Az előző írásban jeleztem, hogy még nincs vége. Foglalkozni fogok ezzel a telekhatár dologgal is.
Szándékosan szedtem külön a témát. Ezzel is jelezni akartam, hogy határozottan manipulatívnak tartok mindenkit, aki a Flór Ferenc utca jelen terv szerinti burkolásával kapcsolatban ezzel a telekhatár-mizériával támad. Ez két ügy. Legalábbis remélem.

Messziről fogok indulni és nagyokat fogok általánosítani.

Kezdjük azzal a – remélhetőleg – közismert ténnyel, hogy a törvény, a jog képtelen a valós élet minden rezdülését szabályozni. Ha meg is próbálkozik vele – ami egy meglehetősen rossz gyakorlat – akkor a változásokba, pontosabban azoknak a lekövetésébe bukik bele. Ezért létezik az a kifejezés, hogy a Törvény Szelleme. Azaz ha valamire nincs szabályozás, vagy a szabályozás annyira régi, hogy ma már betarthatatlan, vagy az élet produkált olyan helyzetet, ahol a törvény betű szerinti betartatása lenne embertelen, akkor meg kell nézni, mit is akart az a szabályozás elérni és annak megfelelően kell viselkedni. Még akkor is, ha az éppen nincs összhangban a törvény betűjével.
Magyarul, a törvény betűje nem szentírás, van, amikor meg lehet kérdőjelezni. Hogy mást ne mondjak, erről szólnak a civil engedetlenségi mozgalmak.

Mondok egy távoli példát. A jelenlegi vízi szabályozás nem ismeri a kajak fogalmát. Nincs ilyen. Van sporteszköz, de az szürkület után nem lehet kint a vízen. Van olyan, hogy csónak, de ekkor kell bele horgony meg tartalék izzókészlet. Az, hogy éppen minek minősül a kajak, az az igazoltató vízirendőrön múlik. Márpedig horgony soha nem volt és nem is lesz egy karbon tengeri kajakban. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy manapság az a pár tízezer ember, aki kajakozik, folyamatosan törvényt sért. Nem kajakozhatnának. Évek óta folyik a lobbizás a törvény megváltoztatásááert, egyelőre sikertelenül. Nyilván ezzel a helyzettel a vízirendőrök is tisztában vannak. Nem cseszegetik a kajakosokat. Eltekintve néhány seggfejtől, akik visszaélnek a helyzettel és a jogszabályok megsértése miatt birságolnak.
Figyelj az előző mondatra. Azt írtam, hogy “visszaélnek a helyzettel”. Ha olvasnák, ők tiltakoznának a legjobban. Hiszen csak betartják a törvényt! Márpedig a törvény betűje szent!

Lófaszt.

Egyszerűen olyan gyorsak a változások, hogy a törvény képtelen lekövetni. Ha azt nem sikerült még beemelni a vízi szabályozásba, hogy létezik olyan eszköz, hogy kajak, akkor mit várhatunk a drónokkal, a folyamatosan fényképező mobilokkal, az akciókamerák személyiségi jogi vonatkozásaival kapcsolatban? Maximum jóindulatot. Hogy mindenki igyekszik betartani a törvény _szellemét_. A bírságolók is.

De nem csak ilyen esetek vannak. Vannak olyanok is, amikor valamikor régen, valamilyen hiba folytán olyan helyzet állt elő, mely később jogellenessé vált. Ha csak a törvény betűjét néznénk, akkor mindegy milyen áron, de ezt a helyzetet meg kell szüntetni. Ha kell, akkor kényszerbontással. Ilyenkor teljesen mindegy, kinek a hibájából következett be a törvénytelenség, illetve ki mennyire volt jóhiszemű. Mindegy, hogy kinek mekkora kára, kinek mekkora haszna keletkezik. A törvényben le van írva minden.
Csakhogy ott van az a fránya élet. És van, amikor az élet érvei erősebbek. Ilyenkor a jog alkalmazóján múlik, milyen döntést hoz: törvény, vagy élet? A törvény ugyanis csak egy eszköz, melyet tudni kell jól használni.

Oké, eleget kerülgettem a témát. Jöhetnek a konkrétumok.

Ahogy korábban is írtam, ezek a sorházak a rendszerváltás idején épültek, az Üveghegyen és a Kurtafarkú Malacon is túl. Nem voltam itt, csak a többiektől hallottam a történeteket. Az építtető meglehetősen lazán állt az egészhez. Különösen a telekhatárok kijelölésénél. Voltak kint földmérők, de nagyon gyorsan összecsapták a dolgot. Az építtető meg közben csődbe ment. Utólag már elszámoltathatatlan. Mind az épületekkel, mind a telekhatárok kijelölésével kapcsolatban.
A gyors és pontatlan földmérés következtében a telekhatárok egységesen 2-3 méterrel kerültek arrébb a valóságosnál. Hogy nem egyedi területfoglaló akciókról volt szó, az látszik az utcán is: saccra 100 ház, a hátsó kerítés mindenhol egységesen ugyanaddig a vonalig van kihúzva.
Így élünk. Ez a két méter valójában senkit nem zavar. Tényleg kint vagyunk a világ végén, erdő szélén. A földút mellett így is maradt 3 méter szegély.
Valamikor a 90-es években történt egy komolyabb földmérés. Ekkor megállapították a hibát. De erről egyik lakónak sem szóltak. Az önkormányzatnál valószínűleg vakarták a fejüket. Hiszen ez törvénytelen ugyan, de nem túl nagy eltérés. Ha ezt visszakövetelnék, a köz semmit sem nyerne vele, sőt, inkább vesztene. Elpusztulna egy csomó, az utca képét, hangulatát meghatározó dísznövény. A lakóknak viszont valós tragédia lenne. Le kellene bontaniuk a kerítést, hogy arrébb rakhassák 2 méterrel. Ki kellene vágniuk a kert végében lévő növényzetet. Akinek belelóg a csíkba a fészere, annak azt is le kellene bontania. Azaz a törvény betű szerinti betartása semmi hasznot sem hozna, ezzel szemben rengeteg fájdalmat okozna. Arról a kábé 1000 érintett emberről nem is beszélve, akik egy ilyen – törvényes, de embertelen – akció után az önkormányzat veszett ellenszavazói lennének. Végül a hivatal úgy döntött, hogy az a legbölcsebb, ha hagyja az egészet a fenébe.
Hangsúlyozom, az itt élők ekkor erről az egészről még csak nem is tudtak.

Ez az állapot a KKK megjelenéséig tartott. Arról a Külső-Keleti Körútról van szó, melyet az akkori önkormányzat – melynek alpolgármestere volt a mostani polgármester – teljes mellszélességgel támogatott. Mely elképzelés annyira lélegzetelállítóan embertelen volt, hogy sikerrel aktivizálta az egész környéket. Ennek az elképzelésnek volt része az, hogy leburkolják a Flór Ferenc utcát is és az lesz az egyik ráhordó út. Szintén az önkormányzat egyik dédelgetett álma volt, hogy az M0-t összekötik a Gilice térrel, belevonva a Flór Ferenc utcát is. Tehermentesítendő az Üllői utat.
Na, itt már nagyon nem volt mindegy az a 2-3 méter. Hiszen a nagy áteresztőképességű úthoz már kellett ez a plusz szélesség.
A legutóbbi, 2015-ös nekifutás tervei szerint a megrendelő – azaz az önkormányzat – azzal számolt, hogy visszaveszi a földet, bevállalva az ezzel járó kényszerbontási munkálatokat is. Meglehetősen sunyi módon beindult egy suttogó propaganda is, miszerint mi, a tolvajok, a lopott földhöz ragaszkodunk, azért nem akarjuk az utat. Teljes meggyőződéssel merem állítani, hogy – habár mindenkinek fájt volna a kerítések arrébbrakatása – de ezerszer jobban fájt volna, ha a kert végébe, a házak és az erdő közé egy, az Üllői út forgalmával összemérhető forgalmú utat alakítanak ki. Az út ellen tiltakoztunk, nem a visszabontás ellen.
Szerencsére mind a KKK, mind a Flór Ferenc utca leburkolása elbukott.

Eddig.

A mostani terv határozottan barátságosabb. Az önkormányzat is ezt magyarázza és nem érti, miért rohanunk rájuk egyből kivont karddal.
Mintha itt mindenki feledékeny lenne.

Nos, nézzük. A kerítéseket nem bántanák. A térkövezett út is keskeny önmagában az autóforgalomhoz. De lesz mellette egy teljesen értelmetlen futópálya, mely az árkokkal együtt már elég széles sávot jelent. A pallos meg a fejünk felett lóg, az önkormányzat jog szerint bármikor visszaveheti azt a bizonyos csíkot. Azaz nagyon úgy néz ki, hogy a frontális támadással szakítva, most apró lépésenként akarják megcsinálni ugyanazt, amire már kétszer azt mondtuk, hogy nem kérünk belőle.
A mostani térkövezés csak egy trójai faló.

És ebbe a stratégiába illeszthető az is, hogy teljesen váratlanul, egyszerre jelentek meg olyan account-ok a Facebook-on, akiknek fogalmuk sincs a környékről, de határozottan ragaszkodnak a TÖRVÉNY betartatásához, akár erőszakkal is. Az önkormányzat embere persze tagad, de nagyon nehéz ezt az egészet nem összehangolt támadásnak látni.

Nos, így. Kiváncsi leszek, mi lesz kedden.

PS.
Mielőtt bárki is pártoskodással illetne, jelzem, hogy pont erről szó sincs. Habár nem részleteztem ki, de itt valójában három önkormányzatról van szó: egy mszps-ről, egy fideszesről és egy ellenzéki összefogásosról. Valamiért mind a három úgy érezte, hogy neki kutyakötelessége szilárd burkolatot varázsolni a Flór Ferenc utcára. Csak tudnám, hogy miért.