Amikor összedől a világ

Durva heteken vagyok túl. Amikor a lehetetlen feladatok találkoznak az üzleti arroganciával és a multis informatikusok közönyével.
Illetve… azt írtam volna, hogy ‘vagyok túl’? Dehogyis. Csak éppen feltettem a kezemet. Nem ér a nevem. Szeretnék a házba menekülni. Az emberek ezt tudomásul vették. Így csak lassan nyírnak ki, nem egyből.
A következő 3 napom elmondhatatlanul erős lesz. Nem is mondom el. Cetlik tucatjait írtam tele. Ma délutánra minden cetli minden sorát kihúztam. Éjszaka végigtoltam egy migrációt is. A következő szakmai csapás a jövő héten jön. Meg az utána következő héten egy újabb, amelyikre fel is kellene készülnöm. Valamikor.
De addig még meg kell csinálnom ezt a három napot.
Idegeskedhetnék. Rághatnám a körmömet. Veszekedhetnék Nejjel.
Ehelyett elmentem, bringáztam 3 órát. Majd hazajöttem, bontottam egy zacsi mogyorót, egy üveg bort és levettem a polcról a nagy képes rovarhatározót.
Most éppen a homokfutrinkákat tanulmányozom. Meg rokonaikat, a vegyiali pöfögőfutrinkákat.

Mert mindennek ideje van.

1 Comment

  1. Tetszik. Ez olyan Fekete Istvános. :)

    Ami van, az volt is, s ami lesz, az eleve van, csak nem tudjuk.

Leave a Reply to fredi Cancel reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

© 2020 MiVanVelem

Theme by Anders NorénUp ↑