Firenze
2017.10.23; hétfő

Fura este volt. Tisztán emlékszem minden mondatra. De arra, hogyan ágyaztam meg a hálószoba helyett az étkezőben, arra már nem. Viszont borzasztó jól aludtam. Végre. 10 napja várok erre.
Azt hiszem, maradok is ezen a kanapén.

Ma Firenze. Elkezdünk beleerősíteni.

A gyerekeknek annyira megtetszett, hogy mi a múltkor sötétkék pillepalackban vittük magunkkal a vörösbort és turistaként lépten-nyomon meghúztuk a ránézésre ásványvizes flakkont, hogy most sem hagyhattuk ki.
Barna vezetett.

Van ez a Fipili, vagy ahogy nekünk barátságosabb, a Filipi. Ez egy autóút kategóriájú gyorspálya Firenze, Pisa és Livorno között. (Ingyenes.) Az útvonaltervező nagyon szereti, a tegnapi nap kivételével minden nap rávitt. Még akkor is, amikor északnak mentünk. Még akkor is, amikor Pisán belül csavarogtunk. A népszerűségére jellemző, hogy van külön app is hozzá. Pedig nem veszélytelen. Olyasmit képzelj el, mint a Ferihegyi gyorsforgalmi, csak 100 kilométer hosszan. Viszont a max 110-es tempóra nagyon kell figyelni, az út tele van telepített trafipaxokkal (a Waze időben jelzi), na meg időnként rendőrökkel is.
(Később ki fogom fejteni, de az olaszoknál elképesztően szar forgalomszervezés van. Komolyan, háromszoros hurrával ünnepeltem, amikor hazai utakra értünk.)

Nos, vissza a kirándulásba. Jóllakottan, befrizzantézva ültünk be a kocsiba. Firenze 85 kilométer, az utat már ismertük, mert szombaton ezen érkeztünk meg. A Villa Constanza parkolóhelyen tettük le a kocsit. (Ingyenes, jól megközelíthető P+R, az 1-es villamos visz be a pályaudvarig.)

Szerinted mennyit fényképeztem Firenzében? Megsúgom: semmit. Mostanra mindent kifényképeztem a városból. Csak sétáltam és nézelődtem. (Jelzem, szinte ugyanez volt Prágában is. Ennek is megvan a hangulata. De ez persze nem azt jelenti, hogy egyáltalán nem érdemes fényképeznünk. Ugyanazt nem érdemes háromszor-négyszer lefényképezni, pusztán azért, mert szép és már régen láttuk.)

Egy dolgot sikerült kipipálnunk. Már a múltkor is ki akartuk próbálni, de akkor eleve rövid ideig voltunk, hol a piac volt zárva, hol későn értünk ki, szóval akkor nem jött össze, de most egyből oda mentünk. A Nerbone piaci gyorsétkezdéről van szó és a pacalos szendvicséről. Melyért most is piszok hosszú sort kellett végigállni. De Barna és Nej imádják az ilyesmiket. (Egy harapásra én is jó voltam, de nekem továbbra sem jön be a pacal. Olyan nyálas, trutymós… eh.)

Még egy kellemes meglepetés. Október vége, hétköznap – és élhető a város. Sehol nincs tömeg, legalábbis az utcákon. A dómba bementünk, de már nem lehet leülni, el vannak kerítve a padok. Aztán kellemes sétával megnéztünk minden nevezetességet. A St. Croce zárva volt, valahol érthető, nemrég ütött agyon egy látogatót a magasból lezuhanó szobor. Gondolom, most nyugtatják le a többi kőmanust.

Egy idő után elkezdett hiányozni a vécé. Úgy kollektíve. De nem volt sehol. Aztán beugrott, hogy mintha az lenne a módi, hogy nyilvános vécé ugyan nincs, cserébe minden étkezős hely vécéjébe be lehet sétálni az utcáról. Besétáltunk. Nem tudom, hogy tényleg így van-e, ugyanis senkivel sem találkoztunk. Mégis az egyik legjobb élményt adó bár volt.

Este érkeztünk haza. Dóra összedobott valami tésztás finomságot. Borok. Aztán mindenki elment aludni, én még blogoltam egy kicsit.

(Most lehet, hogy csúnyán nézel rám: hogyan lehet, hogy Firenzéről, pontosabban FIRENZÉRŐL csak ennyit, ennyire semmit írok? Nos, pár évvel ezelőtt már voltunk itt Nejjel pár napot, idén tavasszal pedig én ugrottam be egy napra, végigcsavarogni a várost. Ezekről akkor bőségesen írtam. Most pedig már nem akarom ismételni magamat.)

Linkek:
Firenze (térkép)
Firenze (animáció)