Aki volt gyakorló rendszergazda, vagy éppen az, biztosan rengeteg esetről tudna mesélni, amikor középvezetőtől felfelé valaki leszól neki, hogy valami gubanc van a gépével. A bejelentés alapvetően kétfajta lehet:

  • Figyelj, valamit itt, meg itt babráltam, elcsesződött, hülye fejjel leokéztam, rendbe tudnátok tenni?
  • Tegnap még működött, hozzá sem nyúltam, ma meg már szar. Csináljatok valamit!

Az első (A) esetben tudjuk, mi történt, viszonylag hamar ki is tudjuk javítani. Az ilyen bejelentőre a normális rendszergazda jó szívvel gondol, hiszen mindenki hibázhat, és ha kooperál, a javítás is gyors.
A második (B) esetben a rendszergazda elsportol egy ideig a géppel, aztán vagy újrahúzza, vagy elkezdi számbavenni, hogy egy hülye kreatív júzer mit kattogtathatott össze. Aztán valamelyik feltételezés igaznak bizonyul, lehet rendberakni a gépet. És mivel senki sem szereti, ha feleslegesen dolgoztatják, el is indul a pletyka, hogy mekkora marha már ez a Középvezető Béla, ez tényleg azt képzelte, hogy bevesszük, hogy a marsbéli zöld emberkék direkt azért szerveztek földi expedíciót, hogy blokkolják Béla minden valószínűség szerint forradalmi powerpoint prezentációjának az elkészülését? Magyarul berágnak rá, aztán körberöhögik.

A furcsa az, hogy a legtöbb középvezető ezt nem gondolja át. Remegve ragaszkodik tévedhetetlensége mítoszához és meg sem fordul a fejében, hogy a javítás során úgyis kiderül, ha ő volt a farok.

Ha én cégvezető lennék, lehet, letennék az IT asztalára egy táblázatot, benne a középvezetők névsorával. Aztán megkérném a rendszergazdákat, hogy ha az adott középvezetőtől jött egy ‘A’ tipusú bejelentés, akkor tegyenek a neve mellé egy + jelet, ha meg ‘B’, akkor egy – jelet.
Viszonylag hamar megtudnám, milyen emberanyaggal gazdálkodhatok.