A régi seprő mégiscsak jobban seper. Már, ha seper.

Nagyon-nagyon régi elmaradásomat pótolom most.

Volt itt ez az írás.

A Garmin Fenix-et meg valószínűleg kidobom a Jófogásra olyan 20e forintért. Jó lelkiismerettel többet nem akarok kérni érte.

Aztán vettem egy Polar Vantage M órát és elkezdtem párhuzamosan tesztelni a kettőt.

Nos, az eredmény meglehetősen furcsára sikerült. A Garmin, abban a pillanatban, hogy belépett a képbe egy konkurrense, tökéletesen megjavult. Olyan szépen mért, hogy élvezet volt nézni. Jól mért a Polar is, de azért itt-ott megbotlott. A Garmin nem. És itt jött elő a Garmin kétszer drágább árának a tartalma: elképesztően sok dolgot számolt és abban a pillanatban, hogy jók lettek a mérések, jók lettek az elemzések is.
Hónapokig hordtam együtt a két órát. A Garmin Fenix5 nem tudott hibázni.
Végül megvontam a vállam. A Polar Vantage M órát odaadtam Nejnek (az ő régi M430-as órájában már nagyon haldokolt az akksi), én pedig megtartottam a Garmint.

Nem hiszed el. Az első futásnál akkora homályt mért, mint ide Lacháza. És utána az összesnél.

Nézd meg például ezt.

Az óra olyan 1,7 kilométerig ‘elfelejtett mérni’. A track-et valahogy húzta, de semmit nem mért. Aztán a fejéhez kapott és megpróbálta utolérni magát. Hogy a végelszámolás legalább jó legyen. Így jöttek ki a második részben olyan 3 min/km értékek. (Agyonvágva és egyben értelmezhetetlenné téve az egyéni rekordokat.) Végül az átlag nagyjából jó lett, de az egész úgy nézett ki, mintha az első felében csak üldögéltem volna egy padon, majd a második félben villámgyorsan besprinteltem volna a távot. Ennek megfelelően reagált az összes fitnessz elemzés is. Gyakorlatilag meghülyültek. Olyan két hétre. Annyi idő kellett, mire ez az elképesztő mérési hiba kifutott a rendszerből.

Nem mintha könnyen futott volna ki, persze, hiszen a többi mérés is sorra borzasztó gyatra lett.

Most, hogy árgus szemekkel figyelem, mit csinál ez az ipari hulladék, nagyjából sejtem, mi a baja. Nem bírja a fákat. Ha csak a közelben is van egy, egyből meghülyül. Erdőben futok. Erről elég is ennyi. De nemrég megfigyeltem, hogy bringázás közben, amikor bementem egy fák alatti bringaútra, egyből visszaesett 10 km/h-val a pillanatnyi sebesség és ez a lemaradás ki is tartott, amíg a fák alatt tekertem.

A legbosszantóbb az egészben az, hogy ez egyértelműen gps mérési hiba. Egy olyan gyártótól, melynek gps téren kifejezetten jó neve van. (Fiamtól tudom, hogy a repülőgépekben is Garmin gps-ek vannak.) A cég csúcskategóriás órájában. Miközben a Polar középkategóriás órájának semmi problémája sincs sem a fákkal, sem az erdővel. (Pontosabban, nem mér olyan korrekten, mint a Garmin, amikor jól mér, de az enyhén hibás méréseket minden körülmények között hozza.)

Na, mindegy. Ami megtörtént, megtörtént. Nej megkapta a Polar órát én meg próbáltam jó pofát vágni az egészhez. Végülis, a Garmin nak azért vannak előnyei is. Megbízható az alvásfigyelője. (A Polar óráé használhatatlan volt.) Tud mérni stresszt.

Ez mekkora rablás már. A Garmin filozófiája szerint a test fizikai stressz értéke nem más, mint a folyamatos pulzusmérés szórásnégyzete, százalékos kijelzésben. Egy nyomorult képlet, nem is igazán bonyolult. De csak a csúcskategóriás órákba teszik bele.

Meg, ha eltekintek a futással kapcsolatos hülyeségektől, azért még itt van ez a fittségi grafikon. Mely a training load-ot ábrázolja. Ez se rossz.

De.

Nézzük végig alaposan ezt a diagramot.

00. Június 30-án futottam egy 2,5 kilométeres sprintet, 5:58 min/km idővel. A jelenlegi formámat tekintve ez nem rossz. A Garmin egy kicsit növelte a training load értéket.
01. Július elsején elbringáztam Gödöllőre, majd vissza. 64 km, tűző napon, olyan 400 méter szinttel, 2,5 óra alatt. Nem sprint, de azért elég gyors. A Garmint nem hatotta meg, levágta a training load értékét a f@szba. Komolyan, 490-ről 350-re.
02. Pihenőnap. 20 perc súlyzózás. Érdekes módon ez növelte a training load értékét.
03. Futottam egy ugyanolyant. 2,2 km, sprint, 5:59. A training load beszakadt.
04. Ez vágta ki végképp a biztosítékot. 04-én leevezteünk Nejjel az RSD-n. 45 kilométer. Tűző napon. 7 fölötti átlaggal. 2000 kalória. A training load nem változott. De nézd meg a színt a felső csíkon! Lila. Az mi is?

Peaking. Azt mondja, hogy ideális versenyformában vagyok. Mert az előző napon _annyira_lecsökkentettem_a_terhelést_ hogy a szervezetem teljesen lenyugodott, felfrissült. Érted? 45 fucking kilométer evezés, este izomfáradtsággal, reggel izomlázzal, elgémberedéssel. Ez neki egy sima relaxáció. Egy rápihenés a versenyformára.
05-06: Pihenés. A trainig load szépen süllyedt, de a peaking maradt.
07. Súlyzózás. A training load lesüllyedt az optimális alá.
08. Egy 9 kilométeres edzőkör az RSD-n. Lassú kajakkal, szenzációs idővel. Az órát nem hatotta meg. Training load még mélyebbre süllyedt.
09. 121 kilométer bringázás a Velencei-tóhoz. Tűző napon. 5,5 óra. 3300 kalória. Az óra csak köpött egyet. A training load ugyan emelkedett egy kicsit, de még nem érte el az optimális sáv alsó szélét. Talán ha elbrigáztam volna Nyíregyházáig, meg vissza.
10. Pihenőnap.
11. Körbeeveztem a Velencei-tavat. 21 kilométer, durva körrekord. Tűző napon. 1000 kalória. Az óra szerint ez lófasz, nem terhelés. Igazán csinálhatnék már valamit, ahelyett, hogy csak a seggem meresztem.

Na szóval, ennyit ér. Semmit.

A hosszú sorozat végére kívánkozik egy összefoglalás. Nos, a konklúzióm az, hogy az ún. sportórák, fitnesszórák közül egy sem érte el még azt a szintet, ahol komolyan lehetne venni. Gyakorlatilag annyira pontosak, annyira használhatók, mintha egy véletlenszám-generátor dobálná fel a számokat. Ha esetleg azon gondolkodnál, hogy beszerzel egyet, azt javaslom, ne. Inkább mostantól vegyél ebből a pénzből eggyel magasabb árkategóriájú borokat, azokat legalább élvezni fogod.
A félrevezető mérésnél még a semmilyen mérés is jobb.

PS.
Természetesen track-et rögzíteni jók, de azt tudja már egy mobiltelcsi is.