Habár a Pyrus kajakos társaságnak van kvázi szezonnyitó túrája is, de nekünk – mármint Nejnek és nekem – a hagyományos esztergomi evezés indítja az évet.
Ez volt most szombaton.

Meglepő módon idén nem voltunk túl sokan. Pedig ennél jobb körülmények soha nem voltak. A márciusi tél után beköszöntött az áprilisi nyár. Minimális szél, éppen annyi, hogy hűtsön a váratlan melegben. Ezerrel virító nap. Annyira nem számítottam rá, hogy sem sapkát, sem hosszúujjú pólót nem vittem. Le is égtem, ahogy kell.

Viszont eljött Tavaly Már Találkoztunk is. Szegény srácra senki nem emlékezett.
Nagyjából így nézett ki mindenkivel az üdvözlési ceremóniája:
Kézfogás.
– Szia, Kovács Béla.
– Szia, Tavaly Már Találkoztunk.

Az evezés… hatalmas élmény volt. Az időjárás rendesen odatette magát, a növényvilág ezerrel próbálta utolérni az időjárást, minden zöld volt, de minimum rügyezett. Jó társaság gyűlt össze, én pedig élveztem, hogy kényelmesen elférek a kajakban, könnyedén pattogtam ki-be, illetve a másfél hónapja felpörgetett sport következtében jó erőben is voltam.
Naná, hogy el is böktem. Mivel volt erő, nem figyeltem a stílusra. Hiba volt. Egyszerűen lehetnek másfél mázsás karizmaid is, a több órányi evezéshez hát és derék kell. Sem a váll, sem a kar, sem a bicepsz nem bírja ki. Nem az erő fogy el belőlük, hanem megfájdulnak. Nagyon. És amikor elkezdenek fájni, akkor már késő. Szerencsére a visszaúton már vitt a Duna, de az utolsó 500 méter a Prímás sziget csatornájában csillagrugdosós szenvedés volt.
Meg utána a hazafelé vezetés is. Meg utána az egész nap. Meg utána a teljes vasárnap is, amikor már megint a kertben gályáztam. De hát úgy szép az élet, ha zajlik.

Legyenek képek is.

DSC00762

Bemelegítés nélkül semmit.

DSC00766

Ebédszünet.

DSC_8089

Na, ne…

DSC_8134

Ez most komoly?