Tényleg nem értem. De sejtem, hogyan működik.

Ha ma, Magyarországon, Orbán Viktor bemegy egy lakásba és odaszarik az ebédlőasztalra, akkor három reakció várható:

  • – Óh! Itt volt Orbán Viktor! Keretezzük be!
  • – Hát mégis, hogy képzeli ezt? (Aztán kitakarít.)
  • – Aztabüdösrohadékbugrisparasztkurvaanyjátennekamocsadéknak! (Aztán legyint.) Végülis, Orbán Viktor. Neki ezt is szabad. És nem is olyan büdös.

Nagyjából ugyanezt érzem a Facebook-kal kapcsolatban is. Olvasd el ezt a cikket.
Elolvastad? Érted? Ez valami akkora blamázs az IT világában, hogy mára már lángban kellene állnia az összes Facebook irodának.
Először is, a szolgáltató még csak nem is ismerheti a jelszavadat. Amikor megadod, akkor rögtön egy visszafordíthatatlan algoritmust kellene ráeresztenie és csak ennek eredményét, az ún hash-t lenne szabad letárolnia. (Ennél bonyolultabb a dolog, ne menjünk most bele.) Azt mondod, utópia? Nagyjából 2000 óta a legmezeibb Windows hálózat is így működik. Én, mint Atyauristens jogú rendszergazda, sem vagyok képes kiolvasni bárkinek is a jelszavát. Módosítani? Azt tudom. (Bár annak meg nyoma lesz.) De kiolvasni nem.

És ezek a gazemberek, nemhogy illetéktelenül lenyúlták a jelszavakat, de utána egy pimfli titkosítatlan .txt fájlban tárolták is a belső hálózaton. Ahol – ha jól értelmeztem – boldog-boldogtalan hozzáfért.

Ez a szakmámban valami olyasmi felfoghatalanul elképesztő hiba, hogy – ha csak nem beszpídezett majmok rakták össze az informatikát – akkor ilyet se véletlenül, se felelőtlenül nem lehet elkövetni. Ilyet csak szándékosan lehet összerakni. Azaz ha valaki azt mondja neked, hogy a Facebook maga a sátán, akkor nem az a helyes reakció, hogy hülyének nézed az illetőt, hanem az, hogy Öreg, ne sértegesd a sátánt, ehhez képest ő csak egy amatőr kezdő.

Aztán mégis. Emberek millió tapadnak rá. Mert ez a Facebook. És nekik ezt is szabad.