Durvul az erdő

Próbálok kiszakadni a lakásból. Sétáltam egy nagyot az erdőben, bejárva a kevésbé frekventált részeit is. Összesen három kóbor kutyával találkoztam. Mind a három egyből támadott.

Mi a franc van itt? Nem csak az emberi társadalom radikalizálódik, hanem az állatok is?

5 Comments

  1. Ugh, ez durva, hogyan sikerült rábeszélned őket arra, hogy hagyjanak békén?

  2. Rugdosással. Túrabakancs rulz.

  3. Köszi, újabb pont a listámra, amikor apám kérdezi, hogy mikor költözünk haza Ausztriából – és el kell neki magyarázni, hogy miért nem. :) Még amikor a gyerekek kicsik voltak és hozzátok közel laktunk mi is, volt, hogy mentünk volna sétálni az erdőbe, de vissza kellett fordulni, mert nem túl nagy testű, de gyanús kinézetű kóbor kutya mászkált itt-ott. Rohadtul utáltam ezt mindig, de azt is, amikor a kertvárosban a kerítésnél ordítva az ember nyakába ugranak – ott se lehet nyugodtan sétálni.

  4. Hát ja. Azóta visszanéztem oda, ahol ketten támadtak és feltűnt a fák között egy hajléktanya. Szóval ezek a kutyák annyira nem voltak kóborok. Nem mintha ez sokat javított volna a helyzeten.

  5. Igen, mondjuk így már jobban érthető, de ugye erre mondják, hogy magyarázat, de nem mentség. Hiányzik a kutyatartási kultúra sokaknál, ezek szerint a hajléktalanok sem kivételek.

    Itt Bécsben a cirka 2,5 év alatt egyetlen kóbor kutyát se láttam, pedig 2 külső részén is laktam, lakom. Nyugodtan lehet a kertvárosban sétálni este is, a kutya nem ugrik az ember nyakába se. Sőt, mintha még lenne olyan szabály is, hogy éjszakára nem hagyhatja a kertben a kutyát, ne ugasson és zavarja a szomszédokat. Ezt a gyakorlatot igazán bevezethetnék otthon is.

Leave a Reply to Adi Cancel reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

Discover more from MiVanVelem

Subscribe now to keep reading and get access to the full archive.

Continue reading