Gyönyörű, talán túlságosan is napsütéses nap. Tömérdek előkészület után puccba vágtuk magunkat. Diplomaosztó a Corvinus egyetemen.
Érintettek voltunk, Barna most fejezte be a master fokozatot.
Színjeles két év, színjeles diploma, szakon belül évfolyamelső.
Mindezt duális képzésben. Ilyenre még nem volt példa a Corvinuson.
Csak aztán belekerült némi porszem a gépezetbe.
Barna titokban remélte, hogy lesz valami szerepe az ünnepségen. Vagy legalább megemlítik, hogy olyat csinált, amit még senki sem. Meg hát, eleve a kitűnő diplomát minimum ki szokták emelni szólításkor.
Csak hát… ilyen az, amikor olyasmi történik, ami még nem volt. Vagy a felolvasó nem nézte meg, vagy a lista összeállítója, mindegy is, a lényeg, hogy nem számítottak duálisban kitűnő diplomára, így még csak meg sem említették. A dékán asszony már észrevette a hibát, négyszemközt külön gratulált is, de ez már veszett fejsze nyele volt. A gyerek arra számított, hogy az ünnepség közönsége, kábé 600 ember fogja felkapni a fejét, és cöccentenek elismerően, nem is beszélve az évfolyamtársakról, rokonokról, haverokról.
Nos, mindebből semmi nem lett. Barna meg annyira berágott, hogy meg sem állt a fényképésznél, így mi vagyunk az egyetlenek, akiknek nincs hivatalos fényképe a friss diplomásról.
Sebaj, készült éppen elég nem hivatalos kép is az alkalomról.
Meg utána a családi kertipartiról.
Este, miután befutott mindenki és beindult a buli, akkor már nem fényképezett senki. Meg ha mégis, úgysem kíváncsi senki ezekre a képekre.
Recent Comments