Nagyon sokszor leírtam már, de hátha azóta vannak új olvasók is, szóval röviden összefoglalom: a libidó csak Freudnál jelent szexuális energiát. Jung kiterjesztette a fogalmat az általános szellemi energiára, mely vagy megvan valakiben, vagy mi gondoljuk bele valamibe/valakibe. Az utóbbi esetben ezt az energiát el is tudjuk venni, ha felnövünk hozzá. Tipikus példa, amikor a középsuli után húsz évvel már kötetlenül tudunk csevegni azzal a tanerővel, akitől iskolás korunkban annyira rettegtünk.
Van a közelünkben egy utca, a Közdűlő út. Nevéhez méltóan elég meredek és pont kellemetlenül hosszú is. De a legrosszabb benne az, hogy közel van hozzánk és a hazafelé irányban emelkedik. Azaz ha jövök bringával egy hosszabb útról, akkor tudom, hogy a végén, amikor már nem vagyok annyira üde és friss, akkor még ezzel a dűlővel is meg kell küzdenem. Nem ritkán inkább kerülni is szoktam, valami kevésbé meredek útvonal felé.
Ma 11-kor, a legnagyobb melegben tekertem haza, kellően elcsigázva. Aztán jött a Közdűlő és már kezdtem agyalni, hogy amilyen szárazság van, mehetnék az erdei földúton is, aztán eszembe jutott, hogy a múlt héten, hasonló hőségben, sorra aláztuk Murter szigetén a hasonló, sőt még kellemetlenebb dombokat is. Nehogy már most megijedjek ettől a gyökérkefétől. És még csak nagy levegőt sem vettem, nem akkora fiú ez a Közdűlő, hogy fel kelljen szívnom magam hozzá, egy hétköznapi domb, semmi más.
Immár libidó nélkül.
2015. July 29. Wednesday at 10:08
ki kell járni tekerni Dobogókőre. Az minden problémát megold.
2015. July 29. Wednesday at 10:44
Gyálról? Annyi idő a napi menetrendben nincs. Egyébként Maglódon is van egy meglepően kemény emelkedő., azt szoktam gyűrni. A Közdűlóvel az a baj, hogy akkor támad, amikor már hullafáradtan hazaérkeznék.