Tulajdonképpen tavaszi nap van.

Először bringázni akartam, mert tegnap sajnálatosan eltévedtem a terep feltérképezése során és ma meg akartam végre találni az észak-nyugati átjárót. Már be is öltöztem, amikor ránéztem a radarképre és lekornyadtam. Durva eső közeledett, pont arra a terepre, ahová menni szándékoztam. Ebből súlyzózás lesz.
Kiugráltam magam, majd beálltam a teraszajtóba és vártam a szakadó esőt. Mely nem szakadt. De még csak nem is csepergett. A radarkép szerint már itt van felettünk az özönvíz. Kár, hogy a természetnek elfelejtettek szólni.
Jó. Van más dolgom is odakint. Égőt kell cserélnem az autóban. El kell takarítanom az avart mindenhonnan, amerre járunk, mert ugye az a büdös macska teleszarja.

Ne tudd meg, ez mennyire az elveim ellen van. A fa ugyanis úgy működik, hogy tél előtt leküldi a klorofilt a gyökerekbe. Ekkor lesznek szép színesek a levelek, és habár nekünk ez szép, de valójában ez a levelek kivégzése. Csak hát a fának takarékoskodnia kell, a levelek lehullanak. Aztán a tél során az avar gyakorlatilag mulcsol, azaz véd a hidegtől, tavasszal pedig megakadályozza a gyomosodást. Idővel pedig az avar beledolgozódik a talajba, visszatáplálja a fát.
Ezt vágjuk agyon, amikor akár esztétikai, akár macskaszarossági szempontból elvisszük az avart a fa alól máshová. Nem örülök neki.

Mit tippelsz, mikor kezdett el esni az eső? Igen, akkor, amikor darabokra volt szedve az autó lámpája és már nem volt lehetőségem visszafordulni.
Szerencsére az Izlandon már tesztelt munkavédelmi kabát volt rajtam, megvontam a vállamat és tettem a dolgomat. Mintha nem szakadt volna az eső.

Na most, van valami, ami vacakabb annál, mint híg macskaszaros avart kézzel talicskába hajigálni és elszállítani. Amikor ugyanezt egy masszív esőben csinálod. Be is mentem, ittam egy whiskyt. Fél órával később még egyet. De szépen megcsináltam mindent, még a vízóraakna fedelét is megpucoltam és a helyére tettem. Holnap jönnek vízórát cserélni, ne szóljanak már meg.

Aztán jött a gondolat. Tulajdonképpen nincs is rossz idő. Oké, esik az eső, de vizesebb már nem lehetek, a kabát meg véd. Hideg nincs. Miért ne tudnék kiülni a lugasba szivarozni?
Bontottam egy üveg vörösbort és kicuccoltam. Picúr macska annyira megdöbbent, hogy az ölembe bújt, hagyta magát simogatni, sőt még dorombolt is. Legalább öt éve nem volt ilyesmire példa.
– Most bezzeg hízelegsz, mi, te szaros! – kedveskedtem neki.
Visszadorombolt.

Szóval ez van. Tulajdonképpen tényleg tavaszi az idő.