Ma megpróbálok írni. Ma jó nap van. Ma már tudtam aludni. Vasárnap óta először.
A múlt héten kapott el az influenza. Nem volt nehéz dolga, eléggé le voltam gyengülve és még csak időm sem volt védekezni ellene. A szerda-csütörtök-péntek sorozatot elég magas lázzal nyomtam le az oktatóközpontban, péntek délután bebújtam az ágyba és vasárnap reggelig ki sem másztam. Ekkor nagyjából le is tudtam a tüsszögős/taknyolós fázist. Persze beindult a köhögés, de belül nyugodt voltam, max 1 hét és rendben leszek, a lényeg, hogy sokat kell pihenni, aludni.
Aha.
Vasárnap délután elkapott valami pokoli erős izomfájdalom (mindkét lábon a vádli és a comb, plusz a derék és a hát), innentől nem hogy feküdni, de ülni sem tudtam. Éjszaka olyan másfél órát aludhattam, öt részletben. Azaz óránként tudtam olyan negyedórát bóbiskolni, a többi idő forgolódással és átkozódással telt.
Próbáltam fájdalomcsillapítókat. Voltaren kenőcs. Csak jobban fájt tőle. Algopyrin. Dettó. Jégzselé. Na, ez használt, de csak kábé 20 percig működött.
A következő éjszaka szerencsére rátaláltam a fürdőkádra. Kiderült, hogy forró vízben nincs fájdalom. Sőt, a páradús, nehéz levegőben a köhögés is elállt. Sajnos a kád hatása nem maradt meg, ha kijöttem, akkor félóra múlva visszajött az izomfájás. De az éjszakai több órás kádban ázás után általában össze tudtam hozni hajnalban 3-4 órányi alvást. Sőt, a következő éjszaka bevittem a kádba a túrázós felfújható párnámat és megpróbáltam ott is aludni. Egy félóra össze is jött, de többször nem mertem megkísérelni. Nem kellemes arra ébredni, hogy víz van a fülemben.
Közben voltam orvosnál, sok jót nem tudott mondani: influenza, ki kell böjtölni. Az izomfájdalom ismert tünet. (Ő írta fel az algopyrint.) Túrtam a netet is, mindenhol azt írták, hogy az influenzánál csak a tüneteket lehet mérsékelni, mást nem. És habár az izomfájdalom mindenhol szerepelt a tünetek között, de annak a mérséklése már nem. Aludjunk sokat, mondták. Kapjátok be. Mondtam.
Így maradt az, hogy amikor elpilledt a család, Kindle + olvasószemüveg, és mentem a fürdőszobába. Hajnal négyig olvasgattam, aztán jött 3-4 óra forgolódós, felszínes alvás… és ennyi.
Egyetlen olyan megfigyelésem van, ami mellett ki merek állni. Ez nem más, mint az elegendő hosszúságú alvás. Családon belül állandóan azt tapasztalom, hogy az, aki eleget alszik, látványosan hamarabb gyógyul ahhoz képest, mint aki kevesebbet.
– Naturbiobolt –
Azaz így lesz egy egyhetes influenzából többhetes kinlódás.
Ja, és persze a fogaim sem tűrték, hogy kiessenek a fókuszból, a változatosság kedvéért most a felső híd alatt gyulladt be az íny. Pár napig bírtam, aztán vissza a dokihoz. Persze, hogy lecseszett, hiába mondtam neki, hogy mindenre nekem sincs időm. Kaptam valami elképesztően keserű kenőcsöt, amivel belülről kellett kenegetnem az ínyemet. (‘Külsőleg!’ volt ráírva a kenőcsre. Eh.) Egy-egy kenés után két órán keresztül tilos volt bármit enni és inni, így töményen kaptam az epe erősségű ízt. De nem volt gond, úgysem volt étvágyam. A hídrobbantás és az új híd berakása persze megcsúszott. (Anyagilag is, mert közben visszajött a kocsi a szervízből és volt fogaknak nagy csikorgatása a számla láttán.)
Hát, nagyjából ennyi. Aztán ma éjszaka már kádfürdő nélkül tudtam aludni 9,5 órát, nappal is elviselhetőbb lett a fájás. A köhögés még megy ezerrel, de ki nem szarja le. Úgysem megyek emberek közé. A hét jó híre, hogy a szomszéd Sparban van barna Kozel, ma ittam is egyet, sőt irkálni is támadt kedvem. Talán elmúlik egyszer.
(Basszus, el se tudom hinni: december 31 óta vagyok használhatatlan. A szilveszteri pezsgő még ott figyel a hűtőben, mert képtelennek érzem magam akár egy pohár pezsgőre is.)
Recent Comments