Tél volt. 17 évesen ücsörögtem a gyerekkori szobánkban, az otthonos félhomályban a magnóra tapadva hallgattam valami új, valami teljesen más zenét. A felvétel minősíthetetlenül vacak volt, ütemes dübögések, fergeteges tempó, az éneket csak saccolni lehetett, de ki a fene értett akkoriban angolul? Ez a Ramones volt és a gyalázatos minőségű felvétel ellenére éreztem, hogy ezt a zenét szeretni fogom.
Most 55 éves vagyok. Kétnaponta véggiskálázok reggelente egy húszperces kettlebell gyakorlatsort. Igen, a háttérben Ramones szól.
Vannak dolgok, amelyek nem változnak.