Előzmények

Huh. Nem lesz könnyű.
Vágjunk bele.

Lengyelország. Kajakkal.
Volt már ilyen. Meg is írtam. Videó is készült róla.

Megjegyzem, Attila videója sokkal jobb lett, jobban visszaadja a túra szépségét és a megpróbáltatásait. Naná, hogy az utóbbiból volt több.

Nem akarom túl sokáig ragozni, álljon itt a korábbi írás befejező mondata:

Végül egy személyes üzenet. F99 kommentelte valamikor régen, hogy roppantul kíváncsi, milyen lehet az a túra, amelyre azt mondom, hogy na, ez aztán tényleg szar volt. Fisher, örülhetsz.

Aztán 2020 elején beszélgettünk a 2016-os túra egyik résztvevőjével, Justinnal.
– Képzeld, Justin, megint kedvem támadt egy lengyel túrához!
– Mert te egy reménytelen idióta vagy.
– Már miért?
– Megint szopni akarsz a járhatatlan terepen, a szar időben, ezer kilométerre a lakásodtól? Gyere Görögországba. Ugyanannyi a távolság, de az élmény… hát, nagyon más.

A szarvasi kajaktúrán meg is beszéltük néhányan, hogy legyen meg mindkettő: először Lengyelország, majd augusztusban Görögország. Persze ha COVID19 őméltósága is úgy gondolja.
Nem úgy gondolta. A lengyel irányba elhárultak az akadályok, Szlovákia zöld, Lengyelország zöld, menjünk. Igaz, van egy csomó értelmezhetetlen adminisztráció (8 órán belül el kell hagyni Szlovákiát, tranzitút, csak tankolni lehet megállni, meg ilyesmik), de majd meglátjuk.
Görögország viszont idén elesett. Észak-Macedonia a vírus óta nem átjárható (piros), Szerbia pedig egyre durvul (sárga), azaz autóval esélytelen.

Irány Lengyelország. Azon belül is a Mazuri-tavak.

Egy nagyobb csapat tavaly már bejárta nagyjából ezt az útvonalat. Mazochisták voltak, minden féregjáratba bementek, megnézni, mi járható, mi nem. Így nekünk idén már sokkal könnyebb volt, tudtuk, hová nem szabad menni. Így csak kétszer akadtam fenn bedőlt fán.

Mazuri

Ez volt a játszótér, pontosabban a tóvidék fő túraútvonala. Sorkwity volt az indulási állomásunk, a bal felső sarokban. Első nap bejártuk a fölötte lévő tavat, majd csak a második napon vágtunk neki a klasszikus útnak. Iznotáig eveztünk. A megtett távolság 122 kilométer lett.
Maga a tóvidék fent van a francban, Észak-Lengyelországban. Sorkwity 130 kilométerre volt Gdansktól és olyan 80-ra Königsbergtől Kalinyingrádtól. Viszont meg kell hagyni, elképesztően jó hely. Megszámlálhatatlan mennyiségű tó, kicsik, nagyok vegyesen. Közöttük csatornák, azaz simán le lehet térni a főútról, el lehet indulni csalingázni tóról tóra. Már persze, ha járható a csatorna. Rengeteg van belőlük, gondolom képtelenség mindegyiket tiptop karbantartani. Persze ez sokszor csak félúton derül ki, néhány majdnem járhatatlan akadály után (lsd. Blizna, mely másik tóvidéken van ugyan, de a neve már fogalom), melyeken persze utána visszafelé is át kell hámozni magunkat. Szóval akad kalandfaktor. Az a biztos, ha páncélozott kajakot viszel. Mely emellett pillekönnyű is, persze.

Pakolás. Őrült nagy pakolás, rögtön az elején. Egész pénteken csak pakoltam, mint egy mérgezett egér. Gyakorlatilag ez az autó első igazi küldetése.
Megjegyzem, eszméletlenül jól pakolható a gép. Az ülések alatti lábak például pont olyan távolságra vannak, hogy egy tálca sört milliméter pontosággal tudok közéjük csúsztatni. Szerintem először ezeket a lábakat hegesztették össze a franciák és eköré építettek autót.

Péntek estére megérkezett az útitársunk is, Szilvia. Őt is bepakoltuk. Este egy sör, még összeraktam egy utazós pendrive-ot, aztán szunya.