Grein
2019.08.18; vasárnap
Távolság: 80,1 km.
Szint felfelé: 210 m.
Az adatokból láthatod, hogy nagyon vártuk már ezt a napot. Éjszaka nem sátorban alvás, utána egy rövid táv, kevés szinttel. Ránk fért már ennyi pihenés.
Aztán… de nem spoilerezek.
Nézzük ezt a szállást. Szóval… szép és jó ez a beton hobbitlak, de hiába írják, hogy modern, meg előremutató, nincs ez rendesen átgondolva. Ahogy becsuktam az ajtót, pár percen belül rohadt meleg lett és elfogyott az összes levegő. Mint a tehénben. Nekem szerencsém volt, közvetlenül a fal mellett aludtam, tapadtam is rá, mint a meztelencsiga. A fal legalább egy kicsit hideg volt. Hajnalban viszont az egész kihűlt, indult a vacogás. A hálózsákot lusták voltunk elővenni, a takaró meg nem volt elég hatékony.
Ennek ellenére mindketten kipihenten ébredtünk. Esőjelzés nincs, ma lesz az egyik legrövidebb táv, ránk fér.
Viszont a küzdős éjszaka miatt nem vittem túlzásba a fizetést.
Linzbe idén nem mentünk be. Túl nagy az ár azért a belvárosért. Egy elképesztő méretű ipartelepen kell utána keresztülvágni.
A nagyváros után sok ideig sivatag, de aztán egy útszéli büfészerűség.
– Tudod, van egy mondás a férfiak világában, miszerint minden kihagyott nő a végelszámolásnál egy szög a koporsóban – jegyeztem meg.
– Miért mondod ezt?
– Mert lehet, hogy ugyanez vonatkozik minden kihagyott jó kocsmára is.
– Oké. Igyunk egy sört.
Mentünk. Mendegéltünk. A Wallsee erőmű előtt nagyon benéztük a feljárót, vagy 5 kilométert mentünk feleslegesen. (Igen, eredetileg ez egy 75 kilométeres táv lett volna.) Szerencsére a feljáró mellett közvetlenül volt egy kocsma, kezeltük a megrázkódtatást.
Váratlanul nagyon erős, 32 fokos kánikula. Leolvadt rólunk a ruha, megolvadt a két napra vásárolt kaja.
– Nézd, egy templom!
– És?
– Aludjunk benne. Hűvös van és nem esik az eső.
Ciderföld. Ardagger és Ardagger Markt. A körtecider hazája. De almában sem rosszak. Tavaly ezt a részt teljesen kihagytuk, átrohantunk rajta. Most máshogy terveztük. Van itt egy MostBirnHaus nevű csoda, olyan 5 kilométeres kerülő, de ma pont belefér. (A ‘most’ jelenti németül a cidert.) Aztán megoldottuk máshogyan: teljesen véletlenül belefutottunk egy cideres hüttébe.
Itt is ugyanazokat a helyi italokat adták, mint a MostBirnHaus-ban, szóval leülepedtünk, mint az iszap és élveztük a hűvöset. Meg a ciderfröccsöt. Meg a tiszta cidert. Jó volt.
Bár nekem az agyam hátsó lebenyében folyamatosan pörgött az aggódógép. (Úgy általában is elmondható, hogy az egész két hét alatt mindig akadt min aggódnom.) A bringám ugyanis katasztrofálisan viselkedett. Akkora nyolcas volt a hátsó kerékben, hogy az már egyenesen 888 volt. (Hú, de szar poén.) Nej állandóan adta hátulról a jelzéseket, hogy nagyon nem normális, ahogy összevissza kalimpál a kerekem.
Ardagger után be is sokallt a gép. Zörgött, surrogott. Megálltunk. Nos, kitört az egyik küllő. Ettől deformálódott el a kerék. És nem fért el a sárvédő mellett.
Lendületes mozdulattal letörtem a sárvédőt. A világítással együtt. Majd az egészet bedobtam egy közeli kukába.
– Mit csinálsz? – döbbent meg Nej.
– Menni kell, nem? – kérdeztem vissza.
– Na de…
– Máshogy nem megy. Persze, ha lenne szervíz… de nincs. Vasárnap van.
– Nem lehetett volna leszerelni?
– Nem. Mindenféle kulcs van nálam, de pont 12-es nincs. Itt meg a négy csavarból az egyik 12-es.
– De… így fogsz kacsázni végig?
– Erősen bízom benne, hogy hétfőn lesz valami szervíz Greinben. Muszáj.
– És a világítás?
– Az ráér otthon.
Persze a “szerelés” után megint úgy néztem ki, mint egy disznó, de ez lassan már állandósult állapotommá vált.
Haladtunk Grein felé. Pontosabban, száguldottam. Valami hülyeségen felkaptam a vizet, meg egyébként is ingerlékeny voltam, végül kitekertem magamból a dühömet. Azon a hulladékká amortizálódott bringán. Kész csoda, hogy végül csak megérkeztünk Greinbe. A “pihenős” nap után akkora idegfeszültség volt bennem, hogy simán be tudtam volna állni az erőmű mellé áramot termelni.
Lesz szervíz? Lesz pénz? Hiszen a nyomorult vasárnap megint kizsigerelte a pénztárcámat. Lesz mobilnet? Anélkül nincs Revolut. Lesz bankautomata? Kardomba is dőlnék, ha lenne szervíz, de nem tudnék rá pénzt szerezni. Az mindenesetre tény, hogy gátlástalanul szidtam a vasárnapot.
Aztán Grein előtt tábla. Egy bringaszervíz hirdette magát. Huh. 1:0 ide. A városkában volt mobilnet, volt Sparkasse, bankautomatával. Alakul.
Mindenesetre jó kis csörte várható reggel. Rá kell vennem a szerelőt, hogy vegyen be soronkívül, mert nekem haladnom kell. Ha máshogy nem megy, akkor ne javítsa meg teljesen a bringát, csak küllőt (Speiche) javítson és felnit centírozzon, minden másra ott van a mastercard. Azaz minden más hibával már hazamegyek. A hátsó fék hiányát például teljesen megszoktam.
A recepció… megint abszurd. Tavaly is az volt, idén is. Bementem, a sarokban lévő hűtőből kivettem két sört, majd odamentem a pacákhoz. Két felnőtt, egy sátor, két bringa meg ez a két sör. Kitöltöttem az adatlapot. Majd felolvastam neki, mert nem tudta kibogarászni, amikor be akarta vinni az adatokat a gépbe. Fizettem. Sokat. Odakint megnéztem. Elfelejtette felszámolni a söröket. Így már rendben. Ez ugyanis egy kifejezetten vacak kemping, nagyon drágán. Az ingyen sörrel viszont már pariban vagyunk.
Este még elsétáltunk a városba megnézni, merre van a szervíz, mikor nyit, merre van az automata, aztán kiültünk a kempingbüfé rejtett panorámateraszára. Hideg bajor búzasörrel. Árnyékba. Az izzó melegben.
Megtaláltuk a legjobb helyet a városban. Éjfélig is tudtam volna itt üldögélni, csak éppen 25 euró volt az összes készpénzünk. Megette a vasárnap. Persze, vehettem volna ki pénzt automatából is, de a bank messze is van, durván is büntet és ilyenkor – vasárnap – a Revolut is. Mondtam már, hogy utálom a vasárnapot?
Aztán kiderült, hogy Nejnek van dugipénze és hajlandó feláldozni.
A kempingbüfében Crossbow reklám. Miközben itt vagyunk húsz kilométerre Ausztria cídervidékének a szívétől.
Ücsörögtünk. Mindenféle hajók jöttek, mentek. Baromi nagy szállodahajók, uszályok, kicsi motorosok, kajakok. A táj sem volt kutya. Kezdtem lenyugodni.
De annyira azért nem. Az előrejelzés holnapra nagy vihart jósolt. Emiatt az egynapos fülledt melegfront miatt.
Ez az időjárás tényleg megbolondult. Hogyan lehet így egy bringán kétheti ruhát cipelni? Mind a négy évszakra?
Na meg minket is megviselnek ezek a gyors váltogatások.
– Relive videó –
Térkép
Recent Comments