Négynapos ünnep, a lakáshoz vagyok kötve. Bágyadt idő, se nem meleg, se nem hideg, az utóbbi hetek extrém hőhullámai és viharai után kifejezetten kellemes. Egy kicsit én is bágyadt vagyok. Ülök a lugasban, Márai 1920-as írásait olvasom, bor van előttem és egy váratlanul kiválóvá érett, egykor döglött szivar. Pont ez az az állapot, amikor le szoktam tenni mindent a kezemből, magam elé meredek és belesuttogom a szélbe, hogy ‘most jó’. Tulajdonképpen nem történik semmi, de szeretném, ha tíz év múlva, amikor visszagondolok erre az időre, ez a hangulat jönne elő.