Csak úgy, a belváros
2017.10.09; hétfő

Úgy kezdtük, ahogy mindig is kezdeni kell, kivéve, ha nem hétvégén érkezünk. Gyors reggeli, majd felmentünk a Petrin-hegy övvonaláig. Ezen a szinten végimentük a várnegyedig, gyönyörködve az őszi erdőben, a völgyben és a várban.

DSC_4121

DSC_4124

A célprémium pedig a Fekete Ökör. A múltkor már eleget írtam róla, most nem is részletezném. Maradjunk annyiban, hogy egyike a legkedvesebb helyeimnek. Sajnos erősen veszélyeztetett a turisták által, viszont délelőtt még szinte üres, ekkor lehet megérezni az épület hangulatát. (Azt a régi kocsmahangulatot, amikor még főleg a helyiek jártak ide, azt már semmikor.)
Nem fogom mindenhol elmondani, gyakorlatilag az összes vendéglátó egység nemdohányzó lett, nyilván az Ökör is. Azok a kocsmák, ahol van terasz, vagy kerthelyiség, még haladékot kaptak, de már október elején is elég hűvös volt a kinti ücsörgéshez.
Ettünk egy-egy hermelint (itt kötelező: olcsó is, finom is), ittunk csapolt barna Kozelt, aztán mentünk tovább. A Vízilóhoz túl korán érkeztünk, csak délben nyit. Gondoltuk, átmegyünk a Kandúrba.

– Bakker, a kocsmák között delirium tremensben fogok közlekedni – rémült meg Nej.
– Csak úgy lehet – vigasztaltam meg – Pontosabban, csak úgy érdemes.

Nos, a Kandúrt _nem_találtuk_ meg. Ami mindenképpen bravúr, mivel már kétszer voltam ott, a GPS-ben be is lett jelölve. Meg tudtam mutatni az ajtót, amely mögött lennie kellett volna, de az ajtó zárva volt és se felirat, se cégtábla nem hirdette, hogy itt kocsma van.
Megszűnt volna? (Jéghideg marok szorítja a szívet.)

Este utánanéztem, semmit nem találtam a megszűnéssel kapcsolatban. Aztán pár nappal később kiderült, hogy szó sincs róla: egyszerűen csak délben nyit és tényleg nincs semmi felirat, vagy cégtábla.

Jobb híján átsétáltunk a Glaubicu-ba, hogy ott húzzuk ki délig. Üldögéltünk, söröztünk, szivaroztam. Nyilván a kocsma előtt. Ahol a fő vonulási útvonal van, a vár és a Károly híd között. Turistacsoportok, idegenvezetők színes esernyőkkel, táblákkal, csoportos walkie-takie-val. Az idegenvezető unott pofával rámutat a Glaubicu ajtajára. Aztán néhány – főleg idősebb alak – kedvet kap és lelépnek a csoportból, be a kocsmába. Ők a bekalkulált veszteség.

12.00-kor léptünk be a Vízilóba. Elsőként. 12.15-kor minden asztalnál ültek. 12.30-kor minden asztal megtelt. Nem könnyű ide bejutni.

Jó jel, amikor azt látod, hogy Tuskó Hopkins dohányzik az ajtó előtt. Azt jelenti, hogy még nincs sok vendég és Hulk is el tudja látni őket.

Ha nem értenéd, róluk van szó.

DSC00688

Egy öreg csont, járni alig bír, de bevánszorog. Szemmel láthatóan törzsvendég. Belép egy negyvenes hölgy, üdvözli, odaül mellé. Akkor valószínűleg ő is törzsvendég lesz. De ahhoz meg túl normális. Aztán a hölgy feláll és két kapufa után csak harmadjára tud kimenni az ajtón. Délben. Tutira törzsvendég.

Nej teljesen el volt ájulva a helytől. A hangulatától. Pedig ő nem is tudja, hogy itt csapolják Csehországban a második legjobban a pilzenit. (Komolyan, vannak ilyen versenyek. Az első helyezett a Jelinkova.)

Majd egy kicsit turistáskodtunk. Károly-híd. Óváros tér. Nézzük meg a zsidónegyedet. Furán hangzik, de eddig hatszor voltam Prágában és egyszer sem láttuk. (Illetve egyszer azt hittük, hogy megnéztük, de az nem volt az.)

DSC_4131

DSC_4132

Ajándékbolt. 330 koronáért közepes gólem.

DSC_4130

Mi legyen? Igyunk még sört. Becéloztuk a Novákot, de a természet hamarabb szólt. Pontosan a Medvebocsok előtt. Az se rossz. Nem kicsi sörfőzde, simán el lehet tévedni odabent. Viszont van belső udvara, naná, dohányzó. Egy hosszú leülés.
Az asztalterítőn régi fénykép, rajta konflis és sörszállító kordé.
– Ezt húzták kézzel – jegyezte meg Nej.
– Vagy lovat fogtak elé – vetettem fel – Illetve az asszonyt.
– De csak azért, hogy kiméljék a lovat – korrigáltam gyorsan.

Puff. Szerencsére vastag dzseki volt rajtam.

Innen még megnéztük a szeletekben forgó Kafka fejet, majd Teszkó… és persze hazafelé a Koutku.
– Na, figyelj, azt a pacákot eddig minden alkalommal itt láttam. Ő a Törzsvendég.
– Melyiket?
– Pont mögötted áll.
150 kilós, nagyon kövér, harmincas pacák az átjáróban. Kinyúlt póló, rongyos nadrág. Zavart tekintet. Aztán benyúlt a nadrágjába, megrázta és megigazította a farkát.
– Aha, már látom – fordult vissza Nej.

Vacsi. Beesett a szállásadó néni. Végre lezártuk a szállásdíj témát. Eh.

Link:
A csavargás útvonala.