Month: November 2019

Dezsőnek meg kell halnia

Hetente háromszor szoktam futni. Ma is voltam. Meg kedden is. Itt vannak a hozzájuk kapcsolódó mérések.

Kedd

Jó, mi? Aztán nézzük a mait.

Péntek

Nem semmi. A második képeket azért vágtam be, mert azokon van lépték. Így láthatod, hogy habár ugyanazon az ösvényen futotttam két kört, a nyomvonalak nem ritkán 40 métert is eltérnek. 40 métert!
Nem meglepő, hogy a végső értékek teljesen használhatatlanok. Pontos órával lemérve ez a távolság 3600 méter. Az órám ugyanezt 3470-nek, illetve 3360-nak mérte. Mennyi is ez? Nagyjából 10%-os hiba.

Nézzük, mit mért Nej órája.

Ez teljesen rendben van. A két kör nyomvonala elég pontosan fed.

Persze mondhatnád, mit pörgök én itt ezen. Ennyi, oszt jól van. Az időmérés pontos, a távolságot tudom, csináljak egy excel táblát, amely perc/km értéket számol, és minden rendben van. Nos, igen. Megcsináltam ezt a táblázatot. Innen tudom, mennyi is volt a futás. (Ez látható az ábrákon.)
Akkor? Megvan a szám. Mit hőbörgök?

Nézzük ezt az ábrát.

A végén az a lekonyulás (unproductive) konkrétan a mai nap eredménye. Csak szólok, hogy a dimbes-dombos 3600 métert 5:58/km átlaggal toltam végig, ami kifejezetten erős tempó, legalábbis nekem.

Az órán van egy Performance Condition nevű mért/számolt jellemző. Kifejezetten hasznos, azt mutatja, hogy a sportolás adott szakaszán mennyi szufla van még bennem. Induláskor nyilván értelmezhetetlen, olyan 1 km után kap értéket. Az átlagos, kipihent embernél az érték -1 – +1 között van, 2-10 között jó állapotról beszélünk, -2 alatt meg fáradtról. Nálam ez normálisan 1-3 között szokott lenni az első kilométer után, aztán a végén lemegy nullára.
Normál esetben.
Kedden -4 volt. Ma meg -5. Ez nagyjából a “meghalt szegény, adjuk fel rá az utolsó kenetet” állapot. Lenne. Miközben vidáman futottam, igazából még mély levegőt sem kellett vennem.

Mind a pillanatnyi, mind a teljes átlagra vetített pace 7:40/km volt 1 kilométer körül. Miközben pontosan olyan tempóban futottam, mint máskor, azaz 5:50/km körül.

Eleve az egy kilométeres határ is. Érezhetően többszáz méterrel arrébb pittyent az óra, mint az egy kilométeres határ. Már csak ebből is lehetett tudni, hogy ez megint egy használhatatlan mérés lesz.

Oké, megint mondhatod, hogy és? Tudom, hogy szar volt. Felejtsem el.
Nos, én el is felejteném. De az óra nem felejti. Ennek az órának ugyanis az egyik nagy előnye, hogy folyamatosan figyel, folyamatosan mér. Mint egy edző. Mennyit ettél? (Kalóriában.) Mennyit tojtál? (Igen, napi súlymérés van.) Mennyit mozogtál? Mekkora erőfeszítéssel? Mennyire fáradtál el közben? És ezeket az értékeket folyamatában elemzi. Hogy éppen milyen formában vagy. Hogy most pihenned kellene. Most meg csúcsformában vagy, most menjél el versenyezni. Tökéletes lenne egy formaidőzítéshez. Lehetne. Hiszen ugyanazokat a Firstbeat paramétereket használja, amelyeket az élsportolók.
Csakhogy ez az óra makacs elvakultsággal azt feltételezi, hogy az általa mért értékek mind tökéletesek.
Na, innentől lesz egy nagytudású órából egy kiröhögött szerencsétlen kelekótya.
Amikor egy 5:51-es rekord után futok egy pihenős 6:23-ast, majd pár nappal később egy erősebb 5:58-ast, azaz minden a legnagyobb rendben van, az óra viszont teljesen félreméri az utolsó kettőt és nekiáll sikoltozni, hogy József, mi a francot csinálsz, hát egyre kisebb távolságokat futsz, miközben ugyanúgy fáradsz, mint korábban, ez borzalmas, ez unproduktív, húzzuk is le az összes indexet, a vo2max-ot is buktad, már csak 38 (és ismerve az órát, hónapokig ott is marad), na meg ha már ennyire tré, kipurcant fasz lettél, akkor lejjebb veszem a pulzuszónák határait is, oké? Amire csak annyi lehet a válasz, kedden is, meg ma is, hogy te rohadék óra, elmész te a büdöskurvaanyádba.

És el fog menni a büdöskurvaanyjába.

Ahogy hazaértem, lezuhanyoztam, leültem a gép mellé és rendeltem egy Polar Vantage M órát. (Véletlenül, de tényleg teljesen véletlenül ez pont az ún. Black Friday napján történt, és habár tudom, hogy Magyarországon ez az egész teljesen szétcsúszott, de az Alzánál mindenki máshoz képest 10e forinttal olcsóbban lehetett akcióban megvenni.) Nem pontos, sajnos nagyon nem pontos, az új GPS chipset-tel elbukták a Polar legendás pontosságát, de ennél a mostaninál csak jobb lehet.

A Garmin Fenix-et meg valószínűleg kidobom a Jófogásra olyan 20e forintért. Jó lelkiismerettel többet nem akarok kérni érte.

Igen, fura lehet, hogy az utóbbi hónapokban szénné gyalázom, most meg rá akarom sózni valakire. Nos, két dolog. Egyfelől ez az óra jelenleg – Black Friday, Cyber Monday – akcióban az Amazonon 300$, 600$ helyett. Nálunk olyan 130e-170e között van. Igen, ez az óra. És tudod mit? Akár még meg is érne ennyit. Csak ne menjél erdőbe. Ha az óra csak egy fát is lát száz méteren belül, a GPS-e annyira elveszti az agyát, hogy azt se tudja, melyik kontinensen van. Egyébként viszont egy elképesztően nagy tudású óra lenne. Van egy haverom, aki csak kajakozáshoz használja. Szerinte tökéletes. Nagyon elégedett vele. Na ja, a Balaton közepén viszonylag ritka a fa. Bringázáskor is rendben van. Sőt, stadionban, futópályákon való futásnál is. Csak az erdő, csak az ne lenne.
Kár, hogy én viszont leggyakrabban arra használnám, hogy erdőben futok, bringázok, túrázok.
Na, arra alkalmatlan.

Közlekedés

Forgalmas kereszteződés. Közlekedési lámpával. A mellékúton kanyarodósáv. A bal oldali sáv kanyarodik balra, a jobb oldali megy egyenesen, illetve kanyarodik jobbra. A jobbrakanyarodóknak van egy külön kicsi lámpájuk is, arra az esetre, ha a sorban első éppen jobbra akarna kanyarodni, akkor hagy menjen. Előttem három autó. A jobbrakanyarodós lámpa zöldre váltott, az egyenesen menő persze még piros maradt. Az első autó nem mozdult. Nyilván egyenesen akart menni. A mögötte álló istenbarma viszont elkezdte nyomni a dudát. Hogy tünjenek előle. Mert ő menni akart. Aztán zöldre váltott az egyenes irányt szabályozó lámpa is, mindenki mehetett, ahová akart. Az első autó át is ment. A második viszont megállt. A parasztja úgy gondolta, hogy ha őt feltartották, akkor neki is joga van feltartani a mögötte lévő sort. Bosszúból.

Néha tényleg úgy érzem, a jogsiszerzéshez be kellene tenni egy IQ tesztet és egy pszichológiai tesztet is.

Megismételhetetlen

Szokás szerint improvizálás készült ebédre. De azt hiszem, ezt nem tudom megismételni.

Kivettem a fagyasztóból két szál sütnivaló hurkát. Olyan piacosat. Beleraktam egy teflon sütőbe. Összevágtam mellé két fej vöröshagymát, öntöttem rá 10g olívaolajat. Mert fő az egészség. Magamba meg egy pohár bort. Mert a jókedv sem kutya. Rátettem egy fedőt – mármint a sütőre – és otthagytam 15 percre. Ezalatt szépen megfőtt odabent minden. Jöhetett a sütés. Fedő le, potméter fel. Enyhén – na jó, nem annyira enyhén – megpirítottam mindent, majd ráborítottam a hűtőből a maradék zöldborsófőzeléket.

Valójában zöldborsópüré, csak Nej nem alacsonyodik le odáig, hogy annak nevezze. A főzelék azért egy fokkal jobban hangzik.
Őszintén szólva, néha sajnálom a csajszit az alacsony kalória egyensúlyi pontja miatt.

ööö, izé. Update. Időközben kiderült, hogy amit én borsófőzeléknek, pontosabban borsópürének gondoltam, az valójában Tavaszváró zöldségkrémleves volt. De Nej, miután levegőt kapott a röhögéstől, közölte, hogy nem is baj, mert a zöldborsófőzelék – mely tényleg ott volt a hűtőben, csak én savanyúságnak néztem – nem is volt annyira finom. Így viszont tényleg megismételhetetlenné vált a kaja.

A hurka teljesen sokkos lett, szerintem még köpött is egyet. Gyorsan szórtam rá egy nagy adag borsot, frissen darált chili paprikát, végül teljesen telenyomtam csípős német mustárral. Mert az legalább megy a hurkához.

A vége az lett, hogy lett egy tányér ropogósra sült hurka egy egészen pikáns mártással.
Meg 1300 kalóriával, de egyszer élünk.

Olvasgatok

Oó, már nem is tudom mióta, talán 2-3 éve nem jelent meg on-premise írás az Exchange blogon. Ünnepeljünk, most itt van egy.

Mindemellett az biztos, hogy ha nekem kellett volna felgöngyölítenem az esetet, legalább ötször tökönszúrtam volna magamat. Különösen akkor, amikor a ránézésre tökéletes ‘unlimited’ beállításról kiderül, hogy nem azt jelent, hogy végtelen, hanem azt, hogy az adott szinten nem rendelkezik beállított limittel, azaz egy fentebbi szinten beállított limit esik rá. Amely kicsi.

PS.
Utólag belegondolva ez mindig is így volt, minden postafióknál. Megszoktuk, hogy ha nincs szám, akkor valami leesik fentről. Csak hát ez egy rendszerpostafiók, meg maxsendsize, szóval az ember nem kapcsol egyből.

Fekete erdő – Budapest bringatúra 02/05

A hosszú bringatúra második része. Ebben még végig Németországban mentünk: Ulm, Donauwörth, Neustadt, Regensburg, Straubing. Az eső hűséges partnerünk maradt, na meg persze a Duna is. A bringám Regensburgnál kezdett el szétesni, de még ment. Szemben az osztrák oldallal, de nem akarok túl sokat spoilerezni.

Igen, ez megint a Megáról megy. Azok a bugyuta szerzői jogok. Kész szerencse, hogy anno kiépítettem egy menekülő útvonalat.

Úgy lassan körvonalazódiik. Vannak zenészek, akik egyszerűen csak nem engedik, hogy monetizáld azokat a videókat, amelyekben felhasználtad a zenéjüket. Szerencsére ebből van a legtöbb. Tekintve, hogy én családi videókat gyártok, olyan 50-60 megtekintéssel, eszem ágában sincs monetizálni. Aztán vannak olyan zenészek, akik fenntartják maguknak a jogot, hogy az alatt az időtartam alatt, amíg a zenéjük szól, reklámot rakhassanak be. Egészségükre. Aki manapság reklámblokkoló nélkül böngészik, az meg is érdemli. (Fura módon eddig egy ilyen zenekarral találkoztam, ez az orosz Piknik.) És van a harmadik, a leginkább őskövület hozzáállás. Semmi. Ha csak pár akkord is elhangzik valamelyik zenéjükből, letiltják az egész videót. Ilyenek az AC/DC, illetve a Fleetwood Mac. És van néhány zenekar, amelyekkel érdemes vigyázni, mert számonként állítgatják a letiltást, illetve még ezeket is változtatgatják időnként. Ilyenek a Ramones, a Rare Bird és a… na, hogy ez mennyire vicces dolog, azt az előző 3 pötty mutatja. A 2014-es murteri videót ugyanis valaki letiltotta. David Bowie szól alatta, az öt postás, meg Kate Bush és Pavarotti. Mivel nem emlékeztem rá, ki volt a tököslegény, feltettem újra, privátban. Na, mit tippelsz? Most már mindenki engedte. Ki is publikáltam.

Na, mindegy, a fenti listához kell most hozzáadni a szlovén Laibach együttest is. Nem tudom, mennyien ismerik őket, feltehetően nem sokan. Ipari zenét játszanak, birodalmi német stílusban.

A magam részéről imádom ezt a hangzást, amikor anno játszottak az A38-ban, ott csápoltam az első sorban.

De ez akkor sem az a zene, melyet túl sokan vágnak be családi videók alá. Viszont egyszer elkövettek egy hibát, feldolgoztak egy bugyuta slágert és ezt nem tudtam kihagyni: a szám pont illett ebbe a videóba. Ők pedig letiltották. No, nem az egész világban, csak itt Kelet-közép Európában.
Én meg most el fogok lopni tőlük 50 meghallgatást.