Mivel ebből a nyomorult náthából már három hete nem tudok kimászni, esélyem sincs, hogy eljárjak sportolni. Viszont nemrég hallottam, hogy az erdőben érdekes fejlesztések történnek, így tegnap is, ma is sétáltam egy nagy kört.
Nos, fejlesztések tényleg történtek.
- Mind a két tornapálya vonalán felújították/lecserélték az állomásokon az instrukciós táblák tartóit.
- Mind a két nagy tisztáson rendezték a terepet: lecserélték a tűzrakó helyeket, új fabútorok kerültek ki, az egyik tisztásra esőbeállót, a másikra pedig egész komoly játszóteret telepítettek.
- Úgy tűnik, lesz tanösvény. (Eddig csak három nyitó tábla volt.) Méghozzá nem a futópályákon, hanem közöttük, a főbb keresztutakon.
- Meglehetősen sok új kukát raktak ki a fenti útvonalakra, a padokat is felújították.
Elég jól hangzik, nem?
Csak hát én ilyen túlaggódós fajta vagyok. Előre jelzem, a végkövetkeztetés tisztán spekuláció, nehogy ténynek vegye bárki is.
Először röviden tisztáznám az erdő státuszát. A tulajdonosa az állam és a nyilvántartásaik szerint ez egy ipari erdő, azaz szabadon irtható. (A KKK terveiben is így hivatkoznak rá.) A megbízott kezelő a Pilisi Erdőgazdaság, akik az utóbbi 4 évben egyre jobban bevadulva irtják is.
Csakhogy az erdő állapota idővel megváltozott. Teljesen ránőtt a város: két oldalról Pestlőrinc, illetve Pestimre kertvárosai, a harmadik oldalról az Alacskai lakótelep, a negyedik oldalról pedig a Gloriett lakótelep révén gyakorlatilag még három lakótelep. Ez meglehetősen sok embert jelent. Ezek az emberek felfedezték az erdőt és belakták. Sétálnak, futnak, terepkerékpároznak, kutyát sétáltatnak. Rendszeresen indul idősek számára nordic walking tanfolyam, róják is utána túrabotokkal az ösvényeket. Hétvégén megtelik mellettünk az egykori játszótér parkoló autókkal, sokan járnak ki kirándulni. Hétvégén gyakorlatilag hajnalban kell tűzhelyet foglalni, annyian járnak ki bográcsolni.
Az emberek befogták az erdőt szabadidős célokra. Még ha hivatalosan nem is nevezhető parkerdőnek, de már sokkal inkább az, mint értéktelen ipari erdő. Miközben ipari erdőként irtják.
Folyosói pletyka szintjén hallottam róla, hogy az önkormányzatnál is észlelték a problémát (valószínűleg sokan jelezték a felháborító irtásokat) és megpróbálták megszerezni a tulajdonjogot az államtól. Hogy az erdő tényleg arra szolgáljon, amire most használjuk. Az állam viszont nem adta. (Pontosabban ez van, de ebből a szövegből én nem tudtam kihámozni, hogy ki dönt a fák kivágásáról.)
Nos, itt jártunk a mostani felújítások előtt. Innentől jön a spekuláció.
Nekem úgy tűnik, hogy a felújítások egy kompromisszum eredményei. Az önkormányzatnak lépnie kellett, mert már elég sok ember moroghatott, jövőre meg ugye választások lesznek. Az állam viszont ragaszkodott a bevételeihez. Így a kerület megkapta a két tornapályát, a két népszerű tisztást és a fő keresztutakat, ezek békén lesznek hagyva.
Már amennyire, persze. Éppen most baltázták szét a Gloriett melletti futópályát. Nem kicsit. Nagyon.
Sőt, nem csak békén lesznek hagyva, de fel is lesznek újítva. Legyen mit felmutatni.
Másfelől, az erdő maradék részén az erdőgazdaság azt csinál, amit akar. Akkorákat irt, amekkorákat nem szégyell. (Nem szégyenlősek.) Az embereknek legyen elég a felújított rész, a többivel ne foglalkozzanak. (Nem is nagyon tudnának, hiszen a tarrá irtott területek gyakorlatilag elvesznek, a fák helyén növő akácbozótos már járhatatlan. Azaz tényleg ipari erdő.)
Kérdés, hogy ez a kompromisszum mennyire jó? Annyiból mindenképpen, hogy van remény arra, hogy a teljes erdőt nem pusztítják el. Annyiból viszont nem, hogy elég sok érték fog elveszni, hiszen a fenti útvonalaktól eltekintve is vannak/voltak az erdőnek nagyon szép részei. Nem csak futók járnak ide, akik a tornapályát használják, hanem ez egy kirándulóhely is. Egy lelkes hapsi felfestett két túraútvonalat és évente kétszer teljesítménytúra versenyt rendez. A kompromisszum következtében ezek a részek egészen biztosan eltűnnek. Már most is látszik, hogy az erdőgazdaság nem csak az akácosokat irtja, hanem rámentek a tölgyekre, nyírfákra, kőrisfákra is. Ha teljesen szabad kezet kapnak, akkor az erdő maradék részéből nem sok minden marad. Mi pedig futhatunk, kerékpározhatunk, túrázhatunk, kutyát sétáltathatunk azon az egy útvonalon, melyet kijelöltek számunkra.
A magam részéről úgy gondolom, hogy ha egy város körbenőtt egy erdőt, azt inkább parkosítani kellene, mint továbbra is fakitermelő helyként üzemeltetni. Nem hiszem, hogy ennyire híján lennénk Budapest környékén a kivágható fáknak, hogy ezt a zsebkendőnyi erdőt is tönkre kellene tenni.
Recent Comments