A keresésben.

A kliencvenes évek vége felé, amikor a gyerekek még egészen kicsik voltak – és az MTV is még videóklippeket sugárzott – összeraktunk egy videókazettát nekik. Dallamos – de azért színvonalas – zenék, és ami legalább ennyire fontos volt, valami történetet – ha lehet vicceset – tartalmazó videóklipp. Jó lett, a kölykök szerették.
Azóta eltelt tizensok év és Barna nemrég kérdezte, emlékszem-e, mik voltak azon a kazettán. Mert annyira tetszett neki, hogy szívesen megnézné újra azokat a klippeket. Háát. Néhány egyből beugrott. Jelenleg olyan nyolcnál járok, biztosan több volt.

De az egyik találat több volt, mint bravúros. Nem emlékeztem a zenekar nevére. Nem emlékeztem a szám címére. Nem emlékeztem a zenére. Egyedül a klipp sztorija maradt meg, de az is csak nagyon foltokban. Hatvanas évek vége, fiúzenekar játszik egy étteremben, a tulaj vigyorogva járkál a vendégek között, a zenekar tagjai szemeznek a csajokkal, volt egy duci dobos, aztán megjelent a helyi menő srác, lenyomott a zenére egy menő táncot, végül lelépett a csajokkal, a dobos kölyök meg szomorúan nézett. Ennyi.

És ennyiből megtaláltam.