Vagy, ahogy Pratchett is írta, ki őrzi azokat az őrzőket, aki az őrzők őrzőit őrizik?
Vegyük például az agyunkat. Minden érzékszervünk az agyunknak küldi a jeleket, az agy rak őssze belőlük valamit, amit külvilágnak, környezetnek érzékelünk. De mi van akkor, ha az agy trükközik egy kicsit és azon felül, amit a csápjain keresztül összeszed, magától is gyárt egy kis tartalmat?
Honnan fogjuk tudni ezt megkülönböztetni a valóságtól? Sehogy.
És akkor ennyit a vallásról, a túlvilágról és az őrangyalokról. Meg a fantáziáról. Meg az öregkori elbutulásról.
PS.
Aki még jobban el akar keseredni, olvassa el ezt a könyvet. Szerintem kihagyhatatlan.
2016. May 09. Monday at 16:53
Ez egy klasszikus kérdés, hogy a tudat (nem az agy), vajon kamera vagy vetítőgép? Tehát emiatt kár lenne elkeseredni.
2016. May 09. Monday at 20:00
Az elkeseredéshez el kell olvasni a könyvet.
2016. May 10. Tuesday at 09:30
A valóság fáj…legtöbbször :)