Csak én, meg az én autóm
Vagyunk szerintem készek.
Arra, hogy ez az út
Végre véget érjen.
És a lemenő Nap fénye
Csillan meg sok króm alkatrészen.
Én készen vagyok, csak az út
Nincs teljesen készen,
Hogy véget érjen.

Julia már hajnalban megébredt és csak forgolódott az ágyában. Az izgalom korán ki is dobta. Lezuhanyzott, utána ruha nélkül sétált vissza a hálószobájába. Elégedetten nézett a tükörbe. Igen, még mindig gyönyörű. Különböző pózokba vágta magát, a kurvásokat kifejezetten kedvelte. Igen, ez ő. Kevés szebb nő létezik rajta kívül, ez tény. Utána leült a pipereasztalához és hosszan, alaposan dolgozott a sminkjén. Nem akármilyen nap lesz ez: a 25. születésnapja. Kíváncsi volt, Harry megértette-e a célzásait. Hetek óta próbálta jelezni neki, hogy nem igazán elégedett az autójával. Oké, egy Ford Mustang, de sajnos ezek a mostaniak már csak a nevükből élnek. Belülről teljesen tucatautók, komolyan, még a Volkswagen is különbeket gyárt. És ezt sajnos egyre többen tudják is. Ma már senki nem kapja fel a fejét, amikor megérkezik és kiszáll az autójából. Bezzeg egy BMW! Egy M3-as! Királykék színben! Hetek óta puhította a férjét és már teljesen beleélte magát, hogy ez lesz a születésnapi ajándéka. El se bírná viselni, ha nem ezt kapná. Remélhetőleg Harry is megérezte az ajándék fontosságát.
A reggelinél találkoztak. A korai nap kellemesen világította be a csupaüveg étkezőt. A szolgálók szokás szerint sürögtek, forogtak. Harry gyanúsan egykedvű volt. Julia alig bírta elnyomni a mosolyát. Szinészkedik az öreg – vigyorgott magában. Ez azt jelenti, hogy csak meglesz az a BMW!
Harry kezdett el beszélgetni, mint mindig. Beszélt a kukoricáról, a tőzsdéről, csupa unalmas üzleti dolgokról. Mint mindig. Julia pedig úgy csinált, mintha érdekelné ez az egész. Mint mindig. Valójában nem utálta a férjét, sőt, az eltelt évek alatt egy kicsit meg is kedvelte. Harry nem volt rossz ember, csak hát, túl volt a hatvanon, el is hanyagolta magát. Az ágyról meg jobb nem is beszélni. Cserébe dúsgazdag volt. Julia pedig élvezte a gondtalan életet.
Végül Harry javasolta, hogy Julia kísérje el a reggeli utáni szivarozós sétájára. A nő alig bírta palástolni az izgatottságát. Harry ezekre a sétákra mindig egyedül ment: átnézte a birtokot, beszélgetett az embereivel, szóval dolgozott. Juliának ebben a körben nem volt helye. Tehát most! Most fog megtörténni.
És pontosan így is lett. A traktorgarázs melletti placcon ott állt, mit állt, ott ragyogott egy gyönyörű királykék BMW. Markáns arcéléből sugárzott a vagányság, a színe, az alakja viszont felső tízezerbeli eleganciát mutatott. Julia hatalmasat sikoltott, odarohant az autóhoz, megsimogatta, majd visszarohant Harry-hoz és a nyakába ugrott. A férfi meghatódottan mosolygott, még a szivart is kivette a szájából. Full extra – súgta felesége fülébe. Boldogok voltak.

~oOo~

Julia már az ebédet is alig bírta ki, utána pedig már vette is föl az erre a célra vásárolt ruháját: sötétkék szoknya, világosszürke top. Felkapta a slusszkulcsot, nyomott egy csókot férje kopasz fejebúbjára, és szaladt is ki az udvarra. A BMW-t nem indította be egyből, percekig csak ült benne. Élvezte a puha bőrülést, nézegette a műszereket. Kinyitogatott minden tárolót. A kesztyűtartóban egy kézzel kivágott piros kartonszivecske. Julia elmosolyodott. Harry időnként tényleg olyan, mint egy gyerek. Aztán indítózott, kövér gáz és a BMW kilőtt az udvarról. Órákig csak száguldozott. Majd egy eldugott öbölben legurult a kavicsos tengerpartra. Kiszállt és gyönyörködött az autóban. Hirtelen ötlettel ráfeküdt a meleg motorháztetőre. Hanyattfordult, széttette kezét, lábát. Hallgatta a hullámok moraját, élvezte az autója melegét. Az élet gyönyörű. Egy apró széllökés befújt a szoknyája alá – és a lágy cirógatás eszébe jutatta, mi az, ami sajnálatosan hiányzik az életéből. Beharapta a szája szélét, indulatosan megmarkolta a visszapillantó tükröt. Aztán lehiggadt. Lemászott a motorházról és visszaült az autóba.
Az anyósülésen már ült egy férfi. Fiatal volt, csibészesen jóképű. Armani öltönyt viselt, Oakley napszemüveggel.
– Maga kicsoda?! – kiáltott fel Julia – És hogyan került ide?
A férfi lassan felé fordult, levette a napszemüvegét.
– Szólíthatom Juliának?
– Honnan tudja a nevemet?
– Full extrás BMW-t vásárolt, ugye?
– Igen, de honnan…
– Én vagyok az egyik extra – mosolyodott el szélesen a férfi – És maga hívott elő egy gondolatával.
– Micsoda?! – akadt fel Julia szeme – Maga? Egyáltalán, ki maga?
– Én vagyok az autója – mosolygott tovább a férfi – A nevem Bmw. Királykék Bmw. De maga szólítson csak Emháromnak.
– Ez nem lehet igaz – dőlt hátra az ülésben Julia – Maga követett engem és beleült az autómba.
– Megkérhetem, hogy nyomja meg azt a gombot, ott rögtön a navigáció pultja alatt? – javasolta a férfi.
Julia megnyomta. A férfi eltűnt. A lány döbbenten meredt az üres anyósülésre. Félénken ismét megnyomta a gombot. A férfi megjelent.
– Nos? – vette le utánozhatatlan eleganciával a napszemüvegét.
– Ez… ez nem lehet igaz – kapkodta a levegőt Julia.
– Zavarom? – érdeklődött udvariasan Bmw.
– Nem, egyáltalán nem!
– Akkor jó – mosolyodott el a férfi és a kezét finoman Julia combjára tette.

Julia először meglepődött, majd visszamosolygott.

~oOo~

Innentől Julia naponta száguldozott az autójával. Alig várta, hogy elrendezzen mindent. Gyorsan letudta a barátnőit is, már a divatboltjait sem látogatta olyan rendszeresen. Amint lehetett, rohant le az eldugott öbölbe. Volt, hogy naponta többször is.

~oOo~

Harry nem értette a dolgot. Oké, látott már olyat, hogy valaki imádja az autóját. Ez a lány is, micsoda összeesküvést produkált, hogy azt az autót megkaphassa. De ez már nem normális. Állandóan benne ül. Alig van itthon. Mindig száguldozik valamerre. És őszintén, mennyire normális dolog az, hogy amikor kiszáll belőle, mindig nyom egy csókot az A oszlopra?

Most is. Már rég itthon kellene lennie. Megbeszélték, hogy délután átmennek Smith-ékhez.
Harry a Hummerében üldögélt, idegesen dobolt a kormányon. Unalmában a műszerfalat nézegette. Egyszerű, semmi manír. Kevés kapcsoló, inkább karok, rugók. Férfias. Végighúzta a kezét a műszereken, majd amikor visszahúzta, a keze lecsúszott és az ujjai beleakadtak alul egy kapcsolóba.
– Nocsak – hümmögött – erről a kapcsolóról nem is tudtam. Mi lehet ez?

Átbillentette.
Egy hatalmas termetű, csupa izom férfi materializálódott az anyósülésen. Terepszínű egyenruhát viselt és sötét napszemüveget. Szögletes áll, tüskés haj. Szivarozott. Ránézett Harry-ra, villantott egy ragadozómosolyt és fingott egy nagyot.
Harry levegőért kapkodott.

– Ki maga?!

A férfi nem válaszolt. Alaposabban körülnézett, megvizsgálta Harry-t is.
– Maga nem való ebbe a kocsiba – jelentette ki. Öblös, mély hangja volt, némi rekedtséggel.
– Hogy merészeli? – lett egyre idegesebb Harry – Ez az én autóm!
– Öreg. Kövér. Egy csigán több izom van, mint magán – sorolta az egyenruhás.

Harry nem hitt a fülének. A férfi átkattintott valamit a napszemüvegén és Harry ágyékára nézett.
– Oké, haver! Mindent értek – vigyorodott el szélesen – Mégis csak ez a te autód!

Harry végre levegőhöz jutott.
– Azonnal takarodjon az autómból, vagy rendőrt hívok!
– Sajnos ez képtelenség, öregem – dőlt hátra az ülésben a férfi, majd napszemüvegét orra hegyére tolva nézett vissza – Én vagyok a te autód.
– Micsoda!?
– Én vagyok az autód – ismételte a férfi – Ez egy ilyen extra szolgáltatás. Fullos autót vettél, nem?
– De.
– Na látod. Én vagyok az autód. Azzal a kapcsolóval hívtál elő.

Harry gyorsan visszakapcsolt. A férfi eltűnt. Újra bekapcsolta. A férfi megjelent.
– Na?

Harry gondolkodva nézte. Végülis, nem is rossz ez. Kikapcsolható. És egészen jó arc.
– Oké, boy – vigyorodott el – Hogy hívnak?
– Hummer. Hummer Egy. De neked csak Humvee.
– Én pedig Harry vagyok. Van valami ötleted, mit csináljunk most?
– Van – köpte ki a szivarcsutkát az ablakon Humvee – Menjünk le a tengerhez. Van ott egy öböl. Mutatom az utat.

Harry gázt adott, Humvee pedig kivett az ülés mögül egy kétlövetű szarvasölő puskát és kibiztosította.