Day: June 17, 2020

Volt jobb

Hát, ilyen napot…

Tegnap este úgy feküdtem le, hogy nem volt konkrét elképzelésem. Lehet így, lehet úgy… majd eldől. Aztán attól függően, mikor és hogyan kelek, majd eldöntöm, mi legyen.

6.30-kor keltem fel. Pont olyan semmilyen. Nem dőlt el semmi.

  • A verzió. A sport az lesz, hogy reggeli után kimegyek futni. 10-kor webes megbeszélés, utána pedig autóval végigtolom a hivatalos körutat. (Könyvelő, megrendelt cuccok átvétele itt-ott.) Egykor már otthon leszek. (Az összes célpont a Hungárián kívül van, addig még hajlandó vagyok autóval bemenni.)
  • B verzió. Elszuttyogok reggel, 10-kor megbeszélés, utána pedig a sportot összekötöm a hivatalos dolgokkal, azaz bringával megyek. Egykor így is otthon leszek.

Hát, izé. Futni már tegnapelőtt sem volt kedvem. Viszont bármikor lehet felhőszakadás, nem az a kifejezetten bringás idő. Várjunk még.

Aztán a reggeli kávé közben elkezdtem írni ezt az írást, meg nyomozni a neten, szépen elment az idő. Nem maradt más, mint a bringa.

Amikor az első lemming a szikla szélére ér. Nem akar leugrani, de a mögötte lévő tömeg nyomása lelöki.

  • Befelé eláztam egy záporban. Szerencsére mire a könyvelőhöz érkeztem, megszáradtam.
  • Bringabolt. Pumpa a lánynak.

Jelentem, immár van valódi olasz bringa a házban. Lányomról kiderült, hogy látens bringafüggő, amióta hazaköltözött, sorra belakta az összes kerékpárunkat, majd közölte, hogy neki kell egy saját. Egy országúti. Mert az a király. Szépen végigmentünk a vásárlási silabuszon, majd józan ésszel, értelemmel kiválasztottuk a Decathlonból az RC120-as gépet. Kezdőnek tökéletes. A csajszinak éppen van rá pénze. (Trump bácsi ajándéka az USÁ-ból.) Elment. Megnézte. Jó. Viszont előtte én küldtem neki egy listát a szóbajöhető bringákról és a – számára – felső kategóriába belevettem egy Wilier bringát is. Perszehogy elment a Biondobike-ba és perszehogy egyből beleszeretett egy Wilier bringába.
– De Apa, ez egyből rámkiabált, hogy én kellek neked! Csak nem hagyhattam ott?
És most van olasz bringánk. Is.

Aztán felszereltük. A Decathlon nyitva van. Meg kifosztva. Bringabolt a Wekerlén. Eladó az ajtóban. Megrendeltük? Mit? Amit vásárolni akartunk. Ember, azt sem tudjuk, mit akarunk venni. Szét szeretnénk nézni odabent. Nincsenek nyitva. Akkor mi legyen? Rendeljem meg. Mindent? Mindent. Aztán majd kihozzák. Na jó.
Harmadik bringabolt. Nyitva van. A választék nem túl nagy, de alakulunk.
Végül pumpát nem találtunk, meg csengőt.
A pumpánál az volt a kihívás, hogy max 17 centi lehetett. Hogy beleférjen a csajszi váztáskájába. Mely maximum ennyi lehetett, mivel a váz S-es. Jó, majd a net segít. Lóf@szt. A bringaboltok 90%-ában nem voltak kiírva a pumpaméretek. A bringaboltok 99%-a még nincs nyitva. (Miközben őrült nagy a kereslet mind a bringákra, mind az alkatrészekre.) Azaz sehol nem lehet megfogni, megnézni a pumpákat. Aztán pár helyen volt méret. Találtam is jó pumpát. 2-3000 forint. A szállítási költség meg 1500-3000 forint. Személyes átvétel nincs. Mivan? Aztán addig túrtam a netet (1,5 óra) míg végül találtam egy nyitva tartó boltot. Igaz, a pumpa meglehetősen drága volt, de utánaolvastam és a tesztek el voltak ájulva tőle, szóval inkább a pumpa minőségére fizetek, mint a szállításra.

  • A bringaboltból kidobtak. Hogy maszk. Általában van nálam, ugye ahogy írtam, még a kajakba is vittem, de most a másik nadrágomban maradt. Bekiabáltam, hogy megrendelt termékért jöttem, hozzák ki. Visszakiabáltak, hogy inkább adnak egy maszkot. Adtak is valami szart. De szószerint. Hátul kétszer megkötős, rövid gumival. Vagy ötször nekifutotam, de nem sikerült rögzítenem. Ráadásul az egész vicc kategória volt: a könnyebb légzés miatt tele volt lyukakkal. Ember…! Odabent meg az eladók felénél a maszk le volt tolva orr alá. Egy kifejezetten hatalmas légterű üzletben. Szóval az egész egyáltalán nem a covidról szólt, hanem arról, hogy miért ne szórakozzunk a vásárlókkal, ha megtehetjük? (Vagy ha a vírusról, akkor nagyon elcseszték a protokolt.) A sokadik próbálkozás után földhözvágtam a sisakomat, a szemüvegemet (igen, nem szabad drága szemüveget vennem), utána a maszkot is, majd beordítottam, hogy vagy kihozzák azt a kurva pumpát, vagy töröljék a rendelést. Erre nagy szájhúzogatás közben kihozták a pumpát. Nyilván odakint csak készpénzzel tudtam fizetni, mondtam, hogy nem kérem vissza a 200 forintot. (Ha már annyira rettegnek a vírustól, csökkentsük a készpénzforgalmat.) Erre a hapsi felhúzta az orrát, bement és kihozta a visszajárót. Azaz a kutyát sem érdekelte valójában a vírus, ez itt csak valami farokméregetős műsor volt. De mindegy is, valószínűleg most voltam ott utoljára.
  • Hazafelé felhőszakadás. De az a brutális, mely után megjelennek a gumimatracos kölykök az utcán és vidáman matracháborúznak. Esőkabát? Vízálló borítás a táskákra? Semmi.
  • Ekkor hívott a lányom. Aki a Velencei-tóra ment le bringázni. Nyílván nem tudtam felvenni. Mint később kiderült, defektet kapott. Élete első defektjét.
  • Beértem egy híd alá. Próbáltam a csajszit visszahívni, de egyfolytában foglalt volt. Viszont küldött emailben egy képet. A fiam szerelte a bringáját. Hmm. Akkor tulajdonképpen minden rendben van.
  • Elállt a zuhé. Kábé 3 kilométerrel később defekt. Basszameg. Mikor lesz már vége ennek a napnak?
  • Nézzük. Itt van egy kilométerre a Leonidasz, akkor először ebédeljünk meg. Amilyen ocsmány nap van, ma inkább nem írok kalóriákat.
  • Ebéd után a gyroszos előtti diófa alatt nekiálltam szerelni. Az ég közben barátságosan dörrentgetett egyet-egyet.
  • Bringa fejtetőre. Tartalékbelső. Az nincs. Mivan? Átnéztem az összes táskát, de nincs. A kurvaélet. Most ragaszthatok. (Ebből emberhalál lesz. Hónapok óta nem én használom a bringát. Azóta eltűnt róla a nyeregtáska, benne a tartalékbelsővel. És még csak észre sem vették.)
  • Kerék ki, belső ki. Nézzük a külsőt. És igen, kiszedtem belőle egy 3 milliméteres porcelándarabot, penge élességű széllel. Hát, ja. A belsőn is megtaláltam a lyukat. Jó. Ragasztó. Beleszáradt a tubusba. JQA. Persze, defekt előtt mindig újat kellene elrakni. Ha tudnánk, mikor lesz defekt. Nyomtam, gyüszmékeltem. Végül kipöffentett egy adagot. Megragasztottam. Visszaszereltem. Pumpa. Na, abból volt éppen elég. Még sok is. A kereket nem lehetett felpumpálni, egyből leeresztett.
  • Vannak ilyen rohadék defektek. Amikor több lyuk is van a belsőn. Bringa újra szétszedve. Belső alapos átvizsgálása. És igen. A sokszorsokadik alapos átvizsgálás, belehallgatózás, végignyálazás után volt még egy nagyon picike lyuk. Jó. Ragasszuk meg. Ragasztó? Hát, ez volt az utolsó spricc. Több nincs.
    Oké. Várjunk. Összeszerelés. Pumpa. Sikerült keményre pumpálnom. Hjaj. Khan, vigyél haza. Visszapakoltam mindent. Kitoltam a járdára. Hé! Mintha puhább lenne! Az is volt. 100 méter után leeresztett.
  • Kész. Matt. Se ragasztóm nincs több, sem az újabb lyukat nem lehet már detektálni. Innentől mentés van. A bringát lezártam, tömegközlekedéssel haza.
  • A villamos minden ablakában ki volt írva, hogy csak maszkkal. Két megállónként bemondták, hogy csak maszkkal. Igyekeztem láthatatlan lenni.
  • Kocsival vissza. Bringa be. Otthon egy gyors sör. Utána szerelés. Pusztán kíváncsiságból vastagra pumpáltam a belsőt. Hogy megtudjam, hol van a harmadik lyuk. Nem mutatta meg. Nyomkodtan. Füleltem. Nyálaztam. Semmi. A belső nem eresztett. Azaz csak valami olyan kicsi hangyafasznyi lyuk volt rajta, melyet manuálisan nem lehetett észrevenni, de ha beszereltem és ráültem a bringára, akkor lassan, de biztosan leeresztett.
    Na kérem, ezért kell mindig tartalékbelső. Mert vannak ragaszthatatlan belsők, szerelhetetlen defektek.
  • Innentől már gyors volt a szerelés. Beraktam az új belsőt, összeraktam, felpumpáltam. Tiptop.
  • 18 óra. Kellene valami vacsi. Meg sör. Sok. Egy ilyen rohadék nap után.
  • 20.00. A vacsim már régóta készen van, de nem férek hozzá. Befutottak a kölykök, nyilván megbeszéltük a napot. Utána egy csomó telefon. Oké, emberek, tényleg köszi a hívásokat, de nem a legjobbkor jöttek. Végül befutott Nej, akivel szintén dumáltunk egy csomót. Néha ránéztem az asztal sarkára, ahol a vacsorám kókadozott.
  • Aztán késő estére rendeződött minden. Megvolt a vacsi, toltam is valamennyi sört, bolond, aki számolja.
    A linkedin huszároknak meg majd holnap válaszolgatok.
  • Nej kérdezte meg, még tegnap este.
    – Mit szeretnél a születésnapodra?
    – Úgysem tudod megadni. Se te, se senki.
    – De azért mondd el!
    – Hagyjon mindenki békén. Felejtsen el a világ. Egy napig hadd legyek szabad. Hadd legyek magam. Mindenféle kötelezettség nélkül.
    – Ilyen nincs.
    – Tudom. És ha lenne is… képtelen leszel magad szabadon érezni, ha tudod, hogy másnap ismét nyakadba fog szakadni az egész szarhalom.

Hát, ennyi. Aztán majd igyekszem jól érezni magamat. Csak ne lenne ennyire sorjás az élet.

A közéleti abszurd folytatódik

Nos, rakjuk tisztába, hogyan is állunk jelenleg.

Az előző, fideszes önkormányzat, a körzet fideszes képviselőjével együtt ezerrel azon volt, hogy leburkolják a Flór Ferenc utcát. Ők készítették el a terveket, ők adták be a pályázatot a pénzre. Mindezt az ittlakók megkérdezése nélkül. Az akkori ellenzék beállt mellénk. Képviselője felszólalt lakossági fórumon, publikált a blogján, befeszült az önkormányzaton belül.
Aztán jött egy váltás. A Fidesz került ellenzékbe, az Összefogás nyert. És az addig erkölcsi bajnokként küzdő ellenzék lelkesen beállt a terv mögé. Beállt mind az MSzP-s polgármester (oké, róla tudtuk, ő már egyszer nekifutott ennek a melónak), de nagyon durván beállt mögé az addig vadul ellenző párbeszédes alpolgármester és beállt mögé a momentumos körzeti képviselő is és most klasszikus fideszeses módszerekkel próbálnak átgázolni rajtunk. Ezeket észlelve a korábbi fideszes körzeti képviselő megkeresett minket, hogy nagyon szívesen segítene abban, hogy a mostani garnitúra ne burkolhasson semmit. Mármint az a képviselő, aki egy évvel ezelőtt még mindenáron burkolni akart.

Szép, mi? Benne van minden arról, miért gyűlöli a legtöbb ember ebben az országban a politikusokat. Hogy miért akkora a közöny, hogy a Fidesz gyakorlatilag mindent megtehet az országban. Mert az államot nem csak a Fidesz rabolta el, hanem vele együtt az ellenzék is. Mi, az úgynevezett nép, csak a csatatere vagyunk a koncért – a megtermelt értékeinkért – vívott harcnak.

Időközben alakult egy zártkörű Facebook csoport, pusztán azért, hogy védekezhessünk a ránk zúduló kamuzások ellen. Bejelentkezett a momentumos képviselő, tolva a megszokott hülyeséget. Az admin kidobta. Bejelentkezett a korábbi fideszes képviselő, felajánlva a segítségét. Az admin kidobta. Az illető képviselő ezek után legépelte papírra nagyjából ugyanezt és bedobta mindenki postaládájába. Közben folyt a felmérő levelek visszaküldése. Védekezve a levelek elkummantása ellen – sajnos csak két nap késéssel – az egyik ittlakó jogász megszervezte, hogy egy helyen gyűjtsük össze a leveleket, ő majd beviszi az önkormányzathoz és tételesen átveteti. Szerinted? Először nem akarták átvenni, mert koronavírus. Aztán végül csak átvették. Meglepően sok levél gyűlt össze. Csak ebben a csomagban volt annyi tiltakozó levél, mely alapján az látszik, hogy az utcában lakók 80%-a ellenzi a burkolást. Az más kérdés, hogy az önkormányzat szélesebb körben küldte ki a leveleket, amelyekről utólag azt mond, amit akar. De úgy tűnik, hogy meglepődtek az ellenálláson, mert a momentumos képviselő megint bejelentkezett valahogy a csoportba és egyrészt szörnyűlködött azon, hogy a régi fideszes képviselő milyen hazug propagandát tol, majd felajánlotta, hogy körbejár házról házra és mindenhol… khmm… elbeszélget erről a burkolásos melóról. Erre el lett hajtva a francba. Hogy értse már meg, senki nem akarja ezt a szart és menjen a fenébe a kiscsoportos meggyőzési kísérletével.

Így áll most a történet.

~oOo~

Határozottan hangsúlyozom, hogy a továbbiak már színtiszta spekulációk egy személyes blogon. Egyszerűen a felszínen zajló eseményekből próbálom összerakni, mi történhet a mélyben – és ebben vastagon benne van a tévedés lehetősége is. Ha valaki rámutat, hogy ez, meg az nem igaz, mert ilyesmi mondjuk nincs a jogban, azt például külön megköszönném.
Szóval, a tíz évvel ezelőtti, akkor a KKK elleni tiltakozásból megmaradt egy érv a fejemben. Nem értek hozzá, fogalmam sincs, hogy valós volt-e, vagy csak egy vágyvezérelt gondolat, de ott elhangzott olyasmi, miszerint az EU nem ad támogatást olyan projektekre, melyek ellen mérhető lakossági tiltakozás van. Lehet, hogy nem igaz, de mind a kétszer – azaz a KKK esetében, illetve a Flór korábbi leaszfaltozási kísérleténél is – a lakossági tiltakozás vezetett sikerre. Nos, a mostani nekifutás is EU pályázatból lenne (pontosabban, a pénz nagyjából fele EU támogatásból jönne, melyet a párbeszédes alpolgi először tagadott, de végül – az elbírálás és megnyerés után – már elismert, ami azért elgondolkodtató) és feltételezem, az EU miatt kellett csinálniuk egy lakossági felmérést is. Mivel sejtették, hogy továbbra is ellenállás lesz – hiszen kétszer már elbukott az elképzelés – ezért csinálták meg ezt a levélvisszaküldéses felmérést ilyen aljasra és álságosra. (Pusztán csak a maguk kedvéért valószínűleg nem csinálták volna, hiszen az eddigiekből pontosan tudhatták, hogy az ittlakók ellenzik a munkát.) Csakhogy még ebből a kamunak induló felmérésből is kijött egy olyan, bizonyítékkal alátámasztható eredmény, miszerint az itt élők jelentős többsége tiltakozik a projekt ellen. Márpedig ha a spekuláció alapja igaz, akkor ez buktatná az EU támogatást.

Futottam egy kört a neten. Pontosan tudom, hogy ennek mennyi az értéke, hiszen az interneten minden fent van és annak az ellenkezője is. Most viszont találtam egy érdekes doksit a Levegő Munkacsoport oldalán. Valami hasonló sztori, az önkormányzat nagyon akar egy környezetrombolással járó beruházást, a helyben lakók nagyon nem és persze történnek a disznóságok.
Ebből idéznék.

A téma brüsszeli ügyintézőjével beszélve, kiderült: a projekt értékelése során abból a feltevésből indulnak ki, hogy egy ilyen méretű beruházás nemzeti, helyi, önkormányzati konszenzuson nyugszik. Ezért nem tudják és nem is akarják fentről megkérdőjelezni a helyi önkormányzat nyilvánossági folyamatait. A nemzeti vezetők lelkiismeretére és a lakosok érdekérvényesítő képességére bízzák azt. (Ezt sajnos az önkormányzat úgy kommunikálja, mintha ez a folyamat és tartalom elvárt megalapozottságát bizonyítná.) Biztatásul elmondta, hogy a projekt támogatási döntése után is van még mód módosítani a terveket (feléjük bejelentéssel, módosítások megküldésével), ha az megmarad a projekt elvi, időbeni és költségvetési keretein belül.

Rendkívül elszomorító lenne, ha az irányító hatóság és brüsszeli döntéshozók nem felelősen, szakmai és morális alapon hoznák meg döntésüket. Azaz jóváhagynák az új vonalépítési projektrész jelenlegi terveit, és nem kérnék a Szegedi Önkormányzatot azok újraelemzésére, átgondolására. Ez azt jelentené, hogy a fenti szervek az uniós alapelveknek ellentmondóan támogatnának egy projektet uniós alapból.
Ezek az elvek a következők:
– fenntartható fejlődés, fenntarthatóság (környezeti, gazdasági, társadalmi);
– nyilvánosság, társadalmi részvétel;
– esélyegyenlőség;
– helyi hosszútávú közlekedésfejlesztési koncepcióval való összhang.

Illetve a doksiban van hivatkozás az Európai Unió Tanácsa egyik rendeletére (1083/2006/EK), de ez sajnos számomra érthetetlen nyelven íródott. Meg ahogy néztem, ez nagy projektek ország szintű szabályozására vonatkozhat, valószínűleg egy ilyen kicsi, 600 milliós beruházásra, mint a miénk, más lesz a szabályozás.
De úgy gondolom, az elvek ugyanazok.