Macska

Pokollá teszi az életemet. És ez nem üres szófordulat, hanem tényleg. Tudja, hol dolgozok napközben és egy méterre tőlem folyamatosan kaparja az üveges teraszajtót, ordítva hisztizik. Tudja, hogy ha elmegyek, akkor a konyhába megyek, tudja melyik a konyhaablak és odajön hisztizni. Nem, nem éhes. Többször is előfordult már, hogy ilyenkor vittem ki neki kaját, otthagyta. Arra gondoltunk, hogy hiányzik neki a törődés. Nem, nem enged senkit a közelébe. De elvárja, hogy próbálkozzunk. A rohadék.
Egyébként kirakva is ezért lett a lakásból. Mert ugyanezt csinálta hajnalban a hálószobaajtónkon. (Meg rendszeresen összeszarta a fürdőszobát, meg nem lehetett bolhátlanítani, meg… eh.) Utánajártam. Elaltatni nem lehet, mert nem gyógyíthatatlan beteg. Sőt. Menhelyre nem veszik be, mert már túl öreg. Azt tanácsolták, hogy bírjuk ki, nem lehet neki sok hátra. Mondták négy éve.

Persze nekem is csak a szám nagy. Bronzvasárnap hajnali hatkor már az Auchanban bóklásztam. Konzerv macskakajáért. Száraztáp ugyan van itthon, de hétvégén konzervet kapnak, az meg elfogyott.

Aztán kinyitottam a kertkaput és óvatosan lépkedve elmentem a bejárati ajtóig. Övatosan lépkedve, mert ez a rohadék teleszarta az udvart, sehol nem tudni, mit rejt az avar. Az ajtó környékét eddig ugyan békén hagyta… eddig. Előszoba, gyors cipőellenőrzés. Káromkodás. Cipő le, fürdőszoba, körömkefével suvickolás, kád/körömkefe Domestosszal fertőtlenítve. Huh. Előszoba takarítás. Mindez reggel hétkor, még reggeli előtt.

Aztán kávé. A napi sajtó átnézése. Ordítva hisztiző macskával.

Nem tudom, mit követhettem el az előző életemben, de nem akármi lehetett.

4 thoughts on “Macska

Leave a Reply to Matyi67 Cancel reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *