Egy időben nem győztem élcelődni családunk nőtagjanak rovására, miszerint sorra nőtték ki a cipőszekrényeket és vettünk egyre többet, egyre nagyobbakat. Mert cipőt ugye nem dobunk ki. Minden alapom megvolt rá, hiszen férfimódra volt három cipőm és ez mindenre elég volt: egy téli, egy minden más évszakra és egy ünneplő. Na meg egy házi papucs.

Most? Csak kapkodom a levegőt.

Az egész ott kezdődött, amikor bementem a Decathlonba. Venni egy sportcipőt. Velem egykorúak tudják, hogy a mi időnkben létezett olyan, hogy univerzális sportcipő. Lehetett benne futni, focizni, kosárlabdázni, jó volt túrázásra, sőt, sokan még utcai cipőnek is ezt használták. Tényleg univerzális volt.

Nos, ma ilyesmi már nincs. Cipőt akarsz? Oké. Milyen célra? Mert van futócipőnk. Fociscipőnk. Kosárlabdás cipőnk. Túracipőnk. Sőt, van kerékpároscipőnk is. Melyiket szeretnéd?
Izé.
Megpróbáltam ragaszkodni a hagyományokhoz. Megvettem a legegyszerűbb túracipőt, kiindulva abból, hogy valószínűleg ez a legtartósabb.

Szerinted?

Mostanra van túraszandálom, nyárra. Túrabakancsaim. Külön egy magashegységekre, külön egy középhegységekre. Meg kettő itthonra. (Ezek már sérült bakik, de padláson/teraszon dohányzásra tökéletesek.) Van futócipőm. Egyelőre még csak egy. Pedig lehetne külön az erdőre, külön az aszfaltra, meg külön a télre. Természetesen megvan a régi univerzális túracipőm is. Vannak kajakos cipőim is: neoprén félcipő jó időre, neoprén magasszárú hidegre, gumicsizma extrém körülményekre. Van téli bakancsom. Van átmeneti, tüskeálló vadászbakancsom. És persze van nyári cipőm, van ünneplő cipőm és van külön házi-, illetve úszópapucsom.
De igazából ott sokalltam be és ott kezdtem fejben blogposztot fogalmazni, amikor kiderült, hogy szükségem lesz külön kerékpáros cipőre is. Hogy miért? Jogos a kérdés. Korábban én is értetlenül álltam az áruház bringás szigetén a cipősblokk előtt. Hiszen nem használok semmi cipőrögzítést (SPD), akkor meg minek?
Hát, ravaszul találták ki. Akarsz télen bringázni? Oké. De le fog törni a lábad a hidegtől. Igen, még prémes cipőben is. Sebaj, vannak bringás kalucsnik. Ezek olyan stretch cuccok, melyeket rá lehet húzni a cipőre és melegítenek, meg vizállóak, szóval tényleg hasznosak.
Tavaly ősszel vettem is egy párat. Még decemberben szétszakadt. Pedig méretre jó volt: 44-46 a címke szerint, nekem meg 45-ös a lábam. Visszavittem, az ügyintézés jelenleg is folyamatban van. Meg a tél is. Hogy tudjak bringázni, vettem egy másikat, egy másik cégtől. Ez 44-47-es volt. És az első felvételkor kis híján ez is szétszakad. Mi a fene van itt?
A ravasz design.
Másnap elmentem a sportboltba és megnéztem a kerékpáros cipőket. Aztán bólintottam. Igen. Igen ravasz. A bringás cipőknek ugyanis le van törve a sarka. Hiszen kerékpározás közben nincs szükség erős cipősarokra. A kalucsni viszont kerékpáros cipőkhöz készült. Azaz az én univerzális túracipőm sarka annyira kifeszítette a kalucsnit, hogy 5-10 alkalom után szétszakadt.
Oké. Megvettem a legegyszerűbb bringás cipőt. Kipróbáltam. Simán feljött a kalucsni. Siker.

Csak éppen már a szervereket tartalmazó szekrényben is derékig állnak a cipőim.