni a településen. De nem jött össze. Ami árnyékban volt, az mind kávézó volt. A sörözők asztalai mind a napra voltak kitéve. Volt egy pivovar, ez a szó nálam mindig mélyen zengő húrokat penget meg, az asztalai is árnyékban voltak, de még nem nyitott ki, ugyan mutogattak a restauracia felé, de ott meg az összes szabad asztal a tűző napon aszalódott.
Sóhaj. Ez egy remek kisváros. Én szószerint beleszerettem. De valamiért nem akar nekem sört adni. Csehországban. A fene sem érti.

Mentünk tovább. Áttekertünk a Moldva hídján. És hoppá, odalent láttam egy bringautat. Oké, ez most olyan önhájpolás lesz, de az alatt a pár méter alatt összeraktam fejben a nagy képet. Tehát a mai terv során Budejovicéig közutakon mennénk be, majd a legvégén, tényleg a legvégén rácsatlakozunk egy Moldva-parti bringaútra. De ember! Ez itt alattunk egy Moldva-parti bringaút, mely a tábla szerint Budejovicéig visz. Találkozniuk kell. Hát akkor hajrá!
Rábasztunk.
Pedig a bringaút jól indult. Ahogy egy csapdának működnie kell. Csakhogy egyszer jött a méltán gyűlölt tábla, miszerint a kerékpárútnak vége, oldd meg Bélám. Az útból pedig légkalapáccsal összetört járhatatlan valami lett. Nyilván nem fordultunk vissza. Sziszegve, káromkodva araszoltunk pár kilométert, amikor újra jó lett az út. Na meg rögtön volt is egy bringáskocsma. Ami jelzi, hogy ez a vacak út nagyon nem ideiglenes állapot.
Kifújtuk magunkat.

Vedd észre a háttérben a tájra rátelepülő kastélyt.

A Moldva partján hamar beértünk a belvárosba. Hatalmas nagy tér, de egyben rideg is. Kő és kő mindenhol. Sehol egy fa, vagy legalább egy szál fű.

A legnépszerűbb installáció a párakapu. Le tudtam volna feküdni alá aludni.

Séta. Beültünk egy étterembe, később derült ki, hogy olasz. Na itt sem lesz disznósült káposztás knédlivel.

Végül a specialitások közül választottunk, a csajok kacsasültet, én meg bátran valami pecsenye hoki-t.
Beszélgettünk, röhögcséltünk. Ittuk a sörünket.
Aztán jött a pincér a tányérokkal.
– Ki kérte a halat? – vágott a közepébe.
Döbbent csend. Hozzánk szólt? – néztünk össze.
De a másik két tányér az bizony kacsa volt, szóval hozzánk.
Háát, izé. Éhesnek éhes vagyok, de ez itt hal. Ehhez sok sör kell.
Végül Nej áldozta fel magát, szerencsére ő szereti a kacsát is, meg a halat is. Te meg tudjál róla, hogy a cseheknél a hoki az valami hal. Nem, ne foglalkozz a google translate alkalmazással, az csak kamu, hogy ez a szó jégkorongot jelent.

Ha nem a google fordítót használjuk, hanem egyszerűen csak beírjuk a keresőbe, hogy ‘hoki ryba’, rögtön meglesz a megoldás: kék gránátoshal.

Szolíd hazabringa. A hűtőtáska jól bírja.

Rengeteg időnk van. Meg egy tavunk. Strandokkal. Kombináljuk össze. Elmentünk fürödni. Az eleje iszapos, lányom itt le is blokkolt, de később teljesen jó lett a talaj és a felszíni kosz is eloszlott. Még el is kezdtem irígykedni a budejoviceiekre, hogy ilyen közel ilyen jó tavuk van.

Utána vacsora a kempingkocsmában. Az étlapon ott figyelt a kecsapos lángos. Most már nem fogtam vissza magam, kipróbáltam. Szóval. Sima lángos, bekenve fokhagymával. Erre jön rá a kecsap és a sajt. Majd vastagon megsózzák.
Ja és volt lekváros lángos is.
Meg valami vicces hermelin és utopenec. Mindkettő matchbox méretben. Viszont megfejtettük, van tócsni is (bramborák), azaz holnap még visszajövünk.
Mondjuk a sátornál azért toltunk egy rendes vacsorát is.

Hirtelen brutális erős szél jött valahonnan és meg is maradt. Miközben sehol semmilyen felhő. WTF? Holnapra mondtak esőt, de csak egy kicsit.
Viszont legalább nincsenek szúnyogok.

A megtett út 3D Relive animáción.

Illetve a Mapy.cz oldalon.

(Az a hosszú egyenes vonal a városban nem azt jelenti, hogy bulldózer üzemmódba váltottam, egyszerűen csak elfelejtettem visszakapcsolni egy darabon az órát.)

Most múlik pontosan

Balogh Ákos Gergely, az orbanviktor.hu egykori szerkesztője, a fideszes Mandiner volt főszerkesztője, a Budapesti Corvinus Egyetem volt kommunikációs igazgatója lesz az Index egyik főszerkesztő-helyettese – írta meg a Mandiner és a Media1, aminek Balogh meg is erősítette az értesülést.
444

Úgy látszik, az a döntés született, hogy mégis kinyírják.