2020.03.30 16:32 SMS Nejtől. Közel 40 fokos láza van. Nem tudtam egyből felmenni, ügyfélnél sürgős incidenskezelés, aznap a harmadik.
2020.03.30 16:50 Felszaladtam. Lázmérő. 39,5. Körzeti orvos? Nem veszi fel. Hétfőn csak délelőtt rendel. Mobiltelefon? Nincs. Email? Az sincs. Facebook oldal? Na, az van. Teljesen elbénázva, semmi hasznos információ sincs rajta. Kormányzati zöld szám. Nem veszik fel. Nagy sokára felvették. Hmm. Vegyen be lázcsillapítót. Este nyolckor hívja fel az ügyeletet.
2020.03.30 20:00 Ügyelet. Káromkodás. Hogy azok ott a kormánynál nem tudnak semmit, csak az ügyelethez küldeni a betegeket. 37,2 láz felett nem jöhet ki, mentőt sem küldhet. Vegyen be lázcsillapítót. Meg csavarja be magát vizes lepedőbe aztán reggel hívja a körzeti orvost.
Aki kedden csak délután rendel. Viszont vizsgálatra csak ő küldhet be, más nem.

“A klinikai és a járványügyi adatok alapján az orvos (háziorvos, kezelőorvos) és/vagy a népegészségügyi hatóság dönthet úgy, hogy”
Abszolút hivatalos link

Oké, és hol van ennek a hatóságnak a hívható száma? Mert ezek csak információs telefonszámok.
Mindenesetre gugliztam egy nagyot, de nem találtam ilyen számot. Persze, lehet, hogy ezt a hatóságot is már csak a körzeti orvos érheti el.

2020.03.31 Délelőtt újabb incidenskezelés. Nej dolgozik. Kicsit jobb a kedve. Bizakodunk.
2020.03.31 15:05 Körzeti orvos.
– Láza van?
– Van.
– Légszomj?
– Van.
– Köhög?
– Nem.
– Majd fog. Mennyi a láza?
– 37-39 között. 38,2 fölött lázcsllapítót veszek be.
– Ez még nem tragikus. Valami van, de bármi is lehet. Egyelőre maradjon otthon.
– Kérhetnék egy mobilszámot? Erre a mostani hívásra is egy napot kellett várnom. Tudja, ha sürgősen kellene a mentő.
– Hívja az ügyeletet.
– Azok hajtottak el tegnap délután, hogy nem tudnak mentőt küldeni.
– Akkor hívja a 112-t.
– Attól nyugodtan megdögölhetsz – suttogtam mellette.
– Abban nem bízom. Biztosan nincs mobilszám?
– Biztosan. Csak a vezetékes van, rendelési időben.
– Hát, köszönöm.

Haditanács. Nyilván innentől full karantén, mindkettőnknek. Akármije is van Nejnek, belegondolva az utóbbi minimum 5 napba, az biztosan megvan nekem is. Csak idő kérdése, hogy előbújjon. Meg kellene szervezni a bevásárlásokat.

A helyzetet nem kicsit komplikálja, hogy Dórával egy este hosszasan kielemeztük a helyzetet, végül a csajszi úgy döntött, hogy hazajön. Valami elképesztő bravúrral megszervezte, hogy a coloradoi hegyekből bejusson Denverbe, onnan Chicagoba, úgy, hogy elkapja a repatriáló repülőgépet. Jelenleg – remélhetőleg – éppen a gépen van, csütörtökön ér haza. Nyilván két hét karanténnel kezd. Értelemszerűen nem nálunk, hanem Barnánál.
Azaz a család mindkét fele karanténban lesz. Miközben eredetileg úgy terveztük, hogy mi látjuk el őket kajával.
Végül Barna kapott tőlünk egy óriási cetlit, azzal elmegy szerdán bevásárolni. Meg nyilván maguknak is. Utána pedig megszervezi a haveri körével, hogy legyen mindkettőnknek később is bevásárló ember.

Szóval most ez van. Eddig a partvonalról néztük ezt az egészet, most viszont kiléptünk a pályára. Már nincs visszaút, a meccset le kell játszani.