Month: January 2017
Catania or bust
Időrendben.
- Szeptemberben foglaltam szállást Cataniába. Booking.com. A foglaláshoz megadtam a bankkártyám adatait.
- Ezt a bankkártyát novemberben elhagytam. Le lett tiltva. Az új bankkártyát felvettem a booking.com profilomba, a régit töröltem.
- Január 12-én hajnal 1-kor kaptam egy levelet a booking.com-tól, hogy nem tudták levonni az előleget. Csináljak valamit, mert ha nem, akkor irgumburgum és ha 13-án este nyolcig nem sikerül a művelet, akkor törlik a foglalást.
- Mellékeltek egy linket, ahol módosítani lehet a _foglaláshoz_ rendelt kártyát. Jogos volt a bőgés, a foglaláson belül nem módosítottam korábban a kártyát. Megtörtént. Kaptam is egy visszaigazoló levelet az új kártyáról.
- Pár perc múlva jött a levél, hogy megint sikertelen volt a pénzlekérés. Tegyük hozzá, hogy itt még eléggé zavarban voltam, fogalmam sem volt, hogy most még csak autorizálni szeretnék a kártyát, vagy már terhelni is.
- Úgy hajnali háromig eljátszottam a rendszerrel. Módosítottam foglaláson belül a bankkártyát, megkaptam a visszaigazolást, majd hamarosan a hibaüzenetet. Ilyenből lement vagy öt darab. Jobb híján írtam egy emailt a booking.com-nak, meg egyet a szállásadónak. Houston, baj van.
- Délelőtt felhívtam a booking.com magyar irodáját. Felhívtam? Vagy egy órán keresztül hallgattam a reklámokat, mire felszabadult egy vonal. Az ügyintéző (Lajos) megígérte, hogy utánanéz, addig tartsam a vonalat. Tartottam. Aztán megszakadt. Két órán keresztül próbáltam újra felhívni a magyar irodát. Sikertelenül. Visszahívást nem kaptam, pedig megvolt náluk a számom.
- Írtam egy erősebb, enyhén anyázós emailt a booking.com-nak. Ordító nagy betűkkel jeleztem, hogy sürgős esetről van szó (hamarosan törlődik a foglalásom), legalább annyit mondjanak már a tegnapi emailre, hogy vakk.
- A biztonság kedvéért újból beírtam a bankkártyám adatait. Hoppá. Most jött egy visszaigazolás a kártyamódosításról, majd utána egy _újabb_ visszaigazolás, a foglalás módosításáról. Ilyen eddig nem volt. Talán? De nem. Hamarosan jött a levél a sikertelen banki tranzakcióról.
- Megpróbáltam ismét hívni a booking.com-ot. Délután ötig már nem sikerült elérnem őket, onnantól meg már automatikusan átkapcsolnak angol ügyintézőhöz. Szívtam a fogamat. Alapszinten elboldogulok angolul, de telefonban beszélgetni olyan dolgokról, melyeket magyarul sem látok át (fogalmam sincs, ki, mikor milyen pénzügyi tranzakciót végez, hogyan néz ki az egész rendszer a booking.com-on belül és hol akadhatnak el a próbálkozások), szóval tartottam attól, hogy nem lesz könnyű. Nem lett. Egy csajszi vette fel, bediktáltam az azonosító számokat, majd megkértem, hogy legyen kedves olvassa végig azt a közel húsz levelet, mely eddig született a foglalással kapcsolatban. Mégse nekem kelljen már elmondanom. A csajszi elolvasta, majd egy perc alatt elhadarta a háborúésbékét. Egy kukkot nem értettem belőle. Megkértem, hogy lassítson. Így már tudtunk beszélgetni, de nem igazán lett gyümölcsöző. A leányzó ragaszkodott hozzá, hogy náluk rendben van minden, beszéljek a bankkal. Hiába mondtam neki, hogy már leellenőriztem, van pénz bőven a kártyán és a limit is jóval magasabb, mint a teljes foglalás értéke.
- Felhívtam a bankot (Erste). Mit látnak? Hát, volt egy csomó próbálkozás a booking.com-tól, nulla forint értékkel.
- Az már látszott, hogy csütörtökön megakadtam. Írtam egy enyhén kétségbeesett levelet a szállásadónak, hogy tényleg baj van. Van jó bankkártyám, van pénzem, négyen mennénk, csak éppen valami szar került a palacsintába.
- Péntek. Nem jött válasz, sem a szállásadótól, sem a booking.com-tól. Pedig ma vagy rendeződik a helyzet, vagy bukjuk a foglalást. Nyilván lehet újat foglalni, csak már sokkal drágábban.
- A szokásos játék. Kártyamódosítás, visszaigazolás, hibaüzenet.
- Felhívtam a booking.com-ot. Teljesen megdöbbentem, tíz perc után kaptam egy ügyintézőt (Dóra). Végigolvasta a tömérdek levelet, elmondtam az újabb fejleményeket. Abban maradtunk, hogy valószínűleg ott lesz a probléma, hogy a bank nem engedélyezi a nulla értékű tranzakciókat. Hívjam fel a bankot, engedélyeztessem, aztán hívjam fel ismét a booking.com-ot és kérjem őt. Hátha éppen szabad lesz. (Sátáni kacaj.)
- Felhívtam a bankot. Most átkapcsoltak valami spéci bankkártyás emberhez, kiderült, hogy lófaszt mama, a bank az _összes_ nullás tranzakciót engedélyezte és visszaigazolta a booking.com felé. Tehát nem a banknál van a gond. Utána viszont nem érkezett semmilyen, valós értékkel rendelkező terhelési igény. Csak én kaptam a hibaüzeneteket a booking.com-tól. Az ügyintéző azt is elárulta, hogy a héten már nem ez az első ilyen eset a céggel.
- Újabb telefon a booking.com felé. Félóra reklámhallgatás után feladtam.
- Eszembe jutott, hogy van nekem egy másik banknál (CIB) egy másik tipusú (VISA) kártyám is. Pénz van rajta, limit oké. Próbáljuk ki. Felvettem a kártyát a profilomba, átírtam a foglalást. A szokásos. Visszaigazolás a sikeres módosításról (mind kártya, mind később foglalás szinten), aztán hibaüzenet.
- Telefon a booking.com-nak. Húsz perc után felvették. Lajos. Már ismerősként üdvözöltem, majd kértem Dórát. Nyilván foglalt volt, de a lány gyorsan átadta neki a fontosabb infókat. Meg ott volt az a baromi sok levél. Első körben jött a bankra mutogatás, de elmondtam, mire jutottam. Hogy az autorizáció bizony sikerült. (Erre azt mondta a hapi, hogy igen, látja. Bakker, akkor eddig miért nem mondtad?) Elmondtam, hogy másik bank, másik tipusú kártya, azzal sem ment. Elmondtam, hogy _nem is érkezik_ a bankhoz nemnulla értékű tranzakciós kérelem. Nagy hümmögések. Beszélni kell a főnökével. Visszahív. (Sátáni kacaj, kicsit reménykedő felhanggal.)
- Visszahívott. Igen, tényleg szar van a palacsintában. De nem tudják, hogy mi. Ugyan csak szóban, de elismerte, hogy a booking.com oldalán van a baj. Viszont nem tudnak mit csinálni, a foglalás törlődni fog, hiszen nem fizettem ki időben az előleget. Hurrá.
- De voltak jó hírei is. Beszélt a szállásadóval, elmagyarázta a helyzetet. Francesco megígérte, hogy a törlés ellenére fent fogja tartani az apartmant, az eredeti áron. Annyi a különbség, hogy helyben kell fizetnem, készpénzzel.
- Na most, Dél-Olaszország, konkrétan Szicília. Teljesen ki leszünk szolgáltatva. Aztán Francesco vagy korrekt lesz, vagy sem. Majd ott kiderül. Ha nem, akkor vagy jól lenyúl, vagy elcseszhetek egy csomó időt új szállás keresésével. Amikor egyébként is csak három napra megyünk.
- A vége természetesen ez az – automatikus – levél lett.
- Körülbelül nyolc óra ügyintézés a két nap alatt. Olyan 3-4 óra telefonos reklámhallgatás. (Meg sem merem nézni a következő telefonszámlát.) 41 email: 17 visszaigazolás, 17 hibaüzenet, 3 levél a szállásadónak, 2 a booking.com-nak… és 2 felmérés, hogy mennyire vagyok elégedett a booking.com szolgáltatásával. Őszintén?
- A biztonság kedvéért írtam egy levelet a szállásadónak. Leírtam, milyen választ kaptam a booking.com-tól és megkértem, hogy igazolja vissza. Ha nem is egyből, de egy nappal később megjött a válasz. Minden rendben, várnak.
Jól indul.
Posedarje 05/04
One way or another, I’m gonna find ya’
I’m gonna get ya’, get ya’, get ya’, get ya’
One way or another, I’m gonna win ya’
I’m gonna get ya’, get ya’ ,get ya’, get ya’
Blondie: One Way or Another
Tulajdonképpen ez is kajakos videó lenne, be is mutattam a kajakos filmfesztiválon, de evezést csak nyomokban tartalmaz.
Röviden összefoglalva: tavaly júliusban lementünk a novigradi beltengerre, nagy reményekkel. Maga a tó/tenger hibrid is izgalmas (tök furcsa növények voltak a vízben), de ebbe folyik bele a Zrmanje folyó, melynek a kanyonja ritka élmény. (Anno Winnetou filmeket is forgattak errefelé.) És még ott volt bónuszként, hogy ki is lehetett volna evezni a tengerre. Szóval jó programnak nézett ki.
Aztán a négy napos kirándulás során kifogtunk egy 3,5 napos borát. Vízreszállni reménytelen volt. Jobb híján filmeztem az időjárást, a teraszunkról remekül láttuk a tavat. Tisztán látszott, mit csinál egy erős szélvihar a vízzel. (Amikor a strandon megbillen a kamera, az azért van, mert a szél kis híján felborított. Engem, a 110 kilós nemkarácsonyfadíszt.) Aztán kínunkban körbebringáztuk a tavat. Egyedül az utolsó napon csitult valamelyest a szél, csitultak el a hullámok. Csakhogy ekkor már indulnunk kellett volna haza. De. Csakazértis. Úgy pakoltunk, hogy miután elhagytuk a szállást, még be tudjuk vizezni a kajakokat egy röpke órára. Ebből került bele a 4 perces videóba durván fél perc. Így jártunk.
Törmelék
De rég volt már ilyen, miközben a feljegyzések csak szaporodnak.
-
Az életnek jobbnak kell lennie az álmainknál. Egyébként miért kelnénk fel az ágyunkból?
-
Nemrég egy regényben azt olvastam a részecskefizikusok helyett, hogy részecskefilozófusok. Nekem jobban tetszik.
-
Ebből már nem a lóláb lóg ki, hanem a lóf@sz.
A kattintásod érték
Ha irodai munkát végzel, akkor akár munka közben is, de otthon mindenképpen odaülsz a számítógéped elé és szétnézel, mi is történt a nagyvilágban. Híroldalak, blogok, vlogok, Facebook. Idekattintasz, odakattintasz, nocsak, ez is érdekesnek tűnik, menjünk rá. Olvasgatsz, klikkelsz. És közben nem tudod, hogy az egyik legértékesebb dolgodat szórod szét: a kattintásaidat.
Tudod, mitől működik az internet? Nem, ne mondd azt, hogy lelkes exhibicionisták tolják a kontentet. Valamikor tényleg így volt, de az az idő már jó 15 évvel ezelőtt véget ért. (Akkor olyan is volt az internet. Emlékszem, még vigyorogva mutogattam a családnak azokra a cégautókra az utcán, melyeken a cégnév mellett URL is volt.)
Nem, ma egyértelműen a reklám az internet üzemanyaga. Akinek sok van belőle, az gyorsabban megy.
Hogyan lehet sok reklámot szerezni? Ha erre azt mondod, hogy rakjunk ki igényes tartalmat a netre, akkor azt mondom, próbálkozzál még. Nem, az igényesség felesleges luxus. A hirdető két dolgot néz: hányan látják a reklámját és ezek közül hányan kattintanak rá a hirdetésre. A látogatottságot pedig kétféleképpen lehet növelni: vagy az alantas ösztönökre építesz (balhé, gyilkosság, szex) vagy valamilyen trükkel felkelted az olvasó kíváncsiságát. Fontos, hogy az utóbbi esetben tartalomra igazából nincs is szükséged: elég csak a jó cím.
Nos, ezt hívják kattintáscsapdának, avagy clickbait-nek.
Mutatok is egy szemléletes példát.
Huh, ütős egy cím, nem? Aki kedveli Jarre munkásságát, nyilván rákattint. Aztán az írásból kiderül, hogy egy interjúban azt mondta a zenész, hogy ő zenefüggő, nem tud zene nélkül élni. Azaz bevonzottak az írás oldalára egy bombasztikus címmel, de odabent gyakorlatilag nem kaptál semmit; hiszen annál nagyobb közhely, hogy egy zenész nem tud zene nélkül élni, alig van.
És ha ezt nem tudatosítod magadban, akkor újra, meg újra beleesel a klikkcsapdába, újra meg újra semmitmondó, érdektelen oldalakon találod magadat. Olyan oldalakon, melyeknek egyetlen céljuk az, hogy pörgessék a kattintásszámlálót, azaz vonzóbbá tegyék a konkrét online médiát a hirdetők számára. Elvettek tőled 20-30 másodpercet, elvették erre az időre a figyelmedet, mindezt azért az egy nyomorult kattintásért.
(Beszélhetnénk ezek után arról is, hogyan lehet növelni a reklámra kattintások számát, de ez egy másik téma. Ráadásul meglehetősen lerágott is, hiszen mostanában még a csapból is az folyik, hogy az egyes online médiák hogyan gyűjtenek be rólad minden lényeges adatot, hogyan készítenek rólad személyiségprofilt, mely alapján már az érdeklődésedhez jobban illő reklámot kapsz az arcodba. Ez van. Egészen addig, amíg mindezt tényleg reklámprofilírozásra használják, nincs is vele semmi gond. De nem csak arra fogják, ebben teljesen biztos vagyok.)
Recent Comments