Valami jó

Tudom, most éppen befejeztem egy tanfolyamot, simán lehet, hogy csak a fáradtság beszél belőlem, de van egy olyan rossz érzésem, hogy több lesz ez annál, sőt, több lesz ez egy átlagos általános rosszkedvnél is, miszerint annyira, de annyira ki vagyok éhezve valami kicsi, valami apró jóra, valamire, ami nem rossz, de nincs sehol ilyesmi, rögtön itt van ugye ez a tanfolyam, mely ha nem is volt túl erős, de az időmet elvitte, egy héten keresztül a géphez kényszerített, na meg a felkészülés, új tanfolyam, online környezet, más technikák, gyakorolni a visszajelzés nélküli előadást, a látatlanban laborvezetést, gyakorlatilag három hete ezt csinálom, ami egyébként egy picit jónak is nevezhető, de csak relative, kábé egy éve egy rendkivül gusztustalan, undorító cégkultúrájú ügyfélnél dolgozom, folyamatosan, ehhez képest minden jobb, persze sajnos nem szívódtak fel, a tanfolyam alatt is jöttek hol a sürgetések, hol az ordibálások, hogy ezt azonnal, meg miért nincs kész, amire éppen most gondoltam, szóval a szokásos, azaz hétfőn már rögtön tapadni fognak a nyakamra a vérszívók, miközben ha kinézek az ablakon, szeméthegyet látok, de komolyan, saccra négy köbméter lom van kiborítva a teraszra és még vagy kettő a nappaliba, az FKF persze lazán bezárta két hónapra az összes hulladékudvart, mi meg két hónapja vagyunk beszorítva a lakásba, mondhatni vidám, beletelt pár napba, mire kidolgoztuk az új útvonalakat a dobozhegyeken keresztül, oké, tudom, pár napja már működik a lomleadás, csak hát tanfolyam, de legalább látszik valami a horizonton, szemben azzal a ténnyel, hogy fogalmam sincs, mikor érzem majd egy icipicit szabadnak magam, megyek oda, ahová akarok és nem az van a fejemben, hogy megbasz a rendőr, vagy 9.05-kor kizavarnak egy fitnesszboltból, miszerint mostantól csak a nyugdíjasok vásárolhatnak proteinport, és ami ennél is nyomasztóbb, minden nap látni, hogy ez a rohadék gazember hogyan él vissza a járványhelyzettel, hogyan lépi át naponta a korábban átléphetetlennek tűnő határokat, hogyan teszi tönkre az országot, a közhangulatot, az életemet, bár ez utóbbit erősen rongálja az is, hogy a szervezetem fellázadt és hiába tolom folyamatosan a sportot és tartom be a kalóriahatárokat, immár hetek óta folyamatosan és reménytelenül hízok, kétszer is áttörve a 100-as határt, és már gyűlölöm a fürdőszobát, gyűlölöm a mérleget, ja és akkor arról még nem is beszéltem, hogy kábé 10 napja eszméletlen vadul begyulladt a fogam, a doki jó arc volt, már nem rendelt, de rakott ki a lábtörlő alá antibiotikum receptet, ma fogyott el és talán ma már abba tudom hagyni a Kataflam Dolót is, nem hiszed el, tíz napja szedem, napi négyszer, komolyan, hajnali kettőkor is felkelek, mit felkelek, felébreszt a fájdalom, hogy bevegyem az aktuális adagot, de persze ilyen állapotban nem látom meg a pozitív dolgokat, hiszen valójában örülhetnék is annak, hogy legalább az oktatás kezdetére lelohadt a pingponglabda méretű duzzanat az arcomon, szóval az a bizonyos jó, az az aprócska, jelzés értékű jó, komolyan, már azzal is egy életre le lehetne kötelezni, ha kapnék egy mákos kiflit, de nem járok boltba, meg egyébként is, már csak ha rágondolok, attól is hízok fél kilót, tényleg szar ez az egész, de most utánaordítottam Nejnek, hogy ha úgyis a Lidlbe megy, vegyen már egy zserbós táskát, szóval lehet, hogy tényleg jön valami kis jó, a többit meg leszarom.

4 Comments

  1. Táncórára kéne járnod, az segíte haladni. Elég húzós volt olvasni is. Jobbulást a személyes részéhez, a csuticsávó meg…

    • Táncóra? Elárulok egy sötét foltot a múltomból, gyerekkorban egy évig jártam tánciskolába. Nem úgy emlékszem vissza rá, mint ami túlságosan feldobta volna a kedvemet. :)

  2. Kikapcsolódásnak nekem ez lesz ma. Imádom a hangulatát, a kinézetét ahogy megcsinálták a wyomingi nemzeti parkot, sétálok benne és néha csak úgy a napi történéstől függetlenül megpróbálok térkép nélkül tájékozódni. Ez az egyik legvarázslatosabb játék amit valaha láttam. Hátha kedvet kapsz hozzá mostanában vagy majd egyszer.

    https://www.gog.com/game/firewatch

  3. Huh, ritkan posztolsz wall of textet, de aterzem a problemadat. Jon a jo, nyugi, a rossz se tarthat orokke.

Leave a Reply to Goosnargh Cancel reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

Discover more from MiVanVelem

Subscribe now to keep reading and get access to the full archive.

Continue reading