Pénzügyi tanácsadó leszek

Végülis, mi kell hozzá? Szorgalom, pszichológia, számérzék. Ezek mind megvannak, számérzékből még több is, mint kell.
Mindent említettem? Nem, egyvalami kimaradt: a szerencse. Na, az nincs.

Az első történet régi, írtam is már róla, ezért csak röviden. Nej választhatott, hogy az éves prémiumát készpénzben kéri, vagy a cég részvényeiben. Ez utóbbi közel duplája volt az előbbinek, így némi vacillálás, tőzsdei kikupálódás után a részvény mellett döntöttünk. Ugyan volt egy nehezítés, a részvényeket félévig nem lehett eladni, de békés időszak volt, nem izgultunk. Ez egyébként akkor volt, amikor végre lakhatóvá szerettük volna alakítani a szobáinkat. (A felköltözés után jó helyen lévő, de nagyon lepukkant lakást vásároltunk.) Kellett a pénz nagyon a felújításra. Letelt a félév, elméletileg el is adhattuk volna a részvényeket, de éppen nyaraltunk. A nyaralás után viszont nem csak mi érkeztünk Budapestre, hanem az orosz válság is. Jeges folyóként tartolta le a tőzsdét, a részvényeink rövid időn belül elvesztették értékük felét. Csak pislogtunk. Meg csikorgattuk a fogunkat. Meg őszültünk. 4-5 hónap után visszajött a részvények értéke valamennyire, mi pedig gyorsan eladtuk. Még akkor is, ha tudtuk, hogy a válság után jó lesz ez a részvény. Nekünk akkor kellett a pénz, így is el kellett halasztanunk a lakásfelújítást egy félévvel. Szóval életemben először, nem is egészen a magam akaratából, besétáltam szétnézni a tőzsdére és rögtön akkora pofont kaptam, hogy a shortot is longnak néztem.

A másik történet teljesen friss. Tavaly év végére kiegyenesedtek a dolgaink. Nem mondom, hogy teljesen pozitívan, de végeredményben eltünt egy csomó bizonytalanság az életünkből. Elkezdhettünk gondolkodni a megtakarításainkról. Mennyit, mennyire mobilizálható formában tartsunk? Rövidtáv, középtáv, hosszútáv. Végül a hét elején bementem az Államkincstárhoz, nyitottam egy értékpapír-számlát és mellé egy TBSz-t is. Aztán vadul elkezdtem művelni magam, hogyan is működik ez az egész. Kijegyzeteltem, hogy PMÁK 2021/I, ez lesz a középtávú komponens. Csütörtökön léptem be a személyes netbankomba, hogy feltörjem a korábbi lekötéseinket, melyekből majd megveszem a prémium államkötvényeket. Nos, végül nem tettem meg. A legnagyobb lekötésünk hétfőn jár le, nekem meg nem volt kedvem kidobni tízezer forintot az ablakon. Felírtam a naptárba, hogy hétfőn akció.

Aztán mi történt csütörtök délután? Ez: Hirtelen eltünt a prémium állampapír.

“Három napja még 50 milliárd forintos rábocsátásról (újabb kibocsátásról) adott ki hirdetményt az Államkincstár, tegnap délután azonban már nem volt szabad az ügyintézőknek prémium állampapírt eladni.
Így mint derült égből villámcsapás, megszüntették az egyik legjobb magyar befektetési lehetőséget a kockázat-költség-hozam tekintetében.”

Aztán ma, pénteken már ki is jött a módosított változat: Itt az új prémium állampapír.

Megszületett az új Prémium állampapír, amint sejtettük, sokkal rosszabb lett. Az infláció feletti felára az ötévesnek 2,25% (eddig 3,25% volt), de mivel a decemberi inflációt nézik, ami 1,8% volt éves alapon, így jövő nyárig a kamata 4,05%.

Azaz ez a kétnapos tétovázás (azért ez egy négyéves befektetés, mely már nagyon régóta müködik, szóval a két nap gyk elhanyagolható mennyiség) rögtön négyszázezer forintnyi buktát jelentett. Mert nem akartam elbukni tízezer forintot. Azaz megint csak bedugtam a fejemet és megint egyből pofán vágtak.

Jogos a kérdés, hogy akkor ezt most hogyan? Milyen pénzügyi tanácsadó lenne így belőlem?
Elmondom, hogyan képzelem. Eljön az ügyfél tanácsot kérni. Én pedig elmesélem neki, hogy éppen milyen befektetésben gondolkozom. Az ügyfél pedig pánikszerüen kimenekül abból a befektetésből, álszakállt vesz, nevet változtat, felrobbantja a bankfiókot és a helyét beszántja sóval. Mert az a befektetési forma abban a pillanatban megkapta a halálos ítéletét, amint elkezdtem gondolkodni rajta.

PS.
Ja, csak szólok, van ingatlanunk is.

Dr Veres Pál, avagy hé, ez egy pénisz

Ha már az Index bedobta a köztudatba, ejtsünk a dologról néhány szót.

null

Szóval, csapjunk bele: neked mekkora a farkad?
A jó válasz az, hogy attól függ. Vagy lóg.

Ugyanis méretből két fajta van: aktív és passzív. Kezdjük ott, hogy minden pénisz barlangostestekből áll. Ezek adott esetben vérrel telítődnek, ettől duzzadnak meg és így lesz a szerszám harcrakész. Csakhogy nem mindegy, mekkora a barlangos sejtek falvastagsága, Vegyünk egy hasonlatot. (Nem, nem a méhecske a virággal.) Régebben voltak ezek a vulkanizált gumimatracok. Még ha ki is préselted belőle az utolsó oxigénmolekulát, akkor is nagy térfogatú maradt, kifejezetten nehezen lehetett összecsomagolni. Szemben a modern, polietilén matracokkal, ahol annyira kicsi az anyagvastagság, hogy levegő nélkül összehajtogatva akár zsebre is vághatod. Nos, nagyjából ugyanez a helyzet a férfiaknál. Fütyiből két fajta van: vér-pénisz és hús-pénisz. Az első esetben vékony a sejtfal, így ha nem tölti ki vér, akkor az egész nagyon kicsire esik össze. A második esetben vastag a sejtfal, ebben az esetben vér nélkül is tekintélyesnek tűnik a szerszám.
Vegyük észre, hogy ez optikai csalódás. Szex közben ugyanis nem az a lényeg, hogy előtte mekkora izé lebegett előttünk. Hanem az, hogy akció közben – amikor megjött a kedv, azaz megérkezett a vér – khmm… szóval mennyire tölti ki a rendelkezésre álló teret.

Nem tudom, ez mennyire közismert a lányok körében. Ha az, akkor nincs gond. Ha nem, akkor viszont nem koptattam feleslegesen a billentyűket. Gondoljunk bele, milyen egyszerűen ki lehet nyírni egy, az első kategóriába tartozó hapsi önbizalmát. Kap valami beszólást, emiatt nem tudja teljesen elengedni magát, nem jut le elég vér, emiatt az egyébként normális méretű fütyi nem tudja felvenni ezt a méretet. Nem hogy Lord nem lesz belőle, de még Milord sem. A következő alkalommal meg már az előző kudarc zavar be. (Ellenben a második kategóriába tartozók elég durva cheat kódot kaptak az élethez; hiszen ők akkor is tudnak valamit maszatolni, ha éppen nincsenek rendben a dolgok. De ez már más téma.)

Grúzia mozog

Kezdjük a reklámmal: ha nincs az a hekkelt drivercsomag, akkor ez a videó lehet, hogy sohasem készül el.

Így viszont felvonultam a padlásra, egy kisebb trafiknyi szivarmennyiséggel és pár nap alatt összeállt.

Hmm… ez a mondat igaz ugyan, de… messze nem fejezi ki azt a felszabadult örömet, azt a lelkesedést, melyet a befejezésekor éreztem. Amióta elkezdtem videóvágással foglalkozni, nem volt ennyire nehéz feladatom. Ehhez képest határozottan elégedett vagyok vele.

Kezdjük azzal, hogy 2,5 óra nyersanyag. Nyolc nap utazás. Nyolc, elképesztően sűrű nap. Minden napra jutott 2-3 csoda. A legnagyobb problémám az volt, hogy fényképeznem is kellett volna, meg videóznom is. Egyszerre, mert rengeteg volt az elkapandó pillanat. Nem is sikerült igazán, akit érdekelnek külön a fényképek, itt megtekintheti az albumot.

Csak két napig a nyersanyagot nézegettem. Legalább egy nap volt, mire összeállt a koncepció, meglett a zene. Mire eldöntöttem, hogy dokumentumfilm lesz, vagy hangulatot visszaadó. Utána pedig már csak szőrösszívűen vágnom kellett. El sem hiszem, hogy belefértem 14 percbe.

Imhol.


Grúzia 2016.05 by jozsef-petrenyi

Egér

Lányom másnaposan támolygott le délben a lépcsőn.
– Jé, nem is tudtam, hogy van gyerek itthon – lepódött meg Nej.
– Illetve még nincs egészen itthon – korrigált, miután alaposan szemügyre vette a delikvenst.
– Menjél, csajszi, egyél valamit, jót fog tenni a gyomrodnak – kísérte ki a konyhába. Utána mindketten felmentek Dóra szobájába.

Én éppen a nappalit forgatom ki a sarkából, konkrétan a médiafalat. Egyedül a tévé marad a helyén, de az is csak azért, mert fel van csavarozva a falra. Számítógépek, szünetmentes, nyomtató, szkenner, NAS-ok, switchek, AP-k… meg még ki tudja mik. Kismillió kábel, persze. Na meg ami a bútor elhúzása után fogadott. A porszívó csövében konkrétan keresztbeakadt egy döglött egér. Azért ez…
Nyilván felmentem a csajokhoz.
– A porszívő csövében keresztbeakadt egy döglött egér – jelentettem be.
Lányom kezében megállt a kanál.
– Gondoltam, nem árt, ha tudjátok – mentem vissza a nappaliba.
Szereztem egy marék papírtörlőt, beleburkoltam az egeret, majd kivittem a kukába. Aztán véletlenül a szelektívbe dobtam. Gondoltam, kiveszem… csakhogy ekkor már kigurult a csomagolásból.
Nézegettem. Furcsa egér volt. Igaz, már amikor megfogtam, akkor is éreztem, hogy valami nincs rendben vele. Ha nemrég döglött meg, akkor puhának kellett volna lennie. Ha meg régebben, akkor folyósnak. Ez meg olyan volt, mint ha keményre száradt volna. Óvatosan megfogtam. Teljesen kemény. Túlságosan kemény. Megnéztem alaposabban, közelről. Bakker, ez műegér. Ki szórakozik velem?
Visszacsomagoltam a papírtörcsibe és felsétáltam a lányokhoz.
– Meséltem nektek arról a döglött egérről – kezdtem bele.
Lányom nyelt egy nagyon furcsát.
– Ugye, kidobtad? – kérdezett rá Nej.
– Hát, izé…
– Az ugye nem az a kezedben? – nyílt tágra a szeme.
– Tulajdonképpen, de.

Dóra eltolta maga elől az ételt és mindkét kezével a szájához kapott.

– Te nem vagy normális – szürkült el Nej arca is – Miért hoztad fel?
– Gondoltam, ti is meg akarjátok nézni – kezdtem el kicsomagolni.
– Fúúúúj! – jött a sarokból.
– Nyugi. Igazából csak arra lennék kíváncsi, hogy vett-e valaki valamikor a macskáknak műegeret?
– Műegeret?
– Igen. Olyat, amelyik teljesen olyan, mint az igazi egér és csak akkor derül ki róla, hogy nem az, amikor megfogtad. A kezeddel.
– Ja, olyat. Igen vettünk.
– Megnéznéd, hogy ez az?

Dóra üveges szemmel nézett maga elé. Végül Nej hajolt közelebb.

– Igen, az.
– Köszönöm. Örültem az együttműködésnek.