Tényő

Tavaly nagyjából ugyanekkor (Márton nap, liba) voltunk a Dombi fogadóban, pontosan ugyanazzal a céllal: SzÉP kártyán megmaradt pénzeket értelmes célra – kaja, kaja és kaja – elkölteni. Amit akkor írtam, majdhogynem szószerint mostanra is érvényes. Az adagok egy kicsit kisebbek lettek, viszont gourmand formát kaptak. (Nagy tányér, dekoratív tálalás, inkább ízorgia, mint mennyiség.) Idén egy éjszakával kevesebb jutott, a túra is kisebb lett – de azért most is besároztuk magunkat. Tavaly napokat ultiztunk, most ennyi időnk nem volt, habár vittünk kártyát, de még csak egy hosszabb partiba sem tudtunk belekezdeni, így mindenki csak a kütyüjét nyomogatta. (Direkt nem vittem Kindle-t és szivart, hogy ne essek ki a buliból. Hja.)
A nagy – és kellemetlen – meglepetés Veszprémben ért: megint bezárt a Malom borozó. Úgy látszik az a sarok el van átkozva, semmilyen kocsma/borozó/étterem/szórakozóhely nem bír ott megragadni, legyen bármennyire is jó. Ehelyett sétáltunk egy nagyot a teljesen felújított Betekints völgyben, majd felmentünk a B tervként működő Horváth-kertbe. (Meg Veszprém felé megmutattuk a kölyköknek a csehbányai – sajnálatosan teljesen modernre felújított – kulcsosházat, illetve alaposan bejártuk a szülőfalujukat, Úrkutat.)

From MiVanVelem

– Szia, kaja! – üdvözölte a ház melletti telepen Barna a szarvast.

From MiVanVelem

Egy színfolt a Sokorón.

From MiVanVelem

Tényő a dombról.

From MiVanVelem

Lemászott az artista.

From MiVanVelem

Elhagyott ház a domb oldalában.