Levonulás
2019.07.14; vasárnap
A szombati buli után kevés alvás. Nem vagyok benne biztos, hogy teljesen kitisztultam. Azért ez egy elég jól sikerült buli volt.
Barna letámolygott a lépcsőn.
– Figyelj, a Fék ABC-ben megállunk, hátha van Zöldike – mondtam éppen Nejnek.
– Mennyit veszünk?
– Két üveg elég lesz estére. A kajakban nem tudjuk cipelni.
– Ti képesek vagytok ma bort inni? – döbbent meg Barna.
– Persze.
– Jézusom. Mikor fogok én ennyire felnőni?
Aztán a Fékben nem volt Zöldike. Döbbenten néztünk egymásra. De a bolt óriási előnye, hogy ezerrel támogatja a helyi termelőket, így itt tényleg egy csomó dolgot lehet kapni, amit máshol nem. És a Skrabski Sauvignon Blanc is meglepően finom volt, megkockáztatom, valamivel jobb is, mint a Zöldike.
Na meg persze kisérleteztünk. A másik üveg bor neve Noé.
– Hmm, nem túl jó előjel – morogtam.
– Miért?
– Hát ugye, özönvíz.
Előkészületek. Híres vagyok arról, hogy általában van B, meg C tervem. Na most, indulás előtt pár nappal volt már G tervem is. Aztán egy éjszaka nem tudtam elaludni, ekkor született K terv is. Mondanom sem kell, a túra során minden ment a kukába, improvizáltunk, mint a hülyegyerek, de azért tény, könnyebb úgy improvizálni, hogy minden szükséges információ fejben van. Igen, még az egyes vízparti kempingek egymástól mért távolsága is.
Még egy pici elmélkedés, mielőtt elindulnánk. Nagyon látszik, hogy nem vagyunk egyformák. Az eredeti balatonkerülgető társaságból morzsolódgatnak lefelé az emberek. Van, aki egyszerűen már unja, van akinek egyszer-kétszer jó volt, de már új terepeket keres. Én meg idén kétszer is nekifutok. Egyszer Nejjel, mert annyira vágyik rá, egyszer meg a megszokott társakkal. A két túra tempója nyilván különbözik egymástól. Ugyan Nejjel is 5 naposra terveztük, de benne van a pakliban a 6-7 nap is. Elméletileg a haverokkal is megcsúszhatunk, de gyakorlatilag nem. Ezzel a csapattal ha kell, megyünk 2-es viharjelzésben is, ha kell, akkor sorra toljuk az 50+ méretű távokat is, akármilyen szar terepen. Olyan már volt, hogy hamarabb lenyomtuk (rögtön az első, 3,5 nap alatt), olyan, hogy több legyen, olyan még nem. Nejjel viszont kényelmes, nyugodt evezgetést terveztünk, semmi teljesítménykényszer, semmi időkényszer.
Aztán persze belerondított az időjárás, de erről már írtam.
Na, kezdjük már el.
Vasárnap déltájban indultunk otthonról, időben értünk Badacsonytomajba. Minden jól alakult. A nap sütött, az idő barátságos volt, cirógató szél, nulla hullám. A kemping remek, mint mindig. Berendezkedtünk. Aztán csak úgy nézelődtünk a parton, ökörködtünk.
Vacsorára toltunk egy pizzát a kempingbüfében, jól esett. Estére meghűltek a borok is a hűtőben, kiültünk a teraszunkra, borozgattunk, beszélgettünk, szivar. Nagyon kellemes nap volt. Szentségsértés, de nekem az is megfordult a fejemben, hogy ha ez ennyire jó, miért is kínozzuk magunkat durva körülmények közötti evezéssel? De persze ez csak a szervezet tipikus ellenszegülése volt a komfortzóna átlépése ellen.
A kaland jó, értem?
Az órát hajnali 5.30-ra húztuk fel. Nem öröm, de muszáj. Reggeli, pakolás, eljutni 8-ig Fonyódra, nos, ennyi.
Fonyód – Zamárdi
2019.07.15; hétfő
Nem volt sima. Kifejezetten vigyáztunk arra, hogy ne zajongjunk, az épület szerkezetéből eleve lehetett látni, hogy minden áthallatszik, de így is balhé lett belőle. Mert legalább négyszer lehúztuk a klotyit, mosdottunk, én zuhanyoztam is, reggeli után Nej mosogatott, a bojler minden alkalommal bedurrant, a fürdőszoba ajtaja nyikorgott, na meg a pakolászásnak is volt hangja, aztán egyszer a szomszéd átjött, hogy menjünk mi a kurvaanyánkba, ide az emberek pihenni járnak, mit zajongunk itt kora hajnalban? Néztem rá, de csak annyi vigasztalót tudtam mondani neki, hogy mi most elhúzunk és nem jövünk vissza. Nehéz ügy, mind a két félnek igaza van. Igen, a szomszéd megszívta. Emiatt jogosan morog. De nekem is jogom van korán elhagyni a kempinget. Nem tehetek róla, hogy a két lakrész közötti hangszigetelés nulla.
Na mindegy, reggel 8-kor ott voltunk Fonyódon. Én rögtön elosontam a susnyásba egy slanyára, Nej éppen gondolkodott rajta, amikor megjelentek Péterék. Habár nem volt róla szó, de magamban elég nagy valószínűséggel beáraztam a dolgot. A közelben nyaralnak, ritkán találkozunk, miért ne dumálnánk egy kicsit? Dumálnánk? Rögtön kaptunk ajándékba fél liter speciális házi törkölypálinkát. Ha nagyon hullámozna a Balaton. Nagyon hullámzott.
És nem csak általában. Konkrétan ott, Fonyódon is. Olyan durva hullámok voltak, hogy elsőre nem is azzal foglakoztam, hogyan fogunk ilyen időben evezni, hanem egyáltalán, hogyan fogunk ilyen időben elindulni? Emberes, tarajos hullámok, már a partnál is. Oké, Nejt még belököm, de aztán? Volt fejvakarás bőven. Aztán az lett belőle, hogy 10.30-ig csak beszélgettünk. Mert ötletem sem volt, hogyan indulunk el.
Ráadásul annyira hülye voltam, hogy nem vettem fel a hullámzást. Pedig jól mutatott volna a videóban.
Hivatalosan a Nyugati-medencében voltunk, ahol 1-es viharjelzés volt, délnyugati, azaz hátsó/oldalsó széllel. Azaz ha el is indulunk, legalább Lelléig ilyen rohadt szar, meredek oldalhullámos terep vár ránk. Csodálod, hogy inkább a parton pálinkázgattunk kellemes baráti társaságban?
Na mindegy, 10.30-ra csitult a hullámzás, elindultunk. Az persze rögtön látszott, hogy kutya terepen, kései indulással a maximális cél csak Zamárdi lehet. Sőt, még ezért is küzdenünk kell.
Nem is kicsit.
Olyan 5 kilométert eveztünk, amikor előremutattam.
– Látod, hogy Boglár felé mennyi szörfös van kint a vízen?
– Látom.
– Na, utálom őket.
– Mi van?
– Ez ugyanis azt jelenti, hogy ott durván erős a szél.
Úgy is lett. Fonyodtól kábé 5 kilométerre fordult a szél és az addigi technikás, de legalább nem akadályozó szélből brutálisan erős szembeszél lett, a megfelelő hullámzással, természetesen. Nem részletezem. Lógott a nyelvünk, lógott a belünk. Miközben 4,1 – 4,5 km/h sebességgel mozogtunk.
Hozzáteszem, erre rohadtul büszke vagyok. 2014-ben pontosan ilyen körülmények között indultunk el, akkor 3,9 – 4,3 közötti átlagot ment a csapat. Azért ez már valami.
Ez persze nem változtatott érdemben semmit azon, hogy piszok lassan haladtunk. Olyan 3 óra múlva Nej bejelezte, hogy a természet dolgozik és neki lassan le kellene eresztenie a kondenzvizet, szóval kikötöttünk a balatonszemesi Vadvirág kempingben.
Mennyire egyszerű ezt leírni… és mennyire nem volt egyszerű megcsinálni. Klasszikus vaslépcsős kiszállás, a vízmagasság miatt viszont nem lehetett a kajakot befűzni a korlátok közé. Mellésodródtam. Nyilván ilyenkor az ember belekapaszkodik a rúdba és kiszáll. Csak éppen 40-50 centis hullámok dobálták a kajakot, szorították neki a szikláknak. Nagy levegő. Koncentrálás. Megvan. Kiszálltam. Nejt meg valahogy együttes erővel kivakartuk.
– Te, figyelj, tavaly már egészen jól megtanultál kiszállni. Akkor most mi van?
– Visszahíztam pár kilót. Nagy a seggem. Beszorul.
– Hoppá. Vazelin?
– Elmész a fenébe.
– Szóval mondhatjuk azt, hogy amikor felállsz, akkor az pukkan, mint a parafadugó?
– Cipőben fogsz megdögleni.
Maga a kemping olyan semmilyen volt. Pont a közepén szálltunk ki és ötletünk sem volt, merre lehet a kocsma vagy a bolt. Nem kockáztattunk. Leültünk a kajak mellé, ettünk mandulát, ittunk langyos sört és mentünk is tovább. Majd Szárszón.
A szárszói strand továbbra is überszuper. Két védett gyereköböl, ahol az egyik mindig üres. Egyszerűen csak kisiklunk a homokra. Semmi stég, semmi lépcső.
Toltunk egy-egy vastag lángost, meg hideg sört. A világ legjobb dolga. Kár, hogy csak akkor jöhet szóba, ha előtte keresztre feszítjük magunkat valami intenzív mozgásban.
De azért itt már valahol nyugodtak voltunk. Oké, Zamárdi a minimálterv volt, de az legalább biztosan meglesz világosban. Innen olyan 8 kilométer volt a kemping, az még ilyen ronda időben is megvan 2 óra alatt. Ráadásul a szél is mintha csitult volna. Beljebb merészkedtünk és a hullámok sem nőttek jelentősen. Becéloztuk a tihanyi csövet.
Persze, hogy nem maradt így. Visszaerősödött a szél, megnőttek a hullámok. De már dafke sem mentünk ki a part mellé. Szemünket a szántódi mólóra szegeztük és húztuk a lapátot, riszáltuk a csípőnket. A rév után már egy más világ lesz. Ezzel vigasztaltuk magunkat.
Tényleg az volt. Elkapott minket valami extrém oldalhullámzás, de olyan, hogy hátra sem tudtam fordulni, megnézni, hogy Nej rendesen átjött-e. Egyedül arra koncentráltam, hogy a horgászok milyen hangokat adnak ki magukból; úgy gondoltam, hogy ha Nej befordul, akkor csak lelkesen üdvözölnék a mutatványt.
Természetesen egy centivel sem eveztünk többet az elvártnál, a kemping első lépcsőjénél kiszálltunk. Kiszálltunk? A durva oldalhullámzásban vért pisiltünk, mire partot értünk. Viszont remek döntés volt, ugyanis a korábbi kikötési pontot azóta lefalazták a kempingről.
Este fél nyolc. A minimális tervben. Hullafáradtan. Nem hangzott túl jól.
Elmentem a recepcióra, adminisztráció. Utána kinéztem egy sátorhelyet, felvonszoltuk a kajakokat. (Itt történt egy “apró” gikszer. Nej új kajakjából kiszakadt az emelő fogantyú. Egy késsel visszacsavaroztam, de innen már nem emelhettük ezzel a kajakot.) Nem, sátort ekkor még nem állítottunk. Elmentünk sétálni. Megmutattam Nejnek, hol forgattuk azt az ikonikus jelenetet a 2014-es kerülésnél, meg hol történtek a későbbi sztorik, aztán ittunk két pofátlanul drága sört a kemping étteremben – legalább a stílus nem változott, ez már 2016-ban is pofátlanul drága volt – és csak utána állítottunk sátrat. Esti félhomályban. Volt egy telefonhívásunk, ezt erőből és dühből kezeltem le, ez is mutatta, hogy nem igazán voltam elégedett a helyzetünkkel. De talán holnap kiegyenesedik végre.
Aztán amikor ránksötétedett, oaszóltam Nejnek.
– Készülj, Gizi, vonulunk!
– Hová?
– A Balaton legszebb kilátási pontjára.
– Hová?
– Innen Zamárdiból este a legszebb a Balaton. Balra Tihany, az apátság dominálja az egész medencét, szemben Füred fényei, aztán a part, simán látszik még az Auróra is Almádiban, tényleg gyönyörű. Menjünk. Raktam össze szatyrot.
– Sör van benne és pálinka?
– Meg szivar.
– Tudtam, hogy jó emberhez mentem férjhez.
Az útvonal
Jól látható, hol csitult annyira az idő, hogy beljebb merészkedtünk. Az már sajnos nem látszódik, hol erősödött vissza, hiszen akkor már nem mentünk vissza a parthoz. Inkább cucliztunk. Mert azt nagyon tudunk.
Recent Comments