A tények halála

Na szóval, elmélkedek is, írkálok is a szociális médiáról. Nem jókat. Látom a veszélyeit. Még akkor is, ha pont ezek miatt a veszélyek miatt inkább nem használom.

De teljesen más megélni ezeket a veszélyeket úgy, ha a szociális médiát ellened fordítják. És érzed, hogy tehetetlen vagy, miközben felhergelt, jórészt egyszerű emberek förmednek rád dühödten.

Igen, tényleg egy másik világban élünk. 30 évvel ezelőtt egy kellően alátámasztott tény, az tény volt. Mittudomén, ha hoztam tíz tanút, hogy Csehszlovákiában síeltem, akkor az felmentett egy kazincbarcikai gyilkosság gyanúja alól. Ha Einstein azt mondta, hogy némá, e=mc2, nesztek, itt van a bizonyítás, azt átnézte néhány fizikus, akik rábólintottak és onnantól ez tény lett.

Ennek a világnak vége. Ma egyértelműen annak van igaza, aki hangosabban ordít. Olyan mennyiségben dőlnek ránk a tartalmak, hogy akiben nincs villámgyors kontentellenőrző algoritmus – és nagyon kevés emberben van – az tényleg azt hiszi el, amit a legjobban sulykolnak neki. Még akkor is, ha az ellenkezik a gyakorlati tapasztalataival. Meg a józan eszével. Nincs ideje validálni.
Persze nincs ebben semmi újdonság. Ezt már Goebbels is leírta.
A változás mennyiségi. A nácik idejéhez képest ma már ezerszer több csatornából lehet borítani az igét.

Mi az apropó? Nyilván a Flór Ferenc utca és a burkolás. Az önkormányzat gyakorlatilag leuralta a Facebookot. A két legnagyobb XVIII. kerületi csoportot ők adminkodják. Ezeken posztolni nincs lehetőségünk, a kommentek egy részét törlik és ha eddig nem voltunk a csoportban, most már be sem engednek. Pedig itt élünk, ebben a kerületben, jogunk lenne bekerülni a csoportba, jogunk lenne a véleményünk elmondásához. De nem engedik. Persze ezt egy átlag kerületi lakos nem látja. Másfelől, egy csomó önkormányzati, vagy ahhoz közeli ember – pénzért, lojalitásból, benyalásból, a fene tudja – vehemensen uszít ugyanezen csoportokban. Hogy lopjuk a közterületet. (Mert parkosítottuk a parlagon hagyott dzsuvát.) Hogy kerékkötők vagyunk, megakadályozzuk a haladást. (Igen, nem akarjuk odadobni az életminőségünket, az idilli környezetet mindenféle, nem a környéken élő alakok fröcsögése, egotrippje miatt. Akiket az önkormányzat használ hasznos hülyékként ahhoz, hogy nagyforgalmú utat telepítsen egy erdő szélére, bele a környéken lakók arcába.) És mindez hiába. Még ha a racionális érvek, a tények sorolása át is jut – legalább addig, amíg nem törlik – ez nem jelent semmit. A hőzöngés, a hangulatkeltés az út mellett érvelők részéről akadálymentes, sőt, támogatott. Jelenleg a többség, a nem érintett olvasók nagy részének a véleménye valahogy úgy nézhet ki, hogy építsétek már meg azt a kurva utat és hagyjatok minket békén.
Az önkormányzat is érzi, hogy jól halad a közvélemény megdolgozásával. Hamarosan lesz közmeghallgatás. Ahol eleve náluk van az előny. Az sem kizárt, hogy lesz népszavazás. Hány ember tiltakozik? Az a kábé 100-300, akiknek agyonvágják az életét. Hány embert hergelt fel az önkormányzat? Sokkal-sokkal többet.
És ennyi. A jogerős terv már megvan (mert a pandémia idején függesztették ki és nem lehetett fellebezni ellene), a pénz megvan (mert hamarabb pályázták meg, mint ahogy az érintetteket értesítették volna) – és innentől a legitimitásuk is meglesz.

Pedig a józan ész alapján semmilyen értelmezhető érvük sincs. Csak hangosabban ordítanak.