Darázs

Hát, hülye viccei vannak a véletlennek. Vagy nevezzük nyugodtan Sorsnak, vagy akár Univerzumnak.

Ja, nem. A véletlen, az véletlen történéseket jelent. Az Univerzum viszont egy rosszindulatú ribanc.

Kábé két éve küzdünk a darazsak ellen. Ezerrel. Erdő szélén lakunk, minden évben megpróbálnak megtelepedni nálunk a gyapjaspillék, a mezei poloskák és a mindenféle darazsak. Az első kettővel már feladtuk a harcot (irtjuk, ahogy tudjuk, de már nem háborúzunk), ellenben a darazsak mások. Ezen a fronton nem szabad visszavonulni.
Minden tavasz úgy kezdődik az udvaron, hogy a szerszámtároló faházat telefújom darázsirtó méreggel. Ettől függetlenül kábé júniusig csak úgy lehet kinyitni az ajtót, ha előtte a kulcslyukon beküldök egy adagot. Barna szobájában az ablakpárkány alatt egy komoly boly gyűlt össze, két évig harcolt velük, idén nyáron lett tünetmentes.
Csak sajnos más helyeken idén nyáron jutottunk el odáig, hogy kezelhetetlen lett a helyzet. Lyukat fúrtak a földbe, a vakolatba. A vakolat mögött elképesztő telepeket hoztak létre. (Spray-vel tesztelgettem, egy-egy kisérlet után 20-30 dolgozó repült ki.) A hol dekorációnak, hol esővédőnek felrakott falécek alatt ennél is nagyobb telepek jöttek létre. Utánaolvastam és azt írták, hogy a spray ilyenkor csak látszatkezelés: a boly belsejében a királynő folyamatosan szarja ki a petéket, azaz hiába irtjuk a dolgozókat, maximum azt érjük el vele, hogy a kolónia agresszívebb lesz. De a királynő attól még tojik.

És ehhez add hozzá, hogy én ahhoz a 4%-hoz tartozok, akik allergiásak a darázscsípésre. És azt is add hozzá, hogy a munkahelyem kint van az udvaron. A darázsfészkek mellett. Szóval profit hívtunk, kijött, lekezelte, elsőre nem sikerült teljeskörűen, majd jön megint, aztán valami majd csak lesz.

Mindeközben, ebben a környezetben, éveken keresztül sikerült megúsznom darázscsípés nélkül. Oké, hogy mind a lakásban, mind a padláson, mind az udvaron le van rakva öt méterenként egy nagy hatótávolságú darázsirtó spray, de tény, eddig megúsztam.

Hétfő délelőtt be kellett mennem az anyacéghez egy megbeszélésre. Jó az idő, naná, hogy bringa. Beöltöztem, elindultam. Erre pár kilométerrel arrébb berepült egy darázs a sisakom alá és első pánikjában teleszúrkálta a fejemet, legalábbis addig, amíg le nem kaptam a sisakot. Utólag azt mondom, hogy le kellett volna szarnom a megbeszélést, hazatekerni és lekezelni magamat. De utoljára húsz évvel ezelőtt csípett meg darázs és kiment a fejemből, hogy nálam ez mennyire durva. A Wekerle telep után már bokától fejtetőig viszkettem. A Lurdy háznál már bestresszelt a szervezetem, hányinger, gyomorgörcs, gyomorsav a torokban. A Kopaszi gátnál pedig kezdett elfogyni a levegő. Pont ekkor kerestek, hogy hol vagyok már? Megkértem a szervezőt, hogy kerítsen kalciumot. Sokat. Gyorsan. Végül csak eljutottam az épülethez, kaptam kalcium injekciót meg kalciumtablettát (kösz, fiúk), így valamennyire lenyugodtam. Igaz, végig vakaróztam a megbeszélést, de ha eddig elviselték, hogy néha bealszok, akkor ez sem lehetett gond. Itthon megint előjöttek a tünetek, 2*500 mg kalcium, fenistil, azóta elvagyok. Érdekes módon a bal szemem alatti rész dagadt be, most azon az oldalon gyk nem látok, de úgy egyébként rendben vagyok.

Az egészben tényleg a valószínűségek viszonya a furcsa. Ha valaki azt mondja, hogy itthon, az udvaron megcsíp egy darázs, szó nélkül elfogadom. Elképesztő mennyiségű helyi darázs van és a kóbor darazsak száma sem kevés. De azt, hogy bringázás közben, azon a pici szellőző lyukon keresztül pont be fog repülni egy darázs a sisak alá, kénytelen vagyok személyes rosszindulatnak értelmezni az Univerzum részéről.

Életem második szelfije.

Most már csak azt árulja el valaki, hogyan látnak ki a kínaiak ilyen kis résen?

5 Comments

  1. Erdő mellett nem jó lakni,
    Mert sok darázst kell irtani.

    Egyébként jobbulást.

  2. Én is hasonló cipőben – elég intenzíven reagálok a rovarméregre. Ha az ember elmászkál messzebb a civilizációtól akkor érdemes lehet adrenalin injekciót a táskában tartani, életmentő lehet. Ejj ráérünk arra még fázisban vagyok, de lehet ha kinnt a telken fűkaszálás közben beszedek pár csípést ez a 15000 Ft -os kiadás menti meg az életemet.

    http://www.agrohydro.hu/darazscsipes.html

  3. JoeP, en is azt mondom, hogy ezzel nem jo viccelni. Egy instant beadhato adrenalinpuska eletmento lehet, most is valszinu az mentette meg a helyzetet, hogy alaposan bepanikoltal, emiatt megnott az adrenalin termelesed.

  4. @hrongyorgy: Ezen nem múlik, be tudok én stresszelni a következő csípésnél is. :)

  5. @Goosnargh: Nagyjából hasonló. Ej, ráérünk arra még. Nem is a pénz, hanem az, hogy állandóan figyeljek arra, hogy nálam legyen, megtanuljam, hogyan kell injekciót beadni magamnak, brr. Meg egyébként is, a tapasztalataim azt mutatják, hogy ha meg is kínoz, de de egy csípést azért kibírok, ha nagyobb támdást kapok, akkor meg úgyse nagyon tudok mit kezdeni vele. (Az élet kockázatai.)
    Másfelől meg az a tapasztalatom, hogy ha a darazsat nem piszkáljuk, akkor nem bánt. Idén nyáron többszáz darázzsal éltem együtt a kertben, ha a közelembe jött egy, akkor legyintettem a levegőbe és elment. Eddig mindig akkor csípett meg darázs, amikor valami baleset volt. (Berepült a kocsiablakon és a combomnak csapódott, illetve berepült a bukósisak szellőzőjén. Még rémlik valami a gyerekkoromból, de annak a körülményeire nem emlékszem.) 51 év alatt három csípés. Kicsit túlreagálásnak érzem az adrenalin injekciót.

Leave a Reply to hrongyorgy Cancel reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

Discover more from MiVanVelem

Subscribe now to keep reading and get access to the full archive.

Continue reading