Egy időben – még ha csak utalás jelleggel is – fogalmaztam meg kritikákat itt a blogon az országos politikával kapcsolatban. Aztán feladtam. Az egészből értelmetlen hangerőháború lett, papagájkommandókkal, gibbonhadseregekkel. Ma a közéleti írások – néhány kivételtől eltekintve – sározások, karaktergyilkolások. Természetesen véleményem van, de ez egy én-blog, egy publikus napló, nem pedig közéleti szócső.

Most jött el az idő, hogy kivételt tegyek.

Pontosan tisztában vagyok vele, hogy Orbán Viktor – legkésőbb 8 nap múlva – korlátlan hatalmú és korlátlan idejű diktatúrát fog bevezetni, hivatalosan is díszletté silányítva az eddig sem túl acélos országgyűlést és a választásokat. Azzal is tisztában vagyok, hogy jelenleg nem tehetünk ellene semmit. Ekkora járvány idején az utcára sem lehet vonulni, a kritikus pontokat pedig már megszállta a hadsereg.

Egy valamit tehetek, még ha jelentéktelen apróságnak tűnik is: még előtte kijelentem, hogy ellenzem. Hogy a hazaárulás legmagasabb fokozatának tartom, ha valaki egy emberek tízezreinek életét fenyegető járványrohamot alkotmányellenesen arra használ fel, hogy korlátlan hatalomhoz jusson. Ezt úgy hívják, hogy puccs. Hitler pontosan így jutott korlátlan hatalomhoz 1933. március 23-án.

A részleteket nem bontom ki, aki olvas még kritikus sajtót, az pontosan tudja, miről van szó.

PS.
Bátor vagyok, mi? Még lehet ilyesmiket irkálni. Még 8 napig.