MonthApril 2017

Amiért simán rádobnám az atombombát az emberiségre

Egyszerűen elképesztő, hogy mennyi, látszólag ember, valójában véglény él közöttünk. Itt, ahol lakom, közvetlenül egy városszéli erdő mellett, mindig is forró téma a szemét. Mert egy csomó ember véglény úgy gondolja, hogy ez egy ideális hely a szemete kiborítására. Itt ne egy-egy vödörre gondolj, éjjel simán ideállnak egy kisebb kocsival és letúrják a platót. (1500 méterre van Budapest három nagy hulladékudvara közül az egyik. De azért fizetni kell, neadjisten 800 forintot is. Annyiért a véglény meg az anyját is megbassza.)

Ennek egy minősített fajtája a hiéna.
A szituáció az, hogy a szelektív kukákat havonta viszik el. Vannak, akik akkor éppen nincsenek itthon, és mondjuk egy héttel korábban kihúzzák a kukákat a gyűjtőhelyre. És ekkor jönnek a hiénák. Hoppá, kuka! És nekiállnak telepakolni. Olajos rongyokkal. Festékes dobozokkal. Meg mindennel.

DSC00103

Az FKF nyilván ezeket a kukákat nem viszi el. Hiszen nem az van bennük, aminek lennie kellene. A véglény meg a biztonság kedvéért nem csak a kukákba pakol, hanem mellé is. Aztán az állatok széttépik a zacskókat, az áprilisi szélviharok meg szanaszét viszik az egészet. És egy hétvégi délelőtt kell, mire a közelben lakók mindent összeszednek és bezsákolnak, az eltakarításról már nem is beszélve.

A véglény pedig otthon ül, esetleg játszik a gyerekével – mert igen, az ilyen véglény még szaporodik is – és úgy gondolja, hogy alapjában véve rendben van a világ.

Római

Üde négyperces videó egy nem annyira üde 58 kilométerről.


Bringázás a Duna mellett by jozsef-petrenyi

Tulipánfa

Megvan már pár éve, de nem mondhatnám, hogy jól érzi magát. Igaz, szélvédett helyre kellett volna ültetnem, de már csak pont a szélcsatornában volt hely. Pontosabban, a szélcsatornák kereszteződésében.
Nőni se nagyon nő, virágot se nagyon hoz. Évente szokott rajta lenni 1 sötétlila virág.
Idén viszont megtáltosodott. Négy, azaz 4 virág indult neki a nyílásnak. Igaz, akkor, amikor már levelei voltak, igaz a többi fa már levirágzott, azaz jócskán elkésett, de akkor is, négy virág.
Aztán bejött egy hétnyi szélvihar, most meg ez.

DSC00101

Nem csodálnám, ha annyira megsértődne, hogy jövőre egy virágja sem lenne.

Hangulat

A fagyos idő dacára a teraszon dolgozom. Igen, még éjszaka is.
A hatszemélyes faasztal körül négy, puha párnákkal megpakolt szék. Az egyiken én gyűröm az ipart. A másik háromban macska alszik összekucorodva.
A vendégmacskák meg az udvarról bámulnak. Írigykedve.

DSC00100

Macskazene

Tekintsük úgy, mint egy érdekes kísérletet: meddig képes Picúr macska kaparni az ajtót, ha nem engedik be? Lassan már egy hónapja ki lett zárva, de még kitart. (Nem fogja fel a kis hülye, hogy pont ez a kérlelhetetlenül erőszakos viselkedése vezetett a kizárásig.)
No, mindegy, ebédet főztem. Felhangosítottam a zenét. (Amióta állandó macskakaparás és nyávogás van, folyamatosan szól a zene, nálunk legalábbis, de nem lepődnék meg, ha a szomszédnál is.) Bob Dylan szólt. A macska persze megtalálta, hogy a konyhában vagyok és a konyhaablakba állt be koncertezni.
Meglepődtem.
Nem szóltak rosszul. A macska elkeseredett nyávogása teljesen jól passzolt Dylan orrhangú vernyikolásához. Jól szóltak akkor is, amikor külön-külön énekeltek és akkor is, amikor fejeiket összedugva duetteztek.
Ritmusra szeleteltem a hagymát.

PS1.
Ez egy tavaly novemberi írás, csak valahogy elkallódott. Azóta eltelt pár hónap és Picúr macska átvészelte a teljes telet odakint. Persze a teraszajtót még mindig kaparja.

PS2.
Amikor a legnagyobb hidegek voltak, egy kis időre meginogtunk és beengedtük. Kár volt. Két hét múlva megint ki lett dobva.

© 2021 MiVanVelem

Theme by Anders NorénUp ↑