Olvasgatok

És akkor nagyjából ennyit a szociális hálózatokról.

Pon­to­san hogy te­rem­tet­te meg Ar­mand Peu­ge­ot, az em­ber, a Peu­ge­ot cé­get? Nagy­já­ból ugyan­úgy, ahogy a pa­pok és va­rázs­lók te­rem­tet­ték a tör­té­ne­lem so­rán az is­te­ne­ket és dé­mo­no­kat, és ahogy több ezer fran­cia plé­bá­nos a mai na­pig meg­te­rem­ti Krisz­tus tes­tét min­den va­sár­nap a temp­lom­ban. Min­den­nek a kö­zép­pont­já­ban tör­té­ne­tek el­me­sé­lé­se áll, és az em­be­rek meg­győ­zé­se, hogy el­higgyék azo­kat. A fran­cia pa­pok ese­té­ben az alap­tör­té­net Krisz­tus éle­té­nek és ha­lá­lá­nak tör­té­ne­te, ahogy azt a ka­to­li­kus egy­ház el­mond­ja. A tör­té­net sze­rint, ha egy ka­to­li­kus pap meg­szen­telt öl­tö­zék­ben, ün­ne­pé­lyes han­gon ki­mond­ja a meg­fe­le­lő pil­la­nat­ban a meg­fe­le­lő sza­va­kat, a kö­zön­sé­ges ke­nyér és bor Is­ten hú­sá­vá és vé­ré­vé vál­to­zik. A pap azt mond­ja la­ti­nul: „Hoc est cor­pus meum” (vagy­is: „Ez az én tes­tem”), és a ke­nyér át­vál­to­zik Krisz­tus hú­sá­vá. Lát­va, hogy a pap pon­to­san és kö­te­les­ség­tu­dó­an el­vég­zett min­den szer­tar­tást, mil­li­ó­nyi áj­ta­tos fran­cia ka­to­li­kus vi­sel­ke­dik úgy, mint­ha Is­ten lé­tez­ne a meg­szen­telt ke­nyér­ben és bor­ban.

A Peu­ge­ot SA ese­té­ben az alap­tör­té­net a fran­cia tör­vény­könyv, ahogy a fran­cia par­la­ment meg­ír­ta. A fran­cia tör­vény­ho­zók sze­rint, ha egy ok­le­ve­les jo­gász min­den li­tur­gi­át és ri­tu­á­lét be­tart­va rá­ír­ja a meg­fe­le­lő va­rázs­igé­ket és es­kü­szö­ve­ge­ket egy dí­szes pa­pír­lap­ra, majd alá­biggyesz­ti a kéz­je­gyét, ak­kor hó­kusz­pó­kusz, már­is meg­szü­le­tett az új cég. Mi­kor 1896-ban Ar­mand Peu­ge­ot cé­get akart ala­pí­ta­ni, fi­ze­tett egy jo­gász­nak, hogy vé­gez­ze el a szent szer­tar­tá­so­kat. Amint a jo­gász vég­re­haj­tot­ta a meg­fe­le­lő ri­tu­á­lé­kat, és ki­mon­dott min­den szük­sé­ges va­rázs­igét és es­küt, mil­li­ó­nyi tör­vény­tisz­te­lő fran­cia pol­gár vi­sel­ke­dett úgy, mint­ha a Peu­ge­ot cég a va­ló­ság­ban is lé­tez­ne.

Nem könnyű ha­tá­sos tör­té­ne­te­ket el­mon­da­ni. A ne­héz­ség nem is a tör­té­net­mon­dás­ban van, ha­nem ab­ban, hogy el­hi­tes­sük má­sok­kal. A tör­té­ne­lem nagy ré­sze e kö­rül a kér­dés kö­rül fo­rog: ho­gyan vesz rá va­la­ki mil­li­ó­kat arra, hogy el­higgye­nek bi­zo­nyos tör­té­ne­te­ket is­te­nek­ről, nem­ze­tek­ről vagy kor­lá­tolt fe­le­lős­sé­gű tár­sa­sá­gok­ról? Ha vi­szont ez si­ke­rül, az óri­á­si ha­tal­mat ad a sa­pi­ens­nek, mert ide­ge­nek mil­li­ó­it te­szi ké­pes­sé arra, hogy együtt­mű­köd­je­nek egy kö­zös cél ér­de­ké­ben. Pró­bál­ják csak el­kép­zel­ni, mi­lyen ne­héz len­ne ál­la­mo­kat, egy­há­za­kat vagy jog­rend­sze­re­ket lét­re­hoz­ni úgy, ha csak va­ló­ban lé­te­ző dol­gok­ról tud­nánk be­szél­ni, pél­dá­ul fo­lyók­ról, fák­ról vagy orosz­lá­nok­ról!

Az évek so­rán az em­be­rek hi­he­tet­le­nül össze­tett há­ló­za­tát szőt­ték a tör­té­ne­tek­nek. Ezen a há­ló­za­ton be­lül az olyan fik­ci­ók, mint a Peu­ge­ot, nem csak hogy lé­tez­nek, de óri­á­si erő hal­mo­zó­dik fel ben­nük. Azo­kat a dol­go­kat, ame­lye­ket az em­be­rek ezen a há­ló­za­ton ke­resz­tül hoz­nak lét­re, tu­do­má­nyos kö­rök­ben olyan el­ne­ve­zé­sek­kel il­le­tik, mint „fik­ci­ók”, „szo­ci­á­lis konst­ruk­ci­ók” vagy „kép­ze­let­be­li va­ló­sá­gok”. A kép­ze­let­be­li va­ló­ság nem ha­zug­ság. Ha­zu­dok, ha azt ál­lí­tom, hogy orosz­lán van a fo­lyó­nál, mi­köz­ben biz­to­san tu­dom, hogy nin­csen. A ha­zug­ság­ban nincs sem­mi kü­lön­le­ges. A sza­van­na­cer­kó­fok és a csim­pán­zok is tud­nak ha­zud­ni. Meg­fi­gyel­tek már sza­van­na­cer­kó­fot, amint a „Vi­gyázz, orosz­lán!” jel­zést adta, mi­köz­ben orosz­lán­nak nyo­ma sem volt a kör­nyé­ken. Ez­zel el­ijesz­tett egy má­sik maj­mot, ame­lyik ép­pen ba­nánt ta­lált, és a ha­zu­do­zó könnye­dén el­tu­laj­do­nít­hat­ta a zsák­mányt.

A ha­zug­ság­gal el­len­tét­ben a kép­ze­let­be­li va­ló­ság olyas­mi, ami­ben min­den­ki hisz, és amíg ez a kö­zös hit fenn­áll, a kép­ze­let­be­li va­ló­ság ha­tal­mat gya­ko­rol a vi­lág­ban. A Sta­del-bar­lang szob­rá­sza őszin­tén hi­he­tett a fé­lig orosz­lán, fé­lig em­ber vé­dő­szel­lem lé­te­zé­sé­ben. Egyes va­rázs­lók sar­la­tá­nok, leg­több­jük azon­ban őszin­tén hisz az is­te­nek és dé­mo­nok lé­te­zé­sé­ben. A leg­több mil­li­o­mos is őszin­tén hisz a pénz és a kor­lá­tolt fe­le­lős­sé­gű tár­sa­sá­gok lé­te­zé­sé­ben. A leg­több em­be­ri jogi ak­ti­vis­ta is őszin­tén hisz az em­be­ri jo­gok lé­te­zé­sé­ben. Sen­ki sem ha­zu­dott, ami­kor 2011-ben az ENSZ kö­ve­tel­te, hogy a lí­bi­ai kor­mány tart­sa tisz­te­let­ben az ál­lam­pol­gá­rok em­be­ri jo­ga­it, noha az ENSZ, Lí­bia és az em­be­ri jo­gok is csu­pán ter­mé­keny kép­ze­le­tünk szü­löt­tei.

A sa­pi­ens te­hát a kog­ni­tív for­ra­da­lom óta ket­tős va­ló­ság­ban él. Egy­fe­lől ott van a fo­lyók, fák és orosz­lá­nok ob­jek­tív va­ló­sá­ga; más­fe­lől pe­dig az is­te­nek, nem­ze­tek és vál­la­la­tok szub­jek­tív va­ló­sá­ga. Az idő mú­lá­sá­val a szub­jek­tív va­ló­ság egy­re erő­seb­bé vált, annyi­ra, hogy ma már a fo­lyók, fák és orosz­lá­nok pusz­ta fenn­ma­ra­dá­sa is kép­ze­let­be­li en­ti­tá­sok, is­te­nek, nem­ze­tek és vál­la­la­tok ke­gye­i­től függ.

Yuval Noah Harari: Sapiens – Az emberiség rövid története

2 thoughts on “Olvasgatok

  1. Harari nem rossz, mert leírja, hogy a tudomány is hit ;) de sajnos a végén túlságosan elmegy a transzhumanizmus felé, ami akkor is rossz ötlet, ha megvalósítható lenne (szerintem nem az).

Leave a Reply to UnA Cancel reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *