Darázs

Zéró tolerancia van. A darázscsípés fájdalmas, van is egy enyhe allergiám, ráadásul errefelé, az erdő mellett nem szoktak kósza darazsak megjelenni: ha egy jön, akkor fészek is van a közelben. (A kisház eresze alatt, a padlásszigetelésben, de találtunk már kiterjedt fészket a vakolat alatt is.) Ilyenkor tavasszal rendszeresen meg is rendelünk egy-egy hivatalos darázsirtást.

Reggel zuhanyzás közben vettem észre, hogy van egy a fürdőszobában. A bezárt ablakú fürdőszobában. Azaz megint van valahol a házban fészek. A darázs ránézésre békés volt, az ablak belső párkányán sétálgatott, az odacseppent vizet kortyolgatta. Felkaptam a fürdőköntöst, kimentem a spréért és lefújtam. Nem csinált semmi hisztit, egy ideig álldogált, egyre bizonytalanabbul, majd eldőlt,. Ennyi.
Egy kicsit meg is sajnáltam.
Belegondoltam, milyen lehet beleszületni egy ilyen testbe. A felépítését, az idegrendszerét kapja, olyan, amilyen. Az agresszivitás a fajta túlélési stratégiája, azt is kapja. Megszokja, hogy a legtöbb állat fél tőle, persze gyűlöli is, de ez nyilván nem érdekli. Minden darázs így él, lehet, hogy észre sem veszik. Mézet nem tudnak csinálni, nyilván rabolniuk kell, ha élni akarnak. Szóval olyan túl sok lehetősége nincs: kegyetlen darázsnak kell lennie, mert darázsnak született.
Elég szomorú.

Aztán továbbgondoltam a dolgot és csak legyintettem. Mintha embernek lenni sokkal különb lenne.

1 Comment

  1. A darázs hihetetlenül sokoldalú, egyszerűen mindenben nagyon jó, mászik, repül, néhány faj profin ás. Elengedtem volna, főleg ha úgyis rövid életük lesz nálatok…

    De embernek lenni, mégis egészen más létezés, ezzel a tudattal, amivel szinte akármire képes lehetsz.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

Discover more from MiVanVelem

Subscribe now to keep reading and get access to the full archive.

Continue reading